„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
65. sor:
A prémek a ritka és drága anyagok közé tartoztak. Ezért csak a főurak viselték, mégpedig ünnepi öltözékükön. Egyes országokban a drága prémeket csak az arisztokráciának volt joga hordani és rangjelölő szerepe is volt. Németországban (Angliában, Franciaországban stb.) a prémeket (de: Feh) a középkorban csak a nemesség és a főhivatalnokok viselhették. Az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés rendelete szerint a nemesek hermelint, cobolyt és nyestet, az egyszerû polgárok görényt és rókát, a parasztok csak kecske- és bárányszõrmét hordhattak.
 
Akkoriban különbséget tettek a vörösprémek (de: Rotwerk), azaz a nyári vagy a vörösesbarna hátrészű prémek, valamint a szürkeprémek és a feketeprémek (de: Grauwerk und Schwarzwerk), azaz a sötétszürke hátrészű prémek között. Ha a háti és hasi részt egymással kombinálták, ez volt a tarkaprém (de: Buntwerk). Önmagában a háti részt szürkeprémnek (de: Kürsch, Grauwerk, Kleingrau, Kleinspalt) hívták. Ha csak prémet (de: Werk) említettek, azon mindig mókusprémet (Eichhörnchen bzw. Feh = [[evet]]) értettek. A hamisított prém (de: Feh) főleg fehér vagy kékes színű hermelinből készült. A tarkaprém (de: Buntwerk) a [[{{Hl|coboly]]}} (de Zobel) és a [[{{Hl|hermelin]]}} mellett a középkorban a legértékesebb prémek közé tartozottartozott.
 
A 17. század végén, a 18. század közepén Bécsbe is tömegével kezdtek érkezni a prémek (hód, vikunya) és tollak (strucc) a tengerentúli területekről, a francia és spanyol kereskedőkön, valamint az arisztokraták külföldi vásárlásain keresztül. Ekkoriban is pontosan szabályozták, hogy mely társadalmi rétegek milyen prémeket, prémkalapokat viselhetnek. Tiszta hódprémből készült kalapot csak az arisztokraták és az udvar tagjai viselhettek.
A köznemesség és a közigazgatási, pénzügyi, közhivatalnokok, katonatisztek, közszolgák, a császári és a nemesi udvarok szolgálói, a tanácsosok és a települések bírói csak kisebb hódtartalmú kalapokat hordhattak (fél-hód, demi-castor). Az alacsonyabb rangú közszolgák, a nemesi udvarok szolgálói, a kereskedők, művészek, kézművesek, oktatók és utazók csak nyúlprém-kalapot viselhettek. A parasztok és a munkások csak egy guldennél kisebb értékű kalapokat viselhettek, melyek gyapjúból készültek.[https://www.academia.edu/32704390/Invisible_Globalization_French_Hats_in_Habsburg_Vienna_1650-1750]
 
Bakócz Tamás egri püspöksége idején (1493-1497) a téli ruhák közül az udvartartása minden tagjának kijárt a suba. A béresnek éppúgy, mint az udvartartás fejének, Eősy György udvarbírónak és főkincstárnoknak. Csak a prémek minőségében volt különbség. A legolcsóbb, 2 aranyforintos (juh?)subát a szabó és a szakácsok kapták, az előkelőbbek, de nem nemesek 6 forintos subában jártak, amely biztosan prémezve volt. A rókatorkos és hátisuba értéke 8-9 forint volt, a legdrágább azonban a 18 forintos nyestbőrsuba volt, melyet Bakócz ajándékozott Forgách Péter egri várnagynak.[http://real-eod.mtak.hu/5500/1/000907675.pdf Kerezsy 63.] A magyar viseletben a prémek rangszerinti sorrendje Apor Péter alapján nyuszt, nyest, petymet lehetett.<ref>"...az téli palást penig, kinek mi volt tehetsége, úgy béreltette ki nyuszttal, ki nyesttel, ki petymettel... A palást úgy volt bérelve, mint akinek rendi volt, mert akkor igen reá vigyáztanak, kit miféle egyet-más illet meg." (Apor 39. l.) <br>"Az férfiak azért ezelőtt az nagyja az embereknek pár nyusztos süveget viselt pompára medály rajta, s abból kolcsogtoll állott ki... A közönséges főemberek egyes nyusztos süveget viseltenek; az úrfiak két, három, némelykor négyszerű nyusztfarkas süveget, abban forgó vagy kerecsen, vagy rárótoll volt kétfelé kifordulván, néha összemenvén; némelyek sastollas forgót, de az úrfiak is többire mind egypár ráró- vagy kerecsentollat, aranyból csinált és drágakövekkel megrakott forgóban". (Apor 43. l.)</ref> Más helyen a nyuszt, hiúz, rókatorok sorrend szerepel.<ref>"Az uraknak, első főrendeknek az pompára való mentéjek hosszú volt, annak nagy hosszú szélyes galléra, hogy majd az háta közepit érte, az karjának felit, elől is az mellye felé jócskán leért. Némelyeknek ezen galléron kívül vagy nyuszt volt vagy hiúz, vagy rókatorok, vagy valami drága bőr; az két ujja úgy fityegett az földig; az mentéje ujja kutyafüles volt..." (Apor 47-48. l.)</ref> Ebben a felsorolásban a rendi helyzet is visszatükröződött.<ref>"Értem, hogy az nemesasszonyokon kívül nem volt három falusi asszonynak mentéje, azoknak is brassai posztóból, báránybőrrel bérelve s prémezve. Értékes, mind szabad, lófő, darabont, jobbágyembereknek feleségek, leányok, télben zekében, nyárban egy abroszt vagy kendőt kerítvén nyakok körül, úgy mentenek az templomba; gyolcsszokolyának, selyempántlikának híre sem volt közöttük..." (Apor 41-41. l.) "Fekete süveget is igen viseltenek az nagy emberek; selyemből volt az csinálva az nemeseké szép fekete báránygyapjúból; mikor megholt az férfi, olyan süveget vontanak az fejekben..." (Apor 45.)</ref> Apor említi még a főúri öltözékben a rókatorokkal bélelt mentét (11. l.), a rókabőrös süveget (29. l.), a főúri szolgák ünnepi öltözékében a párduc-, tigris-, farkasbőrt (44. l.).<ref>"Téli kesztyűt ki párducbőrből, ki hiúzbőrből, ki rókabőrből viselt, az nyári kesztyűk híre-helye sem volt..." (Apor 46. l.)<br>"Az lovak, amint odafel írám, tollasok voltanak s bokrétások, az lovakon kin oroszlánbőr, kin tigrisbőr, kin párducbőr, kin vizilóbőr (deákul hippopotamusnak hívják és az Nílus-vízben termik)..." (Apor 76. l.)</ref> A jobbágyokat csak a báránybőr illette meg. Gyakran ezt viselték az egyszerű nemesek is.<ref>"Hosszú mentéket is viseltenek az akkori emberek, melyet boér [bojár] mentének híttanak, az urak s főemberek jóféle posztóból, rókabőrrel megbérelve, az nemesemberek veres muszulyból, báránybőrrel bérelve". (Apor 48. l.)</ref>