„Heraldikai lexikon/Prépost” változatai közötti eltérés

elterjedését. A préposti méltóság Magyarországon gyakran az uralkodó alkalmazásában állók (kancelláriai hivatalnokok, diplomaták stb.) javadalmazására szolgált. A prépost tisztsége így eltávolodott a káptalan munkájától. A préposti méltóság a legnagyobb tekintélyt és a legjobb anyagi lehetőségeket az Árpád-korban nyújtotta, akik több esetben ezzel egyidejűleg viselték valamely udvari (kancellári vagy alkancellári) tisztséget is. Az Anjou-korban, legkésőbb az 1320–1330-as évekre a préposti méltóság helyzete lehanyatlott. Egyetlen olyan klerikus sem volt, aki egyidejűleg udvari tisztségviselő lett volna, s mindössze néhány prépost kapott valamilyen országos megbízatást. A préposti címet viselő klerikusok karrierjét a Zsigmond-korban sem jellemezték olyan lehetőségek, mint a 13. századi javadalmasokat. A káptalani és préposti hatáskörök és birtokok elválasztása 1380 körül történhetett meg. 1392-re a prépost és a káptalan közti joghatósági vita olyan módon zárult le, hogy a prépost csak a kanonokok többségének egyetértésével szankcionálhatta a testület tagjait. A prépost és a testület viszonyát az informális, majd a formális keretek között megfogalmazott egyezség szabályozta, amely szükség esetén a kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, de ez nem igényelte a prépost személyes jelenlétét a káptalanban.