|
[[Kép:Barabas-arany.jpg|thumb|]]
:Arany ''A kép-mutogató''ja azért is oly fontos műve, mert balladaírói tevékenységének utolsó akkordja az. Annak a tevékenységének, melyben - Simon István szavait idézve (1977, ''Szépirodalmi'' Kvk, ''Arany János balladái'' - ''Utószó'') - a magyar irodalmat emelte be a világirodalomba. Ehhez képest evvel az életmű legfontosabb műfaját záró darabbal súlyának és fontosságának – értelmének! – megfelelően még nem foglalkoztak. Az eddig született tanulmányok száma sok, de ezen írások sosem voltak többek pár soros stilisztikai méltatásoknál, moralizáló értékeléseknél.
Egy ásatás 30 éves emlékére
:Elterjedt irodalomértelmezési közhely, hogy irodalmi szövegeket saját magukból, más információk birtoklása nélkül is meg lehet érteni. Ezt a véleményt jelen elemzés írásakor figyelmen kívül hagyjuk - hasonlóképp a szakmát profi módon művelőkhöz, akik ezen tézist szintén hamar elvetik elemzéseik írásakor, mindazonáltal túlzottan nem hangoztatják, hogy ily mostoha módon szembefordultak az iskolai tanokkal. Legfőbb vezérfonalunk a ''Naturam furca expellas'' lesz…
:Szövegkutatási alaptételek közé tartozik, hogy a vers értelméhez, üzenetéhez nem a látvány szintjének a visszamondásán keresztül juthatunk, hanem annál mélyebbre kell ásni (vagy magasabbra tekinteni?). Ezért ne is várják most tőlünk a vers három értelmezési szintje közül (életképi-zsáner, asztrálmitikus, képírási rétegek különíthetők el (lásd: Pap Gábor: ''A népművészeti jelrendszer jelentésrétegei'' - ''Őshagyomány'' 1991 március)) a zsáneres jelentésréteg boncolgatását. Ez az a szint, ahol egy (1!) gróf van, aki megharagszik íródeákjába szerelmes lányára stb. Akit az életképi szint vonz, az jobban teszi, ha elővesz egy tetszőleges Arany-tanulmánykötetet és elmerül abban. De óvatosan: ezen a jelentéssíkon a ballada alig éri el a ponyvairodalmi minőséget, ahogy azt Tolnai megállapítja (''Arany Kép-mutogatójának személyes vonatkozásai - Irodalomtudomány - 1916'') Mint említettük, sokan írtak ''A kép-mutogató''ról már nyúlfarknyi értékelést-odavetett sorokat, melyek a lényeget azonban soha nem érintették. Ennek oka: nem kapcsoltak be tanulmányírásukba asztrálmitikus szempontokat. Ha ezt tették volna, akkor azonnal kiderülhetne, hogy az a gróf, aki a vers elején átkozódik, szaturnuszi tulajdonságok hordozója (aki átka megköt, kövesít - meddősít), míg a vers végi, nagylelkű és adakozó gróf jupiteri sajátságok letéteményese. A két bolygó nem egy, így ebből a szereplőből is több kell legyen.
:Ezen írással ki szeretnénk deríteni két dolgot. 1) Kik is pontosan az ''A kép-mutogató''ban föllépők 2) annak mi is az üzenete.
:Felfogásunk szerint két fontos szereplő és két polaritás köré szerveződik a szöveg. Az egyik ilyen szövegalkotó tényező Petőfi Sándor – akiről eddig is kimutattuk, illetve majd kimutatjuk, hogy fontos résztvevője Arany balladáinak – a másik pedig Széchenyi István gróf.
<center>Összefoglalásként…</center>
[[Kép:Petőfi Sándor.jpg|thumb|2200px|right|]]
:Petőfi nyomai Arany: A kép-mutogató (1877) című balladájában
:Az íródeák szöveg eleji peckes szembefordulása az arisztokrata gróffal és kiállása a lány mellett mindenképp Arany költőbarátját idézi. („Gróf úr! enyim a leánya,/Szíve-lelke, minden vágya:” stb) Emlékezzünk vissza, milyen körülmények között is kérte meg Szendrey Júliát Szendrey Ignáctól Petőfi, akik hasonlóképp a balladai pároshoz mindenféle hozomány és szülői támogatás nélkül vágtak neki az életnek.
:Másrészt nagy íráskészségű, írásból élő személyre asszociáltat az íródeákság. Ő – azaz Petőfi – volt a magyar irodalom - Vörösmarty után - második szereplője, aki huzamosabb ideig irodalmi – azaz írásos – tevékenységből tudta eltartani magát.
:A Petőfit rejtő íródeák vándordiáksága nem szorul bővebb magyarázatra: ténykérdés, mivel iskoláit a költő több - pontosan 9 - helyen végezte és az is jól tudott, életében mennyit vándorolt…
:Sőtér jegyzi meg Arany balladáihoz írt Utószavában (1960, ''Magyar Helikon''): Arany fiatal- és öregkori balladáinak lényege változatlan, azok mindig ugyanazt ismétlik egy magasabb szinten. (Nincs új a nap alatt…) Jelen kísértetballada előzményeit leginkább a Petőfi és Szendrey Júlia egybekelését és a házasságuk utóéletét tárgyaló ''A honvéd özvegyé''ben érezzük fellelhetőnek. Újabb méltatói Arany lírai költészetében is szövegekre emlékezést emelnek ki, főleg Petőfi írásai válnak Arany vendégszövegeivé…
:Hogy Petőfi illetőleg versei lényegi motívummá lesznek ''A kép-mutogató''ban, jól példázza, hogy a szalmakunyhós jelenetben közvetve barátja költeményeit idézi Arany. (Hasonló "módszerrel" dolgozott már a ''Tetemre-hívás''ban is!) A 9. szakasz kifejezetten Petőfi két jól ismert versét juttatja eszünkbe: a „Szalma-viskó s falu vége” egyrészt a ''Palota és kunyhó''ra asszociáltat. Ez a Szűz – tehát az Ikrek szellemiséget felvezető, ahhoz sokban hasonló – téridő-tartományban nagyon is logikus megoldás, hisz a Szűzzel az Ikrek kettőse szoros, lelki kapcsolatban áll. (''Őshagyomány'', 1991. 4. szám, Oláh Kornél - ''Egyszerű ábrák az állatövben'') A balladának az első 10 szakasza a Szűz állatövi jegyre jellemző tulajdonságokat halmoz - Merkúr szólal föl elsőként, ez a Szűzben lehetséges csak. Aratáskor visszamarad a szalmából s belőle készül ama kunyhó, ahol a szerelmesek menedéket lelnek. A Szűz és az aratás, begyűjtés szorosan kapcsolhatók, sőt, szintagmát is alkotnak, arató szűzként. A balladai két szerelmes tényleg a palotából, a kastélyból érkezik ide, a szalmaviskóba, a kunyhóba. A fiú lelke-kedvese – a lány – tényleg ezt a tulajdonságot fogja magában hordani: meddőséggel - vagyis az evvel szinonim örökös szüzességgel, gyermektelenséggel - sújtja majd a vers eleji átok. Ebből egyenest következik az is, hogy a később (16-17. vsz) idétlen csecsemővel feltűnő kísértetalak nem az íródeák felesége, hanem a fiúnak ikertestvére, a feleségéhez hasonló halált halt Kund Abigél lesz. (A téridő Ikrek részében (17. vsz) cselekményindító a Holdcsomópont - a Mérlegben őrá esett a Hold szerepe. Bevádolhatná apját bizonyítékok "kreálásáért", ami alapján elítélte, de kísértetként nehéz dolga van Abigélnek.)
:Másrészt a „falu vége” is petőfis szófordulat, mert'' A kép-mutogató'' felező nyolcasairól szinte önkéntelenül beugrik az embernek Petőfitől a szintén ezzel a szótagszámmal írt'' Falu végén kurta kocsma''. A 9. versszakot záró idézet újból egy valódi Petőfi-idézet: „Kis kunyhóban is megfér”. (''Ifju a pataknál'' - Németből Schiller után - Pápa, 1842) A lábjegyzet szerint azt Szemere Pál (is) fordította. Róla annyit érdemes itt megjegyezni, hogy szűkebb rokonságán belül nősült - http: //mek.iif.hu/ porta/szint/tarsad/ irodtud/magyarir/html/ szemere.htm -, amivel fényes bizonyítékát kapjuk annak, hogy jó nyomon járunk, mikor az íródeákról és Veronikáról is hasonlóakat - azaz vérrokonságot - gyanítunk majd …
:Azért kellett a két szerelmesnek oly botrányos körülmények között elhagyni addigi otthonuk, a grófi kastélyt, mert a zordon gróf Benő tetemre hívásakor rádöbbent: a „szőke harmat” Veronika és az egyre jobban petőfis attribútumokkal előálló íródeák testvérek, akik erről mit sem sejtenek. Nemző atyjuk az ő barátja másik gróf, „a” gróf… És mivel nevelt lánya Veronika nem mutatott hajlandóságot a közben megözvegyült "b" grófhoz - kihajítja a kettőt.
:A fiúról a faluvégi kunyhóban kiderül még egy igen fontos tulajdonsága: szereti az édes tejet („Savanyú tej neki nem kell”) és a tejfölt-aludtejet. („A fölét ha leeszi”) Ez a jellemzék az eddig elsoroltakkal egyetemben (deákság, vándorlások) arra enged következtetni, hogy Petőfi íródeák személyében egy garabonciással van dolgunk. Másrészt ez azt a konklúziót is magával vonja, hogy megállapíthatjuk: tényleg az Ikrek jegyében járunk, mert a Nap pályája épp az Ikrekben metszi a Tejutat. (A balladák mindig két, egymásra következő állatövi jegyváltást ölelnek át, jelen esetben az Ikreket és a Rákot.)
:A garabonciás szép leírását kapjuk az amúgy Ipolyi ''Magyar Mythologiá''ja szövegét követő Szerb Antal novellában: „Feketeruhás, porlepte csizmás alak volt a váratlan látogató és nagy, disznóbőrbe kötött könyvet tartott a hóna alatt; felleghajtó köpenye lecsüngött mint varjú leeresztett szárnya, egész mivolta szél kergette nagy madárhoz volt hasonlatos, hangja alázatos és rekedt volt hét vármegye országútja benyelt porától”. Majd így folytatja: „Az öregasszonynak mégis volt reá gondja: meg nem szegett cipót tett a diák elé, hozzá egész csupor tejet; /…/ A diák hozzá is látott, de bizony furcsán evett, nem magyar ember módjára.” Illetve „Íme tartományokon keresztül-kasul járok mint a jégeső, csapás vagyok és elimádkozott rettenet, Ajándok, sokszor ijesztettek téged az én nevemmel, félelmes dolog meglátni engem, keresztet vetnek, akikkel találkozom és tudjad: garabonciás diák az én nevem. (Sz. A.: ''Ajándok mátkasága'' - ''Szerelem a palackban'')
:Ha megfigyeljük Petőfi tipikusnak mondható szoborábrázolásait, rájövünk, hogy azok nagyjából két csoportba oszthatók: az egyik, ahol öklét magasba tartva deklamálva esküszik, a ''Nemzeti dal'' sorait idézve. A másik a garabonciás diáké, országút vándoráé, ahol felhőhajtó-szélfútta köpönyeget visel. (Ilyen pl. hódmezővásárhelyi szobra)
:A garabonciásság a várakozásoknak megfelelően az Ikrekséggel „párosul”. <ref><small>A képmutogatás ténylegesen "kettős" műfaj. A képmutogatás jellemzően két komédiás műsorszáma volt, egyikük a képeket mutatta fel vagy folytonosságukat biztosította, másikuk – a tulajdonképpeni képmutogató – egy kis széken, esetleg padon[1] állva hosszú pálcával mutatott az adott cselekményt ábrázoló képre, miközben a cselekményt prózában vagy énekben, sokszor hangszeres kísérlettel előadta (Wikipédia)</ref></small> Eddig, a Szondi két apródjában az ikerpár közti viszony egymással vetélkedő, de egymást segítő volt. Ennek balladai manifesztálódása a Kodály-Bartók páros színre lépése az apródok személyében, akikről egy helyen ki is derült: lányok! Iménti Szerb Antal novellában pont ellenkező – mégis hasonló – összefüggés van a kettős között: gyaníthatólag testvérek - sokszor szólítja húgomnak a garabonciás Ajándokot - és egyneműek, mivel az Ajándok férfnév! Hasonló igaz a balladára is: az íródeák testvére Veronikának, de úgy, hogy a fiú iker is egyúttal…
:A garabonciás az, aki rossz fogadtatás esetén – pl. nem helyén kezeléskor – jéggel veri el a határt, tönkreteszi a termést. Petőfi egy, a Felhők-ciklusában szerzett, költői végrendeleteként nyugodtan érthető rövidke versére hívnánk fel itt azonnal a figyelmet, mely csak megerősíti meggyőződésünket, hogy a tizedik versszak után kámforként eltűnő - de nemsokára, halála után a lányként, de elképzelhető, hogy a lánnyal visszatérő - Petőfi esőt-jégverést hozó garabonc volt. Álljon itt az a bizonyos költői-garabonciási testamentuma:
<br> <center>
: Legyen átok a földön, <br>
: A Petőfi-legendák Arany életében 1877 június 2-án (is) lábra kaptak. „1877. június 2-án Adorján Miklósnak, az erdélyi írónak a Magyar Polgárban megjelent az a híradása, hogy Petőfi Sándorral egy Oroszországot megjárt, volt hadifogoly honvéd találkozott,- a szenzáció erejével robbant s általában hitelre talált." (Szabó Géza: 1990 Ásatás Bargzzinban - a régész egy legenda nyomában - internet) Az Őszikék ciklust épp 1877-ben kezdte írni Arany. Ennek a ciklusnak utolsó balladája A kép-mutogató.
: Hol ama fa termett,<br>
: Amelyből énnekem <br>
: Bölcső készítteték; <br>
: Legyen átkozott a kéz, <br>
: Mely e fát ülteté, <br>
: És átkozott az eső és napsugár, <br>
: Mely e fát felnövelte!...- <br>
: De áldás légyen a földön,<br>
: Hol ama fa termett,<br>
: Melyből nekem majd <br>
: Koporsó készül;<br>
: Áldott legyen a kéz,<br>
: Mely e fát ülteté,<br>
: Áldott az eső s a napsugár,<br>
: Mely e fát felnövelte!</center> <br>
:1) A ballada kettős irányból meghatározott. Mindkét hozzá vezető utat titkok övezik. Egyik ilyen titoktól övezett Petőfi Sándor élete, a másik Szendrey Júlia halála.
:Véleményünk szerint e versét Petőfinek nem kezeli helyén az irodalomkutatás, hiszen 1) tudomást se vesz róla. 2) azt nem is értelmezi végrendeleteként. Ezért haragszik az és veri a világot jéggel, esővel...
:2) Petőfi lecsupaszított csontváz-életrajza (Hunnia, 1996.03. 25 - Akarta a fene…) jól fedésbe hozható Jézus Krisztus hasonlóképp leegyszerűsített életrajzával.
:Visszatérve a balladához a tej kulcsszó megjelenése után időváltozás történik, mindkét értelemben. Megszakad a balladai cselekmény addig lineáris menete és mind a tér-időben, mind az időjárásban változás áll be. A nyári Szűzre az őszt felvezető Mérleg következik: "Őszi este kandallónál", melynek ómegára emlékeztető jelét a kandalló nyílása, míg a Mérleg billegését a hamvadó tűz előtt - a nap erejét veszti itt - a hintaszékében magát ringató gróf is felidézi.
:3) A másik talány: miért is nem temethették Szendrey Júliát férje mellé, Horvát Árpádnéként…
:4) Ha nyíltan kimondaná, hangoztatná Arany a Petőfi-Jézus párhuzamot, társadalmi megítélése lenne negatív. (Bolondnak néznék és költözhetne Széchenyi mellé Döblingbe.) Az eltelt évtizedek alatt mindazonáltal más vezető irodalmárok is ráébredtek a hasonlíthatóságra. (Kányádi, Móra, Keresztúry stb.) Leszögeznénk: kétféle megváltót érdemes elkülönítenünk: a politikai értelemben vett, szűkebb körűt és az emberiség egyetemes megváltóját.
:5) Szendrey Júlia végrendeletéről ha tudott is - pl. jóbarátja, Gyulai Pál révén -, akkor is valószínűsíthetőleg titoktartási fogadalmat tett Arany vagy tetetett vele Gyulai. (Ehhez lásd bővebben: Naponként árvább: Szendrey Júlia naplója - sajtó alá rendezte és előszó: Ajtay Alinka, Szentes Éva) Petőfi felesége második házasságának magán- és házaséleti részleteibe ad bepillantást és rálátást Júlia naplójában megjelent végrendelete, mely részletek megszellőztetése morális akadályokba ütközött volna Arany részéről.
:6) A ballada azonban jó terepet kínál számára titkai megosztására, ahol a célzások, félig kimondott gondolatok és elhallgatások elsődlegesek.
:7) A kép-mutogató egyik előképét egy másik kísértetballadában, A honvéd özvegyében találjuk. (Nincs új a nap alatt. Arany mindig régi gondolatait veszi elő - Sőtér István Arany balladáihoz írott Előszavában tett megállapítása szerint.) A honvéd özvegye megszólítottja a gyarló Szendrey Júlia volt, bár ezt a költő életében senki meg nem tudhatta, a verset Arany László találta meg atyja halála után pár évvel. (A vers mottója ez a Shakespeare-idézet: „Gyarlóság: asszony a neved”)
:8) A kép-mutogató egyenes folytatása a komor, középkori hangulatot árasztó Tetemre-hívásnak, ahol családi - rokonsági - összefüggésekre irányult a figyelem. Itt is rokoni szálak sejlenek majd föl, családi „idillel” indul a ballada: kidobja lányát és a belé szerelmes íródeákot a zordon gróf.
:9) Belőlük több is fellép A kép-mutogatóban. Az egyik a már a Tetemre-hívásban látott Bárczi, a másik a Híd-avatásban megismert, az ott egyértelműen beazonosítható, a Lánchídjára mutató Széchenyi István, a „bolond” gróf. („Enyém a hadvezéri pálca, mely megveré Napóleont/A többi sugdos: „a bolond!…”) Széchenyinek Lipcsénél, 1813-ban a Népek Csatájakor oroszlánrésze volt a francia császár vereségében. Innen indult pályája. Széchenyi grófnak lesz a vers végén egy alteregója: Arany.
:10) A két gróf felléptetéséből nem egyenest következik, de áttételesen ezzel összefügg, hogy A kép-mutogatóban két házasulási történetet is elmesél a szerző mintegy egymásra montírozva: Szendrey Júlia Petőfivel és a három évvel későbbi, a Horvát Árpádéval való egybekelését.
:11) Horvát Árpád egyetemi tanárról két dolgot érdemes tudni a balladaelemzés szempontjából: pornográf képek gyűjteményével próbálta Júlia szexuális vágyait fokozni. (Erre a „Nézni kell a vesszőm végit” zárójeles megjegyzése utal Aranynak.) A címertan volt a Horvát Árpád által az egyetemen oktatott tárgy. (Erre pedig a vers záróképén céloz Arany, ismét zárójelben.) Így mintegy képmutogatóvá degradálja verse végére a vágyainak parancsolni nem tudó, mértéket nem ismerő tanárt. (Az utolsó ítélet Mérleg képére valószínűleg ráismer mindenki: „Ez a sírbolt nem lesz nyitva /Csak az ítéletnapon”) Második férjét Júlia eme naplóban és végrendeletben „kéjenc állat”-ként említi, aki még poraiban se érintse az övét. (Ezért nem akarja elfogadni a szellemlány a vers végi ajándékot?)
:12) De mindez az időbeliség megkettőzését is előidézi. Több idősík lép működésbe, ami egy érdekes, általunk itt tovább - egyelőre - nem taglalandó összefüggésre is rávezet. Ez a Heribert Illig-féle időugrás (időszámításbeli diszkrepanciák) kérdése.
Ezen elmélet nagy szerepet tulajdonít annak a tíz napnak, mellyel a pápa korrigálta az addigra sarkaiból kifordult rendet, a Julianus naptárt 1582-ben. Illig a későbbiekben megállapítja, hogy Nagy Károly nem létező (vagy igencsak kis jelentőséggel bíró) történelmi alak volt. A tíz nap, a Julia név (Julianus női változata!), a Nagy Károly nevek ismerősek Petőfi és Szendrey Júlia élettörténetéből is. (Nagykárolyban ismerkedtek meg, de ugyanakkor egy Nagy Károlyt választottak országgyűlési követté Petőfi helyett. A tíz nap pedig az a tíz nap, melyet ki kellett volna még várniuk, hogy a gyászév leteljen Petőfi segesvári 1849. július 31-i eltűnése után. Így felborítottak egy addigi (szokás)rendet.)
:13) A rosszból nem lesz jó… állítjuk Arany Széptani jegyzetei alapján, ahol Arany arra hívja fel a figyelmet, hogy a balladai szereplők inkább az eposzok felől közelítendők, amelyekben a jellemek állandóak, változás bennük nincs. Ez azért fontos, mert különben nehezen tudnánk megmagyarázni, miért lett a rosszból, a vers elején gyermekét magától eltaszító, kegyetlen apából - jó?
:14) Eme gróf Bárczi a rosszat, Széchenyi a jót képviseli. Az egyik a gyermekeire haragvó, azokat elpusztító, mitológiákból ismert Szaturnusz, a másik az ugyancsak mítoszokban fellépő, a ballada végére teremtő Jupiter. (Széchenyi szellemi életet teremtett /Akadémia/)
:15) A kettő képét hézagtalan átmenettel játssza egymásba Arany. („Múlik a tél, esztendő is, múlat a gróf, feled ő is”) Eddig Bárcziról volt szó, utána Széchenyié lesz a balladai terep.
:16) Petőfi jelenvalósága az arisztokráciával történő vers eleji peckes szembeforduláskor már érzékelhető, az íródeákkal történő azonosíthatósága verseiből kiragadott részletekkel (Palota és kunyhó, Falu végén kurta kocsma) és egy kevésbé ismert Schiller-versfordítása felidézésével történik. (Ifjú a pataknál) (9. versszak, szalmaviskós jelenet) Ezen Petőfi idézetekből „épített” menedékben élik életük hőseink.
:17) Vándor garabonciási jellemzéket kap az íródeák: tejterméket fogyaszt - ezt a garabonciás alaptulajdonságai közé sorolja Magyar Mythologiája Ipolyi Arnoldnak - és ezután közvetlen a versben egy gyökeres időjárásbéli változást kell észrevennünk. (10-11. versszak határa) Ő az, aki vihart támaszt és az időjárás változásért „felel” a néphit szerint. (Ipolyi A. u.o.) Egyik festett kazettás mennyezetű templomunk mennyezetkazettáján, sárkányon látunk lovagolni egy Sándort! Sárkányon lovagolni is a garabonciás szerepköre.
:18) A világ garabonciásaként Petőfi is okozott egyszer ilyen vihart: 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbantására gondolunk konkrétan.
:19) Utána az íródeák-Petőfi mint a kámfor tűnik el a versből. (Mint Petőfi a ködben…)
:20) Ezzel indul el a ballada misztikus szála, ahol szellemekkel és kísértetekkel kell megismerkednünk és jól elkülönítenünk őket egymástól, hiszen a kettő nem egy! Ettől a ponttól vált a ballada Ikrekre, és így elindulnak a megkettőződések. Lesz két gróf, két kastély, két grófkisasszony, de mindezek oly mesterien egymásba játszva, hogy észre se vesszük a kettőződést.
:21) Arany is vett részt asztaltáncoltatáson, Nagykőrösön. (Ennek emlékét írja meg. Az asztaltáncoltatásról c. rövid kis prózai dolgozatában.)
:22) Arany Tompához írt levelében kitér rá, hogy Egressy Gábor, a színész, ilyen asztaltáncoltató szeánszokon Petőfi szellemét idézi. (1854. április)
:23) A szövegtestbe beékelve fellép egy nem ok nélkül haragos, idétlen csecsemőjével apját rémisztgető kísértet is. (11-12. vsz-ban hírt hoznak róla, tényleg a 16-17-ben jelenik meg.) Ismerve a Tetemre-hívás eseményeit-történéseit (Ki ölte meg Bárczi Benőt? - Ügyészek Lapja 2009/1) - észrevehetjük akár Szendrey Júlia Arany által - kezdetben - megvetett és elítélt alakját ebben a kísértetben, amely kísértet a levert szabadságharcot könnyen szimbolizáló koraszülött csecsemőt is karján hordja.
:24) Szendrey Júlia szenvedéstörténete is egyben a ballada, tudjuk, milyen sanyarú sors jutott neki második férje oldalán, aki benne csak vágyai kielégítésének tárgyát és eszközét látta. Petőfihez hasonló kvalitású férfit lelkileg-szellemileg nem sikerült találnia. Júlia méhrákban halt meg. Ez a ballada szempontjából azért fontos, mert az évköri besorolást illetőleg annak egyik része a Rákhoz kapcsolódik.
:25) Gróf Széchenyi az, aki az asztalíró szeánszos jelenet után elsőként egy kis asztalon át írásos formában értekezik egy szellemmel, majd a lánya (Veronika) meg is jelenő szellemével kommunikál. Ő az a lánygyermek, aki már a Tetemre-hívásban Benő húgaként fellépett, még megnevezetlenül.
:26) A kutyák nagyon jól szimbolizálják a szabadságharcot leverő osztrák, orosz, Habsburg és Romanov-dinasztiákat. Címerében mindkét birodalom kétfejű sast ábrázol, amely címerállat a kutyákkal úgy hozható tökéletes összhangba, ha tudjuk, hogy a Kos állatövi jegy kétfejű sassá könnyen feldúsítható, „v” betűre emlékeztető szimbólumát a keleti Zodiákusában a kutya adja.
:27) De ugyancsak kutyákkal lehet legjobban keresztbe verni családalapítási szándékot is. (Az egyik - a család - a Rákhoz, míg a másik - a kutyák - a Kos állatövi jegyhez köthető minőségek, és tudjuk, derékszögben állnak egymással. Az ilyen hatások kiütik, semlegesítik egymást. (Hunnia, 1996. 03.))
:28) Érdekes adalék ehhez, hogy Segesvártól nem olyan messze van egy Szelindek nevű település …
:29) Széchenyi - karöltve Arannyal, akinek 1877-re szintén volt egy Júliá(hoz hasonló nevű,) nagyon kedves halottja lánya személyében - a vers végére kápolnát építtet a szellemlánynak, aki neve azonban Veronika, a valódi kép…. („Mondssza hát, hol nyugszik tested?/Gróf atyád már rég kerestet/Felrakattam új kápolnád/Aranyozzák büszke tornyát/Ott nyugodjál, gazdagon”)
:30) A lányát engesztelné a gróf a ballada utolsó előtti képén, ahol térdre borul előtte. Ezen költői átformáltságban a lány ismét Szendrey Júlia hangján (is) szól, és most Arany kér tőle felmentést a tettéért, hogy kicsit miatta is lett belőle az elátkozott özvegy és vette szájára a nép. Erre az „átok” felemlítésével válaszol a lány, ami - mint oly sok minden eddig - most is túl és igen messze mutat, pontosabban Petőfi-kötetbe vezet. („Nem mondom, hogy megbocsátok/Mert nem tőlem függ ez átok”)
:31) ….hanem attól, megértjük-e Petőfi irodalmi végrendeletét..
:32) Ez a vers végi szellemalak Verón rejti tehát Szendrey Júliát, de egyúttal Petőfit is. A költőt lelki gyermekének említi Széchenyi döblingi feljegyzéseiben. (A biológiai apaság fizikailag szinte teljesen lehetetlen /Vagy mégsem….?/ Széchenyi Naplója szerint, mikor Petőfi fogantatása történt, ő Wesselényi gróffal épp Nyugat-Európát járta s a Trianon-palotát látogatva arról álmodott, milyen jó is lenne nekünk egy ilyen…)
:33) Így könnyű logikus választ adni, miért is látjuk végső soron ebben a jellemkomponenseit illetőleg leginkább a hagymaszerkezetre emlékeztető lányban, Veronikában végül is - Petőfit…
:::a) Petőfi Sándor a magyar irodalom ikonikus alakja.
:::b) Veronika szó szerint valódi képet jelent. (vera: igaz, ikon: kép) Benne, Petőfiben kapjuk ismét vissza azt a Jézus-arcot, ami Veronika kendőjén megőrződött.
:::c) ha házasodásukkor egybekeltek, akkor a kettő egy lett és a férfi szimbolizálhat nőt és fordítva is. (Júliáról pedig ennek épp ellenkezőjét láttuk: férfias viselkedés jellemezte. (Férfi-női egyenjogúság első magyarországi harcosa is volt Szendrey Júlia: szivarozott, nadrágot hordott, George Sand - aki nő! - könyveit olvasta.))
:::d) Azt se felejtsük, az első Magyarországon készült dagerrotípián Petőfit látható. Ez a róla készült első, valódi kép.
:::e) Ezen az évköri ponton épp a fény maximumát kapjuk (Ikrek-Rák besorolású a ballada, a Rákban érjük el a fény maximumát, itt a leghosszabbak a nappalok.) De hozzátesszük azonnal, hogy itt fordul át az egyik minőség a másikba, férfi a nőbe, pozitív a negatívba. Ez is magyarázat lehet a vers végi keveredésre.
:::f) Iménti jegyek az ú.n. kölcsönös jegyek - meghívják, felidézik egymás szellemiségét-lelkiségét. (Ikrek-Szűz és Rák-Mérleg) Ha Júliáról tudjuk, hogy férfias viselkedésében, akkor férjéről - iménti kölcsönösségi elvet figyelembe véve - épp ellenkezőjét kell észrevegyük .
:… kezd úgy tűnni, hogy az utolsó balladát Arany irodalmi végrendeleteként kell (illetve lehet) kezelnünk, amelyben egy KÁPOLNÁT „rendel” - Jupiter-Széchenyitől megtámogatva - költőbarátjának. (Aki pedig - Petőfit értjük most - tudjuk, egy koporsóra „apellál”…. Az Átok és áldás irodalmi végrendeletének is beillő koporsójára gondolunk csak.) Arany már első balladájában is egy koporsó kivitelezésére buzdított, a Varró lányok záró soraiban (mely cím egyben egy Petőfi verscím is).
:Az is szembeszökő, hogy a 11. versszakban a "gyermek" érkezését megjelentő és könnyes szemmel odasúgó szolga (merkúri-hírvivői-gábori szerep) és ura egyszerre hallucinálnak, mikor Abigél kísértete vár bebocsátásra a kastélykapunál. Ehhez hasonló szinkronisztikus események Merkúr (Hermész) számláját terhelik, ezt a Holland-Combs szerzőpáros is kiemeli könyvében (''Szinkronicitás'', Édesvíz kiadó 1991) Ilyen, saját bevallása szerint élete legdöbbenetesebb véletlen (szinkronisztikus) élményéről számol be Jung is egy ravennai keresztelőkápolna felkeresése után egy tanítványával. (Jung: ''Emlékek, álmok, gondolatok'', 343. oldal, Európa Kvk, 1987)
Milyen szépen megférne egymásban a kápolna és koporsó… és Magyarország is megszabadulna egy átok alól….
:<center>Legyen átok a földön,
:A másik, amit megjegyzünk: a gábori annunciáció (angyali üdvözlet) itt rossz hír. (Mert nem nőnek, hanem a nyelvész Bárczinak hozzák?) Valóban változnak az idők... A Gábor és az annunciáció anagrammaként (és az azonos hangkategóriák összevonhatóságát figyelembe véve) kis csavarral olvasható akár garabonciásnak. Gábort és a garabonciást a ballada tanulsága szerint egy különös belső nyelvi összefüggés fűzi egybe. (GaBoR+aNNuNCiáCio=GaRaBoNC)
:<center>Hol ama fa termett,
<center>Amelyből énnekem
<center>Bölcső készítteték;
<center>Legyen átkozott a kéz,
<center>Mely e fát ülteté,
És átkozott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!... -
De áldás légyen a földön,
:Ipolyi a ribanc értelmét is a garabonciásból származtatja már hivatkozott művében. (454. o, u.o.) Megállapítottuk, az iménti Mérleg-jelenetben (és a Mérleg balladából megismert) ismét felbukkanó Kund Abigél halálának egyik oka épp ez a legősibb foglalkozása volt.
Hol ama fa termett,
Melyből nekem majd
Koporsó készül;
Áldott legyen a kéz,
Mely e fát ülteté,
Áldott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!</center>
:Végezetül a következőre emlékeztetnénk.
:Felmerül az elemzést íróban önkéntelen a kérdés: az elmúlt években hullott sok és legszokatlanabb időben jövő csapadék-jégeső és megbolondult időjárás nem ennek a nem kellő fogadtatásban részesült - azaz nem helyén kezelt - garabonciás diák Petőfi versének tudható-e be? Lassan akadémikusi körökben is kezd köztudottá válni, hogy a globális felmelegedés-üvegházhatás nem a szén-dioxid-kibocsátás eredménye. (Miskolczi Ferenc légkörkutató munkája nyomán legfőképp)
Mióta szerző az eszét tudja, kétszer volt körötte világfelfordulás. A háttérben mindkettőt egy-egy ásatás kísérte-előzte meg. (A pontos dátumokról nem érdemes se vitatkozni, vagy nekik túl nagy jelentőséget tulajdonítani.) A két ásatásnak van néhány közös jellemzője.
Mindkétszer magyar régészek-antropológusok dolgoznak, magyar vonatkozású tehát az ügy. Egyszer akadémikusi ellenszélben, a második alkalommal viszont akadémiai hátszélben végzik tevékenységük . Közös vonása e két ásatásnak az is, hogy az előásott, ha feltámadna és látná, miféle változások mennek körülötte végbe a világban, azokat tapsolva üdvözölné. Ennyi után remélhetőleg ráismer mindenki az 1989-es barguzini és a vele szinte egyidejűleg leomló szocialista világrend nyomaira, de a 2015-ös szigetvári ásatásokra is: Nagy Szulejmán szívének felszínre kerülésével párhuzamosan Európába megindult az arab és afrikai migráció, az öreg kontinens átformálódása.
:Egyvalamiben azonban nincs félreértés: az 1800-as évek vége óta folyó átlaghőmérséklet emelkedése - eddig az hozzávetőleg 0,6-0,8 Celsiust melegedett - elég volt ahhoz, hogy olvadásnak induljanak a gleccserek… Nem tudható-e be ennek a versnek, hogy…egy ideje másképp süt a nap? Kepler korában még köztudott volt, hogy a Naprendszer bolygói értelemmel bíró, egymással kommunikáló „lények”, melyek akár utasításokra is reagálhatnak… (Véleményünk szerint egy kísérletet megérne… Hogy hol kell elzárni a hőfokszabályzót, azt fenti vers szájbarágós egyszerűséggel adja tudtunkra…)
Meggyőződésünk, hogy a világot igazgató elv nem(csak) a kauzalitásban keresendő, hanem ebben a másikban, a fent bemutatottban is….
:Ipolyi a ''tempestarius'' latin fogalmával jelöli a garabonciást. E latin szóban mindkét értelme az időnek benne rejtőzik.
:Fölhívnánk arra is a kedves Olvasó figyelmét, hogy Ipolyi azt is leírja, hogy a diák egyik fő tudománya a „kiolvasásban” van. Ezt azzal a történettel illusztrálja, mikor a kocsira felkéredzkedő diák elalszik. A paraszt kíváncsiságból belepillant a könyvébe és azt olvassa: felfelé. Erre szekere megindul felfelé az égbe, mire ő kétségbeesik és már majdnem elérik a napot, mikor szerencsére felébred a diák és kiolvassa ugyanebből a könyvből: lefelé... erre indulnak csak meg újra lefelé … (Ipolyi A. u.o., 456. o.)
:Kitérnénk röviden a nyelvész Czeglédi Csaba dolgozatára is, mely két részre osztja a megnyilatkozásokat: konstatívokra és performatívokra. A performatív jelentését cselekedtető, cselekvésre ösztönző-buzdítóként lehet legjobban magyarul visszaadni… (''A konstatív és a performatív megnyilatkozásokról''. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis XXII. Sectio Linguistica Hungarica, 1994, 15-22.)) Úgy véljük, Petőfi ''Átok és áldás''a a performatívok táborát gyarapítja.
:Arany egy másik, kisebb jelentőségű, de az ''A kép-mutogató'' „vonzáskörzetébe” tartozó népdalszerű költeménye - mely magában is elég a petőfiség megidézéséhez - szintén jól kapcsolódik az imént idézett Petőfi-végrendelethez. A címe:'' Haja, haja, hagyma haja''…„Haja, haja, hagyma-haja,/Sír a leány: mi a baja?/Kicsi a lyány, mint egy bögre/Nagy szerelem teszi tönkre. „Veszett is vón’ hagyma-földbe’:/Nem könnyezne szemem tőle!/Veszett vón’ az úrfi Pesten:/Nem verne úgy az Úristen!” A vers végi úrfiban kifejezetten Petőfit látjuk. A könnyhullatás pedig nagyon gyakran népdalaink (zápor)esőjével alkot jelzős-metaforikus kapcsolatot. (hull a könnyem, mint az eső pl.) Tehát ha magyarországi deszkából készült koporsóba temették volna az „úrfit”....akkor mi is lenne?
[[Kép:Széchenyi István.jpg|thumb|180px|right|Széchenyi István]]
:A vers Rák téridejének másik főszereplője Széchenyi István gróf. Az ő felléptével - de még az Ikrek jegyében - onnan kell számolni, mikor így szól a vers: „Múlik a tél, esztendő is/Múlat a gróf, feled ő is…” (Hasonló "feledés"sel zárt már egy verset Arany - ahol viszont Szendrey Júlia volt a "feledő" -, az imént hivatkozott ''Honvéd özvegyé''t) Ez az „a” gróf merőben más, mint Bárczi, akivel a vers elején találkoztunk. A régi embergyűlölő és mogorva, dölyfös és pökhendi, gonosz, az alsóbb népréteget lenéző figura volt. Az új ehhez képest - mintha kicserélték volna… Ő mulatós, (ló)versenyre, vadászatra, társaságba járó és vidám, élénk, bátor, mosolygós, a túloldallal (másvilággal) keres kapcsolatot - hidak! a ''Híd-avatás''ban is Széchenyihez van szerencsénk <ref><small>"Enyém a hadvezéri pálca..." /Lipcse/</ref></small>, tehát kicsit különc... Írással, szellemmel hozható összefüggésbe, a végére viszont – úgy beszélik – megbolondul. ("Csitt, való: a gróf bolond") Neki egy bizonyos Verón nevű személy ír – és nem megjelenik – egy szeánszon, többek szeme láttára. Verón még nem a gróf lánya, hanem annak szülőanyja. (A kastély folyosóin, termeiben zokogva bolyongó grófné, Benő anyja jusson eszünkbe az ''A kép-mutogató''val szereplői, helyszínei, témája és sejtelmes-misztikus hangulata miatt szorosan összefüggő ''Tetemre-hívás''ból.) Ezen asszonnyal volt hát szerelmi viszonya „a” grófunknak, levelezésben is állottak egymással, innen ismeri fel a szeánszon annak kézírását. („S a papírra ez van írva/Ismert kézzel: „Én, Verón”) E szerelemből született a grófkisasszony, aki neve Veronika – hisz ő anyja lánya (de nem Bárczi grófé…)
:Ahol képekkel dolgoznak, ott szinte biztos, manipulálják azokat, így véleményünket, értelmünket is. (Pl. mai reklámok) Itt e rászedés azzal történik, mikor a grófkisasszonyt a vers ''elején'' feltűnő gróf lányának tételezzük. („Ezt szigorún tudtul adja/ Grófkisasszony édesatyja”) A narrátor nevéhez hűen bolondítja közönségét. (Narre: bolond /német/) Az ilyen nüansznyi apróságokra hívja fel figyelmünk Bókay Antal is ''Irodalomtudomány a modern és posztmodern korban'' című művében: „Az irodalmi szöveg meghatározó tulajdonsága így lesz […] a kétértelműség, a paradoxon, az irónia, a metafóra, egyszóval mindaz, ami megbontja a jelentés egyértelműségét, megfoghatóságát.” (Osiris Kvk, Bp. 1997, 176. old)
:Ebben az új, „a” grófban nem nehéz így gróf Széchenyi Istvánt fölismernünk. Nemcsak a ''Széchenyi emlékezete'' állít neki „ércnél maradóbb” emléket és emeli piedesztálra, hanem az utolsó balladában is szerepel, melyben egy nagyon lényeges funkció hárul majd rá: az új Akadémia felrakatása.
:Ott vétenek hibát a balladával foglalkozó szövegkutatók, hogy nem tudják, asztalíráskor nincs kísértetjárás - és ebből következőleg nem válogatnak szét szálakat, jellemeket, helyszíneket, eseményeket. Így mentesek is maradnak felismerésektől. Asztalíráskor nincs kísértetjárás, ott az asztal ír, közönséges „földi halandók” is részt vehetnek rajta, míg szellemidézés, kísértetek látása nem mindenkinek adatik meg... Arany ismerte az asztalírás jelenségét, nézőként Nagykőrösön volt is jelen rajta. (Lásd pl. ''Arany János válogatott prózai munkái''ban ''Az asztaltáncoltatásról'' címmel.)
:Lányként, szellemalakban tér tehát Petőfi vissza, hogy Széchenyivel párbeszédbe elegyedjék annak kastélyában. Ezt a lányként történő visszatérést a Szűz-Ikrek kölcsönös szellemi-lelki kapcsolata szinte predesztinálja. Ha a szöveg annak elejében, tehát a Szűz területein járva - gondoljunk vissza a szalmakunyhóra - Petőfit idézte misztikus síkon (kétféleképp utalt rá, két versére, illetve személyére az íródeákon át), akkor az Ikrek téridejében - amit a másik kastély jelez - az idézést végző, Petőfit amúgy is lelki gyermekének tekintő Széchenyinek (Kunszabó Ferenc: ''És ég az oltár….,'' 436. old, Szépirodalmi KVK) meg fog jelenni egy misztikus Szűz(lány), maga Veronika, a valós kép.
:Ezt az elsőre szokatlan és visszás, fiúból lányt oktrojáló gondolatsort talán megerősítik alábbi formállogikai, egyben csillagmítoszi fejtegetések is. (Előre bocsátanánk: nem Petőfi Sándor nemi identitását akarjuk e helyt taglalni vagy kétségbe vonni: szellem- és lelkivilága a vizsgálat célpontja.)
:1) a versbéli gróf gonoszból jóra való pálfordulását azzal tudjuk feloldani, hogy megállapítjuk: nem egy, hanem két gróf játszik benne - egy rossz és egy jó. Erre utal a röviddel az utolsó ballada megírása előtt született ''Naturam furca expellas'' című híres Aranyvers értelmezése is: jelleme-gondolatvilága az embernek az évek során mit sem változik. De itt kell elmondani azt is, hogy Arany balladai jellemeihez nem drámai hősökként, hanem mint eposzi jellemekhez érdemesebb közelítenünk, ha Arany gondolatvilágában szeretnénk megmaradni... "Újabb időkben azonban azt a különbséget teszik köztük (t.i.románc és a ballada), hogy a balladában ugyanazon végzetszerűség uralkodik, mint az eposzban, míg a románc hőse önállóan cselekszik. Vagyis míg Greguss a drámához közelíti a balladát, addig Arany /.../ az eposzhoz hasonlítja. /.../ Greguss tragikumot keres a balladában, és így hőseit tragikus hősökként értelmezi, addig Arany végzetszerűségről beszél, amely az eposzi hős jellemzője." Az eposzi hősökről pedig így ír a ''Széptani jegyzetek''ben Arany: "Különbség az eposzi és a drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó jellemmel bír, pl. Achilles, Aeneas éppen az a darab végén, ami az elején volt, ellenben a drámai jellem fokozatosan fejlik ki..." (Arany János: ''Balladák'' - Alexandra Kvk, é.n.: ''Hogyan olvassuk Arany János balladáit?'' - Milbacher Róbert tanulmánya)
:2) két grófkisasszony lép fel ehhez hasonlóan (az élő Veronika elsőként, illetőleg a Kund Abigél Bárczira ráijesztő, a rajta a tetemrehíváskor esett jogtalanságért bosszút álló, az apját idétlen csecsemőjével riogató kísértete, hiszen az apa a lányát ártatlanul kergettette kutyáival halálra; majd erre rá Veronika ismét, de már szellemalakban)
:3) mindez magával vonja, hogy két kastély is lesz benne ( „a” és „b” grófé, de fordított sorrendben!)
:4) ezek mind az Ikrek jegytulajdonságokra utalnak. (''Hunnia'', 1996 március).
:5) az erre rákövetkező állatövi jegytartomány a Ráké
:6) amely a fényben leggazdagabb az évben - itt a leghosszabbak a nappalok, itt világít legtöbbet a Nap.
:7) mivel képekről van szó és a fény maximumánál járunk, a szövegnek Petőfi Sándor valami módon szereplője, hiszen köztudomásúlag róla készült az első magyar fénykép, amely akkortájt a legnagyobb csodák egyike volt. Ennek ihletét érezzük Arany e művében is megnyilvánulni. Ezt legfőképp Veronika neve okán említjük, amely jelentése: valódi kép. Itt utalnánk vissza az elemzés elején kiemelt íródeák opponálására "b" gróffal: "Első képem azt mutatja" - ezt a szembehelyezkedést az első képen láttuk. Azon pedig - az első dagerrotípián - tényleg Petőfit láthatjuk...
:A két szereplő, tehát Veronika és férje, a garabonciás íródeák – bármily meglepő: egy. Ezt indokolja az is, hogy egybekelnek, tehát „ifjú pár”-rá váltak a szalmakunyhóba megérkezve. Ők a grófok ellenpontjai - hisz a nemesek esetén a „kettő az az egy!” szabálya érvényesült. A fiú és a lány egysége-felcserélhetősége-behelyettesíthetősége úgy manifesztálódik, hogy a vers végi szellemidézéskor a férj (tehát Petőfi Sándor) bukkan fel majd újra, de a felesége képében.
:Van egy férfi és egy női összetevője Petőfi személyiségének, miután kilehelte lelkét. Versei az anyanyelv, a haza szószólói - halála után főleg. Mindkettőhöz női minőség párosul magyarul: anyanyelv, anyaföld.
:Életében férfi, halála után nő. A Barguzinban megtalált csontvázáról az Akadémia úgy tartja, hogy nő. Petőfit világpolitikai nagysággá az lépteti elő, ha észrevesszük és/vagy elhisszük, hogy a világ tényleg a barguzini Petőfi-sír megnyitásával egyidejűleg - hacsak nem annak hatására - változott meg. Ott nyugszik a teste, hová űzték a kutyák - amik alatt nyugodtan érthetünk oroszokat és osztrákokat is - Széchenyi Habsburg-házzal fenntartott szoros kapcsolatára emlékezzünk csak! - a kétfejű sasos címer illetve a Kosnak a kutyával a keleti állatövben fennálló azonossága révén. Mielőtt azonban egy politikai Megváltót - Jézus második eljövetelét - látnánk Petőfiben (amire pl. életrajza, versei mintegy „följogosítanák”, vagy Móra Ferenc híres novellájában papnak beöltözve celebrál neki misét), vegyük számításba, hogy Ő az a garabonciás diák, aki rokona a kópénak (Hermésznek, Merkúrnak), aki megbünteti a rosszakat és megjutalmazza a jókat. Mindehhez még jézusi jelmezbe is öltözik, csak hogy higgyünk neki - erre utal a barguzini fejfán talált 1856-os halálozási dátum (mely balladai évszám is!), ami így Petőfinél a 33-as krisztusi kort sugallja. Arany pedig ott ad Petőfi és Jézus belső azonosságára szinte félreérthetetlen jelzést, miikor Jézus urunkat alföldi vándorként ábrázolja a ''Hegedű'' című víg legendájában. Az is árulkodó, hogy Petőfihez hasonlóan Jézus sem szereti a bort. A ''Híd-avatás'' értelme is megenged egy Jézus-Petőfi párhuzamot (rokonságot). Petőfi saját magát ott "árulja" el leginkább, mikor a ''Sors, nyiss nekem tért''ben a metaforikus új Golgota új keresztjéről beszél saját maga okán...
:Forradalmian újat hoz Petőfi, a nép nyelvét emeli irodalmi szintre. Jelentősége világirodalmi, a világirodalom első lírikusai között tartják számon. És ezt a gondolatot tovább görgetve: a lélek viszi előre a világot, az ész sosem. (Annak csak ellenőrző-kontrollfunkció jut) A líra pedig a lélekre-érzelmekre hat elsőképp, az értelemre kevésbé. Ezért is kell csínján bánni Petőfivel, verseivel, halála után is - hisz az maga a lélek.
:Azonban Petőfi Ikreksége kizárja, hogy magyar földben nyugodjék, azt akármennyire is szeretnénk. Az Ikrek (Petőfi) és a Nyilas (magyarság) között a lehető legnagyobb az ellentét és távolság. Ezért kéne azt a bizonyos temetést csak és kizárólag szimbolikusan bonyolítani…
:Petőfi (és egyben a lány) szelleme neheztel - lelki - atyjára, Széchenyire. Ennek egyszerű rájönni a miértjére, miután az nem a zsánerképi értelmezési szinthez tartozó és kézenfekvő gyilkosság. Azt a variációt az előzőekben sutba vágtuk. Veronika egy prózai, de annál tragikusabb vadászbalesetben veszti életét, mely hajtóvadászatot apja - tehát Széchenyi - erdejében tartják, amin talán még saját atyja is részt vesz. (Egy hasonló jelenet valóban a Bárczi-kastélynál is játszódott a ''Tetemre-hívás'' elhallgatott momentumaként: "Ezt ne nézze terhes asszony/Mert úgy jár, mint amit lát,/Mint a szegény grófkisasszony,/Mikor űzték a kutyák (12. versszak)
:Ezután történik egy vadászbaleset hasonló körülmények között, hasonló szereplőkkel, amin hasonlóképp grófkisasszony - tehát a szőke Veronika - esik áldozatul. A kutyák itteni tulajdonosa azonban Széchenyi, aki csak a 13. versszakban lép majd föl elsőként. Tehát a lány emiatt a baleset miatt neheztel rá… és még más miatt is. Amiatt tán jobban…
:... Van nagyobb bűn az emberölésnél: ez pedig a lélek elleni vétség. Mint említettük, egy balesetnek nem kerítene ekkora feneket Arany. Itt viszont elég szokatlan a helyzet: mintha gyóntatná atyját a gyermek - hisz az atyja térdre esik! - ami utalhat a Bakra is, építettségre-kövesítésre is (térd-Bak befolyás alatt áll). Tehát eme „kőbe foglalás" (szellemi sivatagosítás), amit Széchenyi "elkövetett"... a legjobb szándéktól vezetve természetesen. Amit tett, akkora bűn, hogy azt ő már pappal sem tisztázhatja – emlékeztetnénk, hogy Széchenyi katolikus volt, tehát gyónta bűneit –, hanem személyesen Istennél kell helyreütni a csorbát. („Kérjed Istent: ''bűnbocsátni''/Nála ''több'' az irgalom.”) Mindent meg lehet gyónni, káromkodást, lopást, paráznaságot, gyilkosságot és mindenre lehet is feloldozást kapni, személyesen paptól. Széchenyié ezzel szemben egy olyan jellegű vétség, amire kizárólag Isten adhat feloldozást. Rá is lehet jönni induktív következtetést alkalmazva, mi is konkrétan ez a Széchenyi-féle hiba: gyermeke szavaitól mintegy „észhez tér” és csináltat egy újat... „Felrakattam új kápolnád...”
:Itt jut szóhoz elsőnek Széchenyi-Jupiter a Rák szinte csak pár soros, az Ikrekhez képest sokkal rövidebb téridejében. (Addig csak tudósítottak Széchenyiről, illetve ne keverjük ide a Bárczi által mondottakat.) Ez egyben a végszó is, mivel nem ír több balladát Arany.
:Nem nehéz kitalálni, mit is szimbolizál a kápolna: az új Tudományos Akadémiát... Hogy biztosak legyünk, erre az utalás, a szerző még saját magát is képbe hozza: „Aranyozzák büszke tornyát”. Itt érdemes megemlíteni a Bibliát, Lukács 11-52-őt, ahol a tudásról és kulcsáról, annak lefoglalásáról van szó. Abban a bibliai passzusban előtte röviddel a piacról írnak és sírboltról, utána pedig a képmutatásról lesz szó, majd a lélek elleni bűnről is olvashatunk. Eddig is nyúlnának az ''A kép-mutogató'' gyökerei? (És nem egészen csak addig, ameddig annak Tolnai Vilmos az ''ItK''-ban határt szabott.)
:Mintha Akadémiából kéne egy új… A Bárczi által szimbolizált tudósok bevehetetlen fellegvára lett a Széchenyi alapította, de eredeti elképzelésétől mára már annyira távol került, nemzetietlen intézmény. Az annyira idegen és érthetetlen - mivel külföldi mintát majmoló - gondolatokat terjeszt mind magyar őstörténetről, mind nyelvészetről, mind nyelvtörténetről, hogy az már hazugságszámba megy és hazudni büntetlenül köztudottan folyamatosan nem lehet.
:Abban elég biztosak lehetünk, hogy Arany balladaírói fantáziáját is kellett, foglalkoztassa a lélek elleni bűn mibenléte. Szerintünk ez a „vétke” „a” grófnak, ebben hibázott nagyot – az erkölcsileg is keményen pellengérezhető – Széchenyi. Az országban működése eredményeként - de tegyük mindjárt hozzá: szándékával ellentétben - meghonosodott külföldi, idegen gondolkozásmód annyira megkever mindenkit, hogy már a kutya se igazodik ki… Az új akadémia lényege: olyan tudós fogja lakni, aki hisz a szó valóságteremtő erejében - mint ahogy az kiderült a ''Tetemre-hívás''ból, hogy a három - testvérek. (A szó hangalakja-jelentése és az általa megidézett valóság közti viszonyt a misztikus jelző írja le a legjobban...)Illetve az új tudósi generáció azt is könnyen be fogja látni, hogy lehet almafáról körtét szedni...
:Az Ikrek-Szűz kölcsönösséghez hasonlóképp a Rák-Mérleg is kölcsönös szellemi-lelki viszonyban állanak. A Petőfi átkára (az ''Átok és áldás''ra konkrétan) való ismételt vers végi ráutalás („Nem tőlem függ ez átok…”, mindez Petőfi-Veronika szájából) csak megerősíti elgondolásunk: ez a vers az ítélet(idők) okozója és egyben Petőfi irodalmi végrendelete is, mely keresi a megvalósítóit...
<references/>
|
