220 751
szerkesztés
nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
|
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
[[Fájl:Linum usitatissimum - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-088.jpg|bélyeg|jobbra|200px|Illusztráció]]
[[Fájl:Linum tenuifolium pelouse-chezy-sur-marne 02 29052005 24.JPG|bélyeg|jobbra|200px|]]
[[Fájl:Large groups of flax seeds, pods and blossoms - NARA - 283905.jpg|bélyeg|jobbra|200px|lenmag, a hüvely és a virág]]
[[Kép:Lenmagcsíra.png|thumb|200px|right|lenmagcsíra]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Linum| }}
A len a valódi kétszikűek közé tartozó lenfélék családjának névadó nemzetsége mintegy 230 fajjal. A lenfajok a mérsékelt égövben vagy szubtrópusi éghajlaton élnek, Európán kívül a legfontosabb termelő Egyiptom és Kína. Franciaország, Hollandia és Belgium adja a világ rostlentermelésének kb. 70%-át, Európában még kedvező adottságokkal rendelkezik Fehéroroszország, Ukrajna, Csehország és Lengyelország. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették, de az 1980-as évek elején megszűnt a rostlentermelés.
Az emberiség ősi kultúrnövénye, már az ősember is felhasználta a vadlen rostját és magját. Egy amerikai, grúz és izraeli kutatókból álló csoport több mint 34 ezeréves lenszálakat fedezett fel a mai Grúzia területén egy barlangban, és ezekről megállapították, hogy a vadon növő lenből zsineget vagy kötelet készíthettek.
Az egyiptomi múmiákat lenvászonba göngyölték. Egyiptomból a len Indiába is elkerült, ahol már a pamut elterjedése előtt felhasználták. Az ókori görögök is ismerték: magjából táplálékot, rostjából ruhát, köteleket, hálót készítettek. A rómaiak a Tiberis folyó mentén termesztett lenből tunikákat készítettek. A középkorban a lentermesztés már egész Európában elterjedt.
A 19. század elején komoly lendületet adott európai termesztésének a napóleoni háborúk kontinentális zárlata, amely a tengerentúli országokból származó textilnyersanyagok behozatalát is megakadályozta. Magyarország területére a római hódítások nyomán, i. e. 34-ben jutott el.
A modern lenipar akkor fejlődött ki, amikor Philipp de Girard 1814-ben szabadalmaztatta a len nedves fonását. Ő alapította Párizsban az első lenfonó gyárat.
'''Textilipari felhasználás'''
A lent szép fénye, hűvös tapintása, nagy szakítóereje, rugalmassága, könnyű fehéríthetősége és színezhetősége teszi kedvelt textilipari nyersanyaggá. A legkülönbözőbb rendeltetésű szövetek készítésére használják, a vékony batiszttól a könnyű ruházati szöveteken át a nehéz műszaki szövetekig.
Közkedvelt háztartási célú felhasználásra (abrosz, szalvéta, lepedő, takaró), valamint dekorációs, bútoripari és kárpitosipari szövetek gyártására. Az ún. féllen szövetek pamut lánc- és len vetülékfonalakból készülnek. Jellegzetes felhasználási területük a háztartási törlők és olcsóbb lentartalmú szövetek. Nagy szilárdsága miatt díszletvászonnak, nagy méretű festményekhez festővászonnak használják.
Talpvarrócérnától egészen a finom sebvarró fonalakig kiterjedten alkalmazzák.
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/L/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]|[[Szakácskönyv/Diéta/Natúr gyógytea/{{SUBPAGENAME}}|Natúr gyógytea]]|[[Szakácskönyv/Tanácsok/L/{{SUBPAGENAME}}|Tanácsok, tippek]]| }}
: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
<br/>
</div></div>
| |||