|
A '''borostyán''' ritka [[{{Hl|növények|növény]]}} a címertanban. Leggyakrabban valamilyen érdem vagy tulajdonság heraldikai kifejezéseként használják, ezért [[{{Hl|címerművészet]]}}i jellegtelensége mellett is fontos utalásokat tartalmazhat.
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
Általában oszlopra kúszó indaként, esetleg [[{{Hl|beszélő címer]]}}ként jelenik meg. A kisméretű ábrázolásokon nehéz felismerni a jellegzetes formájú leveleit, ezért ilyen esetben csak a [[{{Hl|címerleírás]]}}, esetleg burjánzó szárai és termései adhatnak eligazítást arról, hogy milyen növényről van szó. Mivel hosszú időre van szüksége, míg egy egész falat elborít, általában a stabilitás, a patinás dolgok, valamint a szívósság képzete kapcsolódik hozzá.
A jelentése néha keveredik a [[{{Hl|babér|babérral]]}}. Külsőleg hasonlít hozzá a mirtusz is, melynek hosszúkás levelei, fehér vagy piros ötszirmú virágai és az áfonyához hasonló kerek, kék gyümölcsei vannak. Egyes borostyánnak vélt ábrázolások mirtuszok is lehetnek. A görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Az esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze lett, az egyiptomi nők virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba és a ruhájukra. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.
A görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Az esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze lett, az egyiptomi nők virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba és a ruhájukra. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.
==Lásd még==
[[{{Hl|koszorú]]}}
[[Kategória:Heraldika]]
|
