„Heraldikai lexikon/Aranysarkantyús lovag” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
81. sor:
Zsigmond király Rómában, császárrá koronázása után (1433. május 31.) a Tiberis fölötti Angyalhídon többeket lovaggá ütött. Egyes források szerint több mint kétszázan voltak<ref>Koller, H.: Der St. GeorgsRitterorden Kaiser Friedrichs III. In: Fleckenstein, Josef – Hellman, Manfred (ed.): Die geistlichen Ritterorden Europas. Vorträge und Forschungen. Herausgegeben vom Konstanzer Arbeitskreis für mittelalterliche Geschichte Band XXVI. Sigmarinen: Jan Thorbecke Verlag, 1980. 417.</ref> (ami a valóságban a szimbolikus 256-os számnak felelhetett meg, akárcsak III. Frigyes 1452-es koronázásán). Közülük többen a Sárkányrendet is megkapták. A Zsigmond király által 1434-ben Bázelben lovaggá ütött, tanácsosává, familiárisává, császári házicseléddé (Hausgesinde) kinevezett, valamint a fiaival együtt palotagrófi rangra emelt Giovanni Francesco Capodilista címerjavításában a sisakdísze és a lovának kék takarója arany sarkantyúkkal van bevetve, bizonyára annak jeleként, hogy aranysarkantyús lovag volt.[https://documents.icar-us.eu/documents/2013/11/archiv-fur-diplomatik-schriftgeshichte-siegel-und-wappenkunde.pdf 373.]
A csecsemő V. László királyt Ujlaki Miklós {{Hl|vajda}} ütötte lovaggá az 1440-es koronázásán. Mátyás király nemcsak a koronázáson avatott lovagokat, hanem ünnepi alkalmakkor is. 1488 jún. 24-én a bécsi Szent István dómban az udvar és tíz idegen követ jelenlétében ütötte lovaggá Melchior Russ svájci követet, 2000 forint évdíjjal. A magasabb rendű vitézeknek kitüntetésül a {{Hl|Sárkányrend}}et adományozta és Európa-szerte divatos aranysarkantyúkat ajándékozott nekik. Schilling svájci követ beszámolója szerint egész Magyarországon csak 12 ilyen lovag volt.<ref>Szendrei
az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Budapest-Bécs, 1897-1901. 176.</ref> Az ilyen személyek nem egy lovagrend, hanem a király saját lovagjai voltak.
A 15. században már rendszeres volt az aranysarkantyús lovagok avatása. Úgy tűnik, hogy egyes esetekben a koronázáson kívül is avattak aranysarkantyús lovagokat. Dózsa György 1514. február 28-án a Nándorfehérvár alatt elterülő mezőn {{Hl|bajvívás}}ban legyőzte a szendrő lovas szpáhik vezérét, az epeirosi Alit, akinek levágta a karját, majd megölte. A {{Hl|kar}}t bizonyságul magával vitte Budára a {{Hl|király}} elé. Ennek jutalmaként II. Lajos király Bakócz Tamás {{Hl|bíboros}} közbenjárására kétszeres zsoldot, aranyláncot, arannyal gazdagon kivarrott bíborruhát, {{Hl|sarkantyú}}t és {{Hl|kard}}ot adott számára, melyeket – szokás szerint – saját maga nyújtott át neki. Azonkívül 200 arannyal, valamint Nándorfehérvár és Temesvár közt egy negyventelkes faluval adományozta meg, végül megújította és kiegészítette {{Hl|család}}ja {{Hl|címer}}ét, amennyiben nándorfehérvári hőstettének örök emlékezetére megengedte, hogy karddal levágott vérző kart viseljen.
| |||