„Címerhatározó/Horváth címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
[[Kép:Szerdahelyi_Horváth_cs._czímere.PNG]]
*Irodalom:
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
----
== gradeci Horvát-Sztancsics ==
[[Fájl:Horvát-Stansith Márk (1510 k.-1561), 1763-as festményen.jpg|thumb|Horvát-Stansith Márk (1510 k.-1561), szigetvári kapitány 1763 körüli festményen]]
[[Fájl:Horvát–Sztancsics bárói címer 1763-ból.png|300px]]
A család 1264-ben IV. László nyerte a horvátországi Gradecet. Leghíresebb ősük Horvát-Stancsics Márk, a Batthyányiak kéthelyes szolgája, majd pártfogoltja volt. Az ő környezetükben serdült fel és udvarukban vált katonává. Zrínyi Miklós támogatását is élvezte, bár később élesen szembefordultak egymással. Katonai pályafutását minden valószínűség szerint Nádasdy III. Tamás horvát bán, az ország későbbi nádora szolgálatában kezdte. A forrásokban először 1540-ben tűnik fel, mint a Nádasdy-uradalomhoz tartozó Fejér megyei Csókakő várnagya. Ismert katonai pályafutása során volt győri lovaskapitány, 1540-ben csókakői, 1541-ben béri várnagy, 1544-ben újra a nagy hatalmú dunántúli főúr, Nádasdy Tamás szolgálatába szegődött. 1546-tól – az 1547/48– 1552 közötti időszak kivételével, amikor ismét Nádasdy oldalán, annak hadnagyaként hadakozott – egészen haláláig mint I. Ferdinánd udvarnoka, illetve kapitánya a király seregében különböző állomáshelyeken harcolt a törökök ellen. Eleinte az Északnyugat-, majd a Dél-Dunántúlon, Szigetváron tűnik fel. Az 1547-es partiális gyűlésen a Dráva vonalát biztosító csurgói kapitányság élére került. 1549 őszén ideiglenesen már Szigetvár parancsnoka. 1552-től előbb Pápán, majd 1556 elejéig királyi lovaskapitányként a Bécs védelmében kulcsszerepet játszó Győrben tartózkodott. Kerecsényi László előző várkapitány lemondása után 1555. december 9-én az uralkodó Habsburg I. Ferdinánd véglegesen kinevezte gradeci Horváth Stančić Márkot Szigetvár élére, de a győri lovaskapitány csak 1556. február 13-án vonult be és vette át gondjaira bízott várat.
Időközben, 1555 szeptemberében megházasodott, egykori tiszttársa, Horváth (Porkoláb) Márton lányát vett el. Felesége, akit Körmenden hagyott, és akitől egy fia született, nem sokkal később, 1559 tavaszán meghalt.
Első szigeti várkapitányi időszakához (1556–1557) köthető legjelentősebb haditette. 1556 nyarán, a 42 napig tartó heves török ostrom alatt maroknyi seregével sikeresen védte a többszörös oszmán túlerővel szemben Sziget várát. Ebben nagy segítségére volt a Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás által vezetett felszabadító sereg babócsai elterelő manővere. Utóda, Farkasich Gergely halálát követően újra ő lett Szigetvár katonai parancsnoka. E második – egészen haláláig tartó – kapitánysága a vár korszerű erőddé való kiépítése és jövedelmeinek biztosítása révén Sziget történetének legsikeresebb időszakai közé tartozik.
Ez idő alatt házasodott újra: 1560 novemberében Németújváron, mentora, Batthyány Ferenc birtokán feleségül vette Both Erzsébetet, akivel azonban már csak néhány hónapig élhettek együtt, mert korábbi sebesülésének következtében elhatalmasodó betegségével nem tudott megbirkózni. Az 1560-as esztendőben az uralkodó magához hívatta, és királyi orvosdoktorokra bízta a gyógykezelését. Lábából szilánkot távolítottak el, melyet családja hosszú időn keresztül mint becses ereklyét őrzött, bár a puskagolyó a testében maradt.1561 elején Bécsben próbált gyógyulást találni, de már nem tudtak rajta segíteni, az év augusztusában meghalt. Körmenden helyezték végső nyugalomra. Érdemei elismeréseként 1559-ben I. Ferdinánd bárói címet és birtokokat adományozott számára a királyság több magyar megyéjében Bihar, Szepes, Baranya és Szlavónia Kőrös területeken. Egyetlen fia, Gergely fölött, Draskovich György, akkori pécsi püspök vállalt gyámságot.
*Irodalom:
| |||