„Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
[[Kép:Barabas-arany.jpg|thumb|]]
:Arany ''A kép-mutogató''ja azért is oly fontos műve, mert balladaírói tevékenységének utolsó akkordja az. Annak a tevékenységének, melyben - Simon István szavait idézve (1977, ''Szépirodalmi'' Kvk, ''Arany János balladái'' - ''Utószó'') - a magyar irodalmat emelte be a világirodalomba. Ehhez képest evvel az életmű legfontosabb műfaját záró darabbal súlyának és fontosságának – értelmének! – megfelelően még nem foglalkoztak. Az eddig született tanulmányok száma sok, de ezen írások sosem voltak többek pár soros stilisztikai méltatásoknál, moralizáló értékeléseknél.
:::'''<big> <center>Egy ásatás 30 éves emlékére</big></center>'''
<center>
:Petőfi nyomai Arany: ''A kép-mutogató'' (1877) című balladájában
59. sor:
:::f) Iménti jegyek az ú.n. kölcsönös jegyek - meghívják, felidézik egymás szellemiségét-lelkiségét. (Ikrek-Szűz és Rák-Mérleg) Ha Júliáról tudjuk, hogy férfias viselkedésében, akkor férjéről - iménti kölcsönösségi elvet figyelembe véve - épp ellenkezőjét kell észrevegyük .
::… kezd úgy tűnni, hogy az utolsó balladát Arany irodalmi végrendeleteként kell (illetve lehet) kezelnünk, amelyben egy KÁPOLNÁT „rendel” - Jupiter-Széchenyitől megtámogatva - költőbarátjának. (Aki pedig - Petőfit értjük most - tudjuk, egy koporsóra „apellál”…. Az ''Átok és áldás'' irodalmi végrendeletének is beillő koporsójára gondolunk csak.) Arany már első balladájában is egy koporsó kivitelezésére buzdított, a ''Varró lányok'' záró soraiban (mely cím egyben egy Petőfi verscím is).
:Milyen szépen megférne egymásban a kápolna és koporsó… és Magyarország is megszabadulna egy
<center>Legyen átok a földön,
:Hol ama fa termett,
:Amelyből énnekem
:Bölcső készítteték;
:Legyen átkozott a kéz,
:Mely e fát ülteté,
:És átkozott az eső s a napsugár,
:Mely e fát felnövelte!... -
:De áldás légyen a földön,
:Hol ama fa termett,
:Melyből nekem majd
:Koporsó készül;
:Áldott legyen a kéz,
:Mely e fát ülteté,
:Áldott az eső s a napsugár,
:Mely e fát felnövelte!</center>
::Végezetül a következőre emlékeztetnénk.
Mióta szerző az eszét tudja, kétszer volt körötte világfelfordulás. A háttérben mindkettőt egy-egy ásatás kísérte-előzte meg. (A pontos dátumokról nem érdemes se vitatkozni, vagy nekik túl nagy jelentőséget tulajdonítani.) A két ásatásnak van néhány közös jellemzője.
Mindkétszer magyar régészek-antropológusok dolgoznak, magyar vonatkozású tehát az ügy. Egyszer akadémikusi ellenszélben, a második alkalommal viszont akadémiai hátszélben végzik tevékenységük . Közös vonása e két ásatásnak az is, hogy az előásott, ha feltámadna és látná, miféle változások mennek körülötte végbe a világban, azokat tapsolva üdvözölné. Ennyi után remélhetőleg ráismer mindenki az 1989-es barguzini és a vele szinte egyidejűleg leomló szocialista világrend nyomaira, de a 2015-ös szigetvári ásatásokra is: Nagy Szulejmán szívének felszínre kerülésével párhuzamosan Európába megindult az arab és afrikai migráció, az öreg kontinens átformálódása.
Meggyőződésünk, hogy a világot igazgató elv nem(csak) a kauzalitásban keresendő, hanem ebben a
| |||