„Növények/T/Tök” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{népies|}}
 
A tök () a tökfélék Cucurbitaceae családjának (95 nemzetség, 950–980 faj!) névadó nemzetsége. Magyarországon általában kertekben termesztik a tökfajokat. A lopótök kivételével Amerikából származik, Európába, Ázsiába és Afrikába a spanyolok, portugálok vitték be a 16. században.
E szóban forgó sokaság hazánkban is ismert és termesztett képviselőit két, egymástól megkülönböztethető, a szedési érettséget, valamint az elkészítés módját is figyelembe vevő csoportba sorolja. Ennek alapján nyári (főző) és téli (sütő) tökökről beszélhetünk. A tökfélék családjának névadó nemzetségébe (Cucurbita) tartozó fajok fajtáinak termesztését a Cucurbitaceae család fajait, fajtáit a legfontosabbak közé sorolhatjuk. <ref>A napjainkban a tökfélékkel hasznosított terület 1,5 millió ha körüli, a megtermelt termés összes tömege pedig eléri a 20 millió tonnát.</ref>
 
:A termesztett tökök nagy része négy tökfajhoz tartozik. Ezek közül a laskatöknek nincsenek nagyon elkülönült fajtái, a pézsmatöknek kevés, az óriás- ill. spárgatöknek viszont számtalan termesztett fajtája van.
:[[Növények/ megnevezése]] ''(Cucurbita radicans)''
:[[Növények/ megnevezése]] ''(Cucurbita × scabridifolia)''
 
 
'''Cucurbita pepo egyes fajtáinak termései'''
:(Az angol „Fallabda” szó a Massachusetts-i indiánok „askutasquash” szavából származik, melynek eredeti jelentése „nyersen vagy főzés nélkül fogyasztva”. A "tök” szót a görög „pepon” kifejezésből származtatják, ami „nagy dinnyét” jelent.)
 
:Ezek hosszú tenyészidejű fajok, a termések betakarítása ősszel történik, a termések hónapokig is eltarthatóak, ezért téli tököknek nevezhetjük őket. Az első két faj képviselői élénk narancssárga hússzínnel és kiemelkedő beltartalmi értékekkel (magas karotin- és cukortartalom) jellemezhetők.
 
:Konyhai elkészítésük alapján ezt a csoportot hívjuk más néven sütőtököknek. A Cucurbita pepo teljes érettségben szedett és étkezési célra használt fajaira a durvább, kevesebb karotint tartalmazó terméshús jellemző. Szintén ehhez a fajhoz tartoznak – és biológiai érettségben takarítjuk be – a díszítő értékkel bíró (dísztökök, töklámpás), valamint az ehető tökmag és a tökmagolaj előállítására alkalmas fajtákat. Gazdasági érettségben szedjük a Cucurbita pepo alapfaj nagyon sok fajtáját. A termések zömét tavasszal és nyáron fogyasztjuk, ezért ezeket nyári tököknek nevezzük.
 
:Konyhai elkészítésük alapján ezt a csoportot hívják főzőtököknek. A legismertebb csoportok a "nyakas-" és "görbetök" (ezek hazánkban ma sem elterjedtek), a [[spárgatök]], a [[cukkini]] és a sajátos termésformájú [[patisszon]].
 
:A Cucurbita nemzetségen kívül azonban a kobakosak családjában nagyon sok egyéb faj található, melyek termesztése és fogyasztása a világ különböző részein igen nagy jelentőségű. Hazánkban a Lagenaria nemzetség szintén már régóta ismert (legismertebb képviselői: [[lopótök]], [[kolbásztök]], üzemi szintű termesztésük azonban a későbbiekben sem fog elterjedni, házi-kertek növényei maradnak. Az ebbe a nemzetségbe tartozó fajokat ugyanúgy „töknek” hívjuk, és már a korábbi időkben is félreértésekre adott okot, hogy a „cucurbita” szót ugyanúgy használják rájuk. Ezért sokszor a tévesen átvett szóhasználat, valamint a megfelelő rendszertani ismeretek hiánya ugyanúgy tükröződik a tudományos leírásokon is.
 
 
{{portál|Gomba||Növények||Szakácskönyv}}
{{commonskat|Cucurbita|{{SUBPAGENAME}}}}
forrás|Tökfélék termesztése ISBN 978-963-286-646-8
210 118

szerkesztés