A '''kar''' az egyik agyvagy talán a leggyakoribb címerkép a {{Hl|magyar heraldika|magyar heraldikában}}. Használata sajátosan magyar címertani{{Hl|címertan}}i jellegnek tekinthető, mely a markában a leggyakrabban {{Hl|szablya|szablyát}}, valamivel ritkábban jardot{{Hl|kard}}ot tart. Lehet páncélos és szövetruhás kar. Már régtől fogva megtalálható a magyar címerekben{{Hl|címer}}ekben, de szélesebb körben a török korban kezdett elterjedni. A {{Hl|nemesség}} iránt folyamodók nagyon gyakran kértek kardot tartó kart a címerükbe, annak ellenére is, hogy ilyen címerrel már akkoriban is nagyon sok nemesi család rendelkezett. A felfogásukban a kardot tartó levágott kar bizonyára a hadi vitézséget jelenítette meg, amit a nemesség elnyerésének a legelőkelőbb indokaként tarthattak számon.
Néha a levágott kar az {{Hl|Isten szeme|Isten keze}} jelképrendszerrel kapcsolódott össze, mint Szalabéri Horváth Ferenc 1732-es zalabári temetésén, ahol Padányi Bíró Márton, a püspök küldötte, a templomi szentbeszédében az „Isten erős karja" gondolattal utalt a Horváthok címerére.[http://mek.oszk.hu/08100/08115/08115.pdf 48.]
