„Heraldikai lexikon/Aranysarkantyús lovag” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
84. sor:
az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Budapest-Bécs, 1897-1901. 176.[https://archive.org/stream/magyarorszagtort00czob#page/n329]</ref> Az ilyen személyek nem egy lovagrend, hanem a király saját lovagjai voltak.
 
A 15. században már rendszeres volt az aranysarkantyús lovagok avatása. Úgy tűnik, hogy egyes esetekben a koronázáson kívül is avattak aranysarkantyús lovagokat. Dózsa György 1514. február 28-án a Nándorfehérvár alatt elterülő mezőn {{Hl|bajvívás}}ban legyőzte a szendrő lovas szpáhik vezérét, az epeirosi Alit, akinek levágta a karját, majd megölte. A {{Hl|kar}}t bizonyságul magával vitte Budára a {{Hl|király}} elé. Ennek jutalmaként II. Lajos király Bakócz Tamás {{Hl|bíboros}} közbenjárására kétszeres zsoldot, aranyláncot, arannyal gazdagon kivarrott bíborruhát, {{Hl|sarkantyú}}t és {{Hl|kard}}ot adott számára, melyeket – szokás szerint – saját maga nyújtott át neki. Azonkívül 200 arannyal, valamint Nándorfehérvár és Temesvár közt egy negyventelkes faluval adományozta meg, végül megújította és kiegészítette {{Hl|család}}ja {{Hl|címer}}ét, amennyiben nándorfehérvári hőstettének örök emlékezetére megengedte, hogy karddal levágott vérző kart viseljen. 1522-ben hasonló módon lett aranysarkantyús lovag Bárdi István. 1522-benEbben az évben a magyar seregek legyőzték Ferhates török vezért legyőzték, több magasabb és alacsonyabb rangú tisztet fogságba ejtettek, különféle hadijelvényeket küldtek II. Lajosnak Budára. A hírt Bárdi vitte meg a királynak, aki szintén jól viselte magát a csatában, amiért őt II. Lajos ezüsthüvelyű karddal, arany nyaklánccal jutalmazta meg és több főrendű úr jelenlétében aranysarkantyús lovaggá avatta.<ref>Cziráky 1792. 11. Ezen értesüléseit {{Hl|Istvánffy Miklós}}tól vette.</ref>
 
Eleinte nem kötötték ki előre, hogy kiket lehet lovaggá ütni. I. Miksa 1563-as koronázásán avatták lovaggá a törökelleni háborúkban kitűnt vitézeket: Thury Györgyöt, Székely Antalt, Gyulaffy Lászlót és Hennyey Miklóst.<ref>Kassics 1840. 304.</ref> A lovagi avatásra sok olyan ember is odatolakodott, aki méltatlan volt erre a kitüntetésre, ezért a ceremóniát abba kellett hagyni. A koronázáskor ezért a későbbiekben a {{Hl|nádor}}, az ország katonai vezetője, választotta ki a felavatandó vitézeket. 1598-ban Mátyás {{Hl|főherceg}} avatta aranysarkantyús lovaggá Nádasdy Ferencet és Pálffy Miklóst a töröktől visszafoglalt Győrben. 1608-ban, II. Mátyás koronázásakor avattak újabb lovagokat. Basta generális {{Hl|cím}}ei között szerepelt az Eqves Avrat is.