„Növények/S/Salátagalambbegy” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a KeFe átnevezte a(z) Növények/Salátagalambbegy lapot a következő névre: Növények/S/Salátagalambbegy
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
{{Kert-főcím}}
{{Kert fejezetek}}
[[Fájl:Valerianella locusta.jpeg|bélyegkép|200px|Virága]]
 
|[[Fájl:Valerianella locusta sl2.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Magjai]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{latin|Valerianella locusta }}
{{népies|galambbegy, madársaláta, mezeisaláta}}
 
A macskagyökérformák alcsaládjába sorolt galambbegy növénynemzetség egy faja. Elnevezései azonban részben megtévesztőek: a növény nem a saláta (Lactuca) növénynemzetségbe tartozik, de salátanövény, azaz leveleit szokás salátaként vagy saláta részeként fogyasztani.
 
Őshazája a Mediterráneum és Közép-Európa, ma már azonban Európa nagyobb részén (Skandinávia déli részéig, Ukrajnáig, a Krímig és a Kaukázusig) elterjedt. Az amerikai kontinensen (Észak- és Dél-Amerikában is) meghonosodott, miután az ember behurcolta.
 
Európában és Észak-Amerikában a gabonaföldeken gyomnak számít, fogasolással irtható.
 
 
Egyéves lágyszárú, mely 10–25 cm magasra nő meg. Ősszel indul növekedésnek s áttelel, így kora tavaszi növénynek számít. Az alsó, tőlevélrózsában álló levelek alakja lapockás, a szárleveleké lándzsás.
 
Az április és május folyamán nyíló halványkék virágai csoportosan, csomókban állnak. A kifejlődő termések két oldalról összenyomott makkocskák: alakjuk szélesen kerekded, kissé tojásdad, felületük teljesen kopasz vagy csak nagyon finoman pelyhes, az oldalukon pedig két-két lapos borda húzódik. A termés háromrekeszű, keresztmetszetét tekintve a középen álló középső rekesz tartalmazza a magot, az egyik szélső rekesz meddő, azaz üres, a másik szélső rekeszt pedig szivacsos állomány tölti ki.
 
 
Magyarországon bokros, cserjés területeken, fasorok mentén, parlagos, füves helyeken, legelőkön, lucernásokban gyakori növény. Az agyagosabb talajú szántóföldeket is kedveli, a kalászos vetések szélén fordul elő.
 
'''Felhasználása'''
Főleg a mediterrán országokban salátaként vagy hideg előételekben fogyasztják leveleit, de főzeléket is készítenek belőle.
 
Egyes helyeken a nagyobb levelű változatokat a 17. század első felétől kezdve termesztik.
 
A fejes salátához képest kevésbé fagyérzékeny, szénhidrát- és kalóriatartalma nagyobb, illetve mivel áttelel, már március elején az asztalra kerülhet, de enyhébb teleken már január végén szedhető.
 
C-vitaminban és káliumban gazdag, emésztésserkentő hatású.
 
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}