„Növények/C/Cikória” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
{{latin||}}
{{népies|-}}
A cikória (Cichorium intybus var. foliosum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó mezei katáng (Cichorium intybus) nemesített változata. Egyes fajtáit levelükért termesztik, a gyökércikória fajtacsoport fajtáinak gyökeréből kávépótlót[1] készítenek.[2] Egyike a legősibb zöldségféléknek.
Tartalomjegyzék
 
1 Elterjedése
{{haszn-rész|}}
2 Fajtacsoportok
3 Haszna
4 Hajtatás
5 Jegyzetek
6 További információk
 
Elterjedése
{{gyógyhatása|}}
 
Őse a gyomként ismert mezei katáng, amelynek virágzatát forrázva gyógynövényként használják. Ebből alakultak ki a gyökeréért (pótkávénak) termesztett és a leveléért salátának termesztett változatok. Az ős alak Európában, Afrika északi részén és Ázsiában elterjedt. Már az ókorban a görögök és rómaiak is ismerték a vad és termesztett változatát is. Ma Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban jól ismert. Hazánkban is termesztik, főleg takarmányozásra és pótkávénak.[2]
Fajtacsoportok
 
Általában az alábbi fajtacsoportokat különböztetik meg:
:- Levélcikória (Foliosum Group)
:- Vörös cikória (Radicchio Group)
:- Gyökércikória (Sativum Group)
:- Cukorsüveg-cikória (Sugarloaf Group)
 
 
A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál. Jelentős jódforrás. Inulintartalmára most figyelnek fel, amelynek kedvező hatása lehet a probiotikus bélflórára.
 
 
A nyáron termesztett növényeket október-november (amikor már tartósan alacsony a hőmérséklet) során felszedjük és a levélzetet a gyökér felső részétől 2 cm-re levágjuk és szorosan egymás mellé függőlegesen a hajtató edényben elhelyezzük egy kevés földben, és körülbelül 2 cm földréteggel borítjuk. A hajtatáshoz homokot is használhatunk. Mind a földnek, mind a homoknak kellően nedvesnek kell lennie a hajtatás alatt, de közben nem locsolhatjuk, ezért ezt még az ültetés előtt tegyük meg.