„Heraldikai lexikon/Címerköltő” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók) foglakoztak a címerekkel Magyarországon is.
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. {{Hl|Conrad von Mure}} ugyancsak rímpárokkal írta le a {{Hl|címer}}eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét
A lengyel királyi udvarból Budára érkezett Filippo Buonaccorsi, avagy Callimachus (1437–1496), itáliai származású humanista egyik versében Mátyás gyémántját ellenfele, Frigyes német-római császár heraldikai állatához, a sashoz hasonlítja, s a versenyben természetesen most is a magyar király jelvénye győzedelmeskedik. A gyémánt ugyanis mind az idő gyors múlását, mind a természeti csapásokat, így a villámokat is kibírja, még a tűz sem árt neki, minden ércet képes megmunkálni, s főnixként újjászületve, a használattól még fényesebben ragyog. Az öregedő sas ellenben már csak ványadtan csipkedi csőrével a gyors dámvadakat, s hajlott kora miatt karmai is letörtek, testét már képtelen a magas égbe emelni, karmainak hegye visszahajlott, s így nem képes táplálékába mélyeszteni. Ezért azt ajánlja neki a költő, hagyjon fel a fejedelmek győzhetetlen dísze, az apollóni sugarakkal ragyogó
Mátyás mardosásával.
Másik költeménye Mátyás mindhárom jelvényét, a gyémántot, a hollót és a gyűrűt együttesen énekli meg. Mátyás háborúkban való győzhetetlenségét gyémántkemény bátorságának köszönheti, bölcsességét a delphoi jósda madarától, a hollótól kapta, az örökkévalóságot jelképező gyűrű pedig, amely saját magába tér vissza, így nincsen vége, becsületét mutatja.[http://www.uni-miskolc.hu/~philos/2009_tom_XIV_2/41.pdf]
{{Hl|Zsámboki János}}, ''Emblemata'' című művében verset közölt Nagyszombat és Mátyás király címeréről (melyhez Szapolyai János farkasos címerének emblémáját csatolta). A picturán mind az anyafarkas, mind Mátyás gyűrűs hollója megjelenik. Bár a cím szerint Szapolyai jelképe is megjelenik a picturán, Sambucus verse mégis csupán Mátyásról szól.
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<center>
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
Latin nyelvű embléma (vers és kép) Mátyás király (és Szapolyai) címeréről:
<big>
''Callimachus Experiens: De Adamente Mathie Regis et Aquila Cesarea''
Historicus fortis superare seuas<br>
Fulminum uires adamas fugamque<br>
Perpetem annorum, facile atterente<br>
Singula tandem.
Ignium uictor calibisque durum<br>
Quicquid in tot uider orbe Titan<br>
Excauat, frangit, penetrat teritque<br>
Non ebes inde,
Sed uelut fenix rediuiuus usque<br>
Longius multo radiat magisque<br>
Splendet attritu. Quid iners uolucres<br>
Sueta fugaces
Insequi et dammas, Aquila, imbecilli,<br>
Prouocas rostro insuperandum acumen?<br>
Non tuos sentis ueluti senectus<br>
Fregerit ungues?
Undique annosa carie fatiscunt<br>
Debiles ale neque sustinendo<br>
Corpore infirmo satis excitare<br>
Aera possunt.
O ebes cornu nimium retorto<br>
– Vulneri non est habile inferendo<br>
Vix cibis aptum, macies situsque in<br>
Corpore testis –
Desine inuictum decus et potentum<br>
Principum ac regum specimen coruscum<br>
Parque Phebeis radiis inepto<br>
Scalpere morsu.
''Callimachus Experiens: De Adamante, coruo et anulo Mathie Regis
''
Inuictus bello quod sis, adamantina uirtus<br>
Dat tibi, quod sapias, delphica prestat auis,<br>
Anulus eternum regni protendit honorem<br>
Namque in se rediens undique fine caret.
</big>
(Callimachus)
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
----
Sambucus az első disztichonjában magát Rómát, szólítja meg, akinek első vezéreit egy anyafarkas táplálta, saját kölykeivel együtt, ahogy Mátyás, a hunok (!) nagyhatalmú királya is, miközben mindenkit legyőz, oltalmába veszi a tudományokat és művészeteket (ingeniosa). Az egész világ tiszteli Mátyást, aki mindenhonnan összegyűjti az antik emlékeket, hogy a klasszikus szerzők és művészek hírneve és műve fennmaradjon. Mátyás korában mindenki rettegett a harcos Pannóniától, még a velencei oroszlán is kénytelen volt könyörgésre fogni. A továbbiakban címerállatán keresztül méltatja Mátyás dicsőségét. A corvus itt a római Corvinus-nemzetségre is utalhat, amelyet a király itáliai humanistái a Hunyadiak ősének tekintettek. A vers szerint Mátyás idejében a hollót nem tartották kevésbé szent madárnak, mint a griffet, sőt Apollóként tekintettek rá, olyan édesen énekelt fojtott torkából. Szerinte Mátyás érdeme, hogy a törököt (humanista néven: a trákokat), akik már a nevének hallatára is meghunyászkodtak, leverte és a megfélemlített ellenséggel véresen leszámolt. A költemény végén Zsámboki Habsburg Miksa császárban látja Mátyás méltó utódát, mind a török („géta”) elleni harcban, mind abban, hogy hasonlóan hatalmas költségeket fordít könyvtárára.
| |||