„Címerhatározó/Szuhay címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
47. sor:
Szuhay István (1551-1608) a nagyszombati és bécsi egyetemen tanult, egyházi pályafutását 1585-ben kezdte, mint esztergomi kanonok. Váci (1593–1598), egri püspök (1598–1616), címzetes kalocsai érsek (1607) és nyitrai püspök
(1607–1608), II. Rudolf diplomatája, aki béketárgyalások folytatásával bízta meg. Címerét a régebbi irodalomban a színek pontos ismerete nélkül adták meg.
Teljes címerének leírása megtalálható az esztergomi káptalan hiteles helyi levéltárának címeres levelében, melyben II. Rudolf Prágában 1592. április 3-án megerősíti Szuhay István, sasvári arcidiakónus nemességét és kibővíti címerét. [Archivum Primatiale Esztergom, az esztergomi káptalan hiteles helye, 10. számú protokollum (1594-1603), 17-23. lap] Az oklevelet rajta kívül az anyja, Borbála, valamint nővérei, Dorottya és Klára, továbbá az unokatestvére, Szuhay (de Szuha) Kristóf és fiai, György és János, valamint a sógorai, {{Ch|Bucsányi címer|Bucsányi}} alias {{Ch|Monoszlay címer|Monoszlay}} (Buchány alias Monoslay) István és {{Ch|Hakhell címer|Hakhell}} György részére adta ki. Az oklevél szövege szerint Szuhay István nemesi szülőktől származott, nagyapja, Markraff István I. Ferdinánd szolgálatában állt.
A Szuhay család címere eredetileg az oroszlán volt, miként azt a cxsalád tagjainak különféle pecsétjei is igazolják. Egy 1591-es pecsét pajzsán az oroszlán jobbra fordul, a mancsában három rózsát tartva. [Slovenský národný archív Bratislava, Rodový archív Juštovcov z Necpál, kr. 2.] Egy 1592-es pecséten is valamilyen tárgyat tart, de az oroszlánt itt már hármas halomból növekvően ábrázolják. A sisakdísz kész szárny. [ŠOKA Trnava, Magistrát mesta Trnava, Missiles, kr. 39]
A javított címer meglehetősen bonyolulttá vált.
*Irodalom:
55 ⟶ 61 sor:
Jozef NOVÁK: Rodové erby na Slovensku 1. Martin, 1980. 229-231.
Frederik Federmayer: Erb Štefana Suchaia. Genealogicko-heraldický hlas (9) 1999/2. 34-35.
Külső hivatkozások:
| |||