„Heraldikai lexikon/Aranysarkantyús lovag” változatai közötti eltérés

 

A csecsemő V. László királyt Ujlaki Miklós {{Hl|vajda}} ütötte lovaggá az 1440-es koronázásán. Mátyás király nemcsak a koronázáson avatott lovagokat, hanem ünnepi alkalmakkor is. 1488 jún. 24-én a bécsi Szent István dómban az udvar és tíz idegen követ jelenlétében ütötte lovaggá Melchior Russ svájci követet, 2000 forint évdíjjal. A magasabb rendű vitézeknek kitüntetésül a {{Hl|Sárkányrend}}et adományozta és Európa-szerte divatos aranysarkantyúkat ajándékozott nekik. Schilling svájci követ beszámolója szerint egész Magyarországon csak 12 ilyen lovag volt.<ref>Szendrei János: Mátyás korának hadi emlékei. In: Czobor Béla - Szalay Imre szerk.: Magyarország történeti emlékei

 

A 15. században már rendszeres volt az aranysarkantyús lovagok avatása. Úgy tűnik, hogy egyes esetekben a koronázáson kívül is avattak aranysarkantyús lovagokat. Dózsa György 1514. február 28-án a Nándorfehérvár alatt elterülő mezőn {{Hl|bajvívás}}ban legyőzte a szendrő lovas szpáhik vezérét, az epeirosi Alit, akinek levágta a karját, majd megölte. A {{Hl|kar}}t bizonyságul magával vitte Budára a {{Hl|király}} elé. Ennek jutalmaként II. Lajos király Bakócz Tamás {{Hl|bíboros}} közbenjárására kétszeres zsoldot, aranyláncot, arannyal gazdagon kivarrott bíborruhát, {{Hl|sarkantyú}}t és {{Hl|kard}}ot adott számára, melyeket – szokás szerint – saját maga nyújtott át neki. Azonkívül 200 arannyal, valamint Nándorfehérvár és Temesvár közt egy negyventelkes faluval adományozta meg, végül megújította és kiegészítette {{Hl|család}}ja {{Hl|címer}}ét, amennyiben nándorfehérvári hőstettének örök emlékezetére megengedte, hogy karddal levágott vérző kart viseljen.