„Növények/K/Kerti sarkantyúka” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
[[Kép:Brassicales - Tropaeolum majus 1.jpg|thumb|200px|right|Kerti sarkantyúka]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Tropaeolum majus|-}}
{{népies| kapucinusvirág, sárog sarkantyú, sárga tőcséresnektőcséres, sarkantyúvirág, pücülő, pücők}}
 
: A növény Peruból került hozzánk, és a gyógyhatása miatt régóta termesztik. A kerti sarkantyúka igen sok néven ismeretes: hívják [[Növények/S/Sarkantyúvirág|sarkantyúvirágnak]] is – ezzel nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a [[Növények/P/Piros sarkantyúvirág|piros sarkantyúvirággal]] ''(Centranthus ruber)'' és a [[Növények/H/Hegyesszirmú sarkantyúfű|hegyesszirmú sarkantyúfűvel]] ''(Delphinium oxisepalum)'' – a három faj három nemzetséget képvisel.
 
:Illóolajokat, mustárolajat, sok C-vitamint és káliumot tartalmaz, a magjában lévő természetes antibiotikum pedig anélkül pusztítja el a baktériumokat, hogy károsítaná a bélflórát.
 
:Minden föld feletti része ehető: a levele, a szára és a virágai is. Utóbbiak nemcsak remek ehető dekorációként szolgálnak, de sajtokkal, salátákkal együtt igen jó ízűek.
 
:Nyersen nagyon jó vas- és C-vitamin-forrás, vérszegénység esetén nyáron rendszeresen ehetjük. Íze a rukkoláéra emlékeztető, kicsit kesernyés, salátákban, szendvicsekben ez már nem érezhető.
 
:A még bimbóban lévő virágokat ecetes-sós lében is elteszik, így az ízük a kapribogyóéra emlékeztet. Ha gyógyhatását is kihasználnád, akkor viszont érdemes nyersen fogyasztani.
 
:A sarkantyúka erős gomba- és baktériumölő hatását Oroszországban tinktúrákban használják, amit itthon is könnyen elkészíthetünk: egy a tízhez arányban kell kevernünk, tehát ha a nyers növényből búzafűléprés vagy húsdaráló segítségével kipréseljük az illóolajokat, abból egy milliliternyihez kilenc milliliternyi jó minőségű pálinkát vagy 70%-os alkoholt kell kevernünk. Majd ezt a tinktúrát egy sötét üvegben a hűtőszekrényben tároljuk. Egy-két évig biztosan eláll, bármikor elővehetjük, baktériumfertőzés esetén naponta háromszor tíz cseppet keverjünk belőle egy pohárnyi vízhez."
 
Peruból hozták Európába a spanyol hódítók.
:
 
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/K/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
219 046

szerkesztés