„Heraldikai lexikon/Orosz Ernő” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
fiuk.<ref>XV-41 Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja. Dr. Nemes Lajos, a Heves Megyei Levéltár igazgatójának közlése alapján Szegedi László részére, 2009. V. 6. Az eredeti közlésben szereplő április 1-i dátumot az anyakönyv alapján április 27-re javítottam. (Sz. L.)</ref> Az ő fia volt Dr. Orosz Ernő is, akinek a fia 1940. december 19-én, négy naposan sárgaságban halt meg Gyöngyösön. Valamikor 1911 után Gyöngyös város szolgálatába került és városi tanácsnok, valamint polgármester-helyettes lett. 1926-ban Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.<ref>Dr. Nemes Lajos közlése alapján</ref>
 
==JegyzetekMunkássága==
 
Főműve a Heves és volt Külső-Szolnok vármegye nemes családjairól írt monográfia.<ref>Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.</ref> 273 lapon mintegy 1500 családot tárgyal. Műve bevezetőjében meghatározta genealógiai és heraldikai szemléletmódját. A címerleírások tömörítésével példát mutatott egy modern, szerkezeti alapokon álló címerleírási rendszer létrehozása felé is. Erről a következőket mondja:
 
„A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem
tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak
heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany,
egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében
ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.
 
Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a
sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali
két szint.
 
A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi
adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül
megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs
jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni,
másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.”<ref>Uo. 3.</ref>
 
A fenti sorokból egy rendkívül modern (1906-ban leírt) heraldikai szemlélet bontakozik ki. (A tömör, „szószaporítás” nélküli címerleírásra való törekvés [a magyar címerleírások gyakori hiányosságának és szakszerűtlenségének kiküszöbölése]; a pajzs és a címeralak helyzetének mellőzése; a címerábrák „sablonos” [megszokott heraldikai] helyzetének elhagyása a címerleírásban, pontos sorrend lefektetése a címerelemek leírásánál: a pajzs színe – a benne elhelyezkedő címeralak – sisakdísz – sisaktakaró; ez a leírási rendszer pontosan megegyezik a címer megszerkesztésének menetével, módjával.) Mind olyan elvek tehát ezek, melyek egy szerkezeti (empirikus) alapokon nyugvó címerszemlélet elengedhetetlen kellékei.
 
Műve összeállítása során elkészítette a vármegyei levéltárban található pecsétlenyomatok jegyzékét és betűsoros mutatóját. A függelékben közölte az 1754-55-ös nemesi összeírást és a vármegyei tisztviselők névsorát, amivel a későbbi archontológiai kutatásoknak is nagy szolgálatot tett. Családtörténeti vizsgálatainak egyik hozadéka volt a vármegyékhez megküldött helytartótanácsi körlevelek feldolgozása, amelyekben az armálisok fellehetőségének helyét tudatták a vármegyékkel. Az általa elkészített betűsoros jegyzék mintegy 500 eredeti címeres levél holléte felől ad tájékoztatást. Eredményeit a Turulban közölte.<ref>Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul (25.) 1907/4. 200-205.</ref> A Borovszky Samu által szerkesztett helytörténeti könyvsorozat számára ő írta meg Heves vármegye 1815 utáni történetét, valamint a vármegye nemesi családjairól szóló fejezetet.<><ref>Heves vármegye története. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő; Heves vármegye családai. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644. és 645-681.</ref>
 
==Jegyzetek==
<references/>
100 308

szerkesztés