„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés

A leprémezett szőrös bőrt feszítőfán, vagy rámázó táblán szárítják. A szűcs a prémanyag mindkét oldalát kezelte. A bőrös oldalát tartósította, a szőrmés oldalát pedig kikészítette, ami igen gyakran festéssel is párosult. A szőrős nyersbőr előkészítése három fő munkafázisban történik: 1. tisztítás - a szőrszálak közötti zsiradék, és egyéb szennyeződés eltávolítása (áztatással, mosással), 2. húsolás - a lenyúzott gerezna belső felületének megtisztítása a zsiradéktól és az izomfoszlányoktól, amit éles késsel, kaszaformájú fémpengékkel végeztek el, 3. a bőr oldal tartósítása csávázással és cserzéssel (növényi, zsíros pl. csontvelős bedörzsöléssel). A szűcsök tevékenységének fő időszaka az őszi-téli hónapokra esett. A prémek minőségi jellemzésére a közelmúltban több módszert dolgoztak ki. A besorolás alapja az a megfigyelés, hogy a legtartósabb prémje a tengeri vidrának (alias "kamcsatkai hód-nak" sic!) van. Ennek a számszerűsített értéke 100 pont, vagy 100 %. A többi állatprém gyengébb tartósságát ehhez az értékhez viszonyítják.
 
Az Árpád-kori oklevelekben előfordul a coboly (Martes zibellina), a nyest (Martes foina), a hermelin (Mustela erminea), a barnamedve (Ursus arctos), a róka (Vulpes vulpes), az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) és a mókus (Sciurus vulgaris) prémje, illetve bőre. A prémes nagyragadozók közül a farkas, a róka, és a medve vadászatát említik. Az Árpád-kori oklevelekben szerepel hódász (castorinari) foglalkozás, de hódprémről nincs említés, és ezidáig hiúz okleveles előfordulása sem ismert.
vulgaris) prémje, illetve bőre. A prémes nagyragadozók közül a farkas, a róka, és a medve vadászatát említik. Az Árpád-kori oklevelekben szerepel hódász (castorinari) foglalkozás, de hódprémről nincs említés, és ezidáig hiúz okleveles előfordulása sem ismert.
 
Az értékes és a drága (pelles caras) luxuscikkeket (hermelin, coboly, szürke mókus prémek) Lengyelországból és Oroszországból hozták be Magyarországra, a Regensburg-Bécs, illetve az északi Lengyel kereskedelmi utakon. A Dunán való átszállítás előtt Esztergom városában a "mókus- és a nyúlprémek" vámtételét darabszám után, a budai (1255) és a gölniczbányai (1278) vámon a vadprémeket (pelles ferinas) a szekérrakományok (cum currus) alapján vámolták meg. 1288-ban IV. László megállapótotta a mókusprém (pellibus squiriononum) és a nyúlprém (leporinis pellibus ) mennyisége után fizetendő vámot. (Tört. földr. II. 261.)
Esztergom városában a "mókus- és a nyúlprémek" vámtételét darabszám után, a budai (1255) és a gölniczbányai (1278) vámon a vadprémeket (pelles ferinas) a szekérrakományok (cum currus) alapján vámolták meg.
 
A kereskedelemben előforduló gereznák/prémek közé tartozott a szürke mókus, róka-, nyúlbőr-gerezna és a nyest gerezna/prém. A hazai prémes állatok közül a nyest volt a legismertebb és a legnagyobb számban vadászott prémes ragadozó, mely után nyest(bőr)-adót kellett fizetni. Egyes helyeken a "nyestprém-adót" különböző munkák elvégzésével és/vagy pénzbeli fizetséggel is meg lehetett váltani. Az egyháznak adott szolgáltatásokban előfordul a medve-, róka-, nyest-, és szürke mókus bőr/gerezna/prém. A világi szolgáltatások között szerepel a nyest-, és szürke mókus gerezna/prém. A végrendeletekben, örökségekben előfordul a hermelin-, nyest-, róka-, és szürke mókus gerezna/prém. A vámok között szerepel a vadbőr-, a nyúl- és szürke mókus gerezna/prém. Van adat a "macskabőr adóra" is. [Talán petymeg?]
100 769

szerkesztés