„Növények/T/Tarlórépa” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) a Zöldségfélék kategória hozzáadva (a HotCattel) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Földközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható. A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.
A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.
Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.
23. sor:
Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb. A tarlórépa elsősorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős.
A tarlórépa magját művelési módtól függően 20-40 cm-es sortávolsággal vetjük 1,5-2 cm-es mélységbe. A növényeket 3-4 lombleveles korban 10-15 cm-re egyeljük. Kiválóan termeszthető kiemelt ágyban is.
A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.
Tápanyagtartalom
<br/>
| |||