|
A balzsamfenyő a Kanada és USA keleti államaiban világ harmadik legészakabbra hatoló jegenyefenyő-faja.
:Elterjedési területe keleten Labradorig és Új-Fundlandig, nyugaton Alberta szövetségi államig nyúlik: a jegenyefenyők közül csak a szibériai (Abies sibirica) nő ennél nagyobb területen.
:A sík- és dombvidéken dél felé Minnesota, Iowa, illetve New York és Pennsylvania államokig terjed. Az Appalache-hegység északi részén – így New Hampshire-ben a Washington-havason (1917 m) – a hegyi, alhavasi törpecserjés része; dél felé Virginiáig, Nyugat-Virginiáig terjed.
:15–25 m magasra nő, a koronája kúpos és karcsú. Gyantahólyagos kérge szürke, paraszemölcsös.
:A törzshöz közeli hajtásokon apró (1–3,5 cm-es) tűlevelei fésűszerűen széthajlanak, kifelé hamvasan gyantapontossá, húsossá, törékennyé válnak: hosszirányú nyomásra könnyen elpattannak.
:4–12 cm-es, lila, olykor világos zöldesszürke, gyantás tobozainak fellevelei többnyire rejtettek, de a csúcsuk olykor kissé kinyúlik.
Az észak-amerikai tajga, a boreális fenyőzóna fő növényeként főleg a fekete luccal (Picea mariana) és a kanadai szürke luccal (Picea glauca) társul. Magyarországon a leghidegebb teleket is jól tűri. A száraz, meleg levegőt nem szereti, a párás környezetet meghálálja. Szinte bármilyen talajon megél. Ne ültessük tűző napra, fiatalon mindenképp félárnyékos helyet keressünk neki.
'''Hatóanyag'''
| 
