„Akarta a fene/A kép-mutogató elemzése” változatai közötti eltérés

:5) Szendrey Júlia végrendeletéről ha tudott is Arany - pl. jóbarátja, Gyulai Pál révén -, akkor valószínűsíthetőleg titoktartási fogadalmat tett vagy tetetett vele Gyulai. (Ehhez lásd bővebben: Női tükörben - ''Naponként árvább'': Szendrey Júlia naplója - sajtó alá rendezte és előszó: Ajtay Alinka, Szentes Éva, ''Editio Princeps'' Kk) Petőfi felesége második házasságának magán- és házaséleti részleteibe ad bepillantást Júlia naplójában megjelent végrendelete, mely írás megszellőztetése morális akadályokba ütközött volna Arany részéről.

:6) A ballada azonban jó terepet kínál számára titkai megosztására, ahol a célzások, félig kimondott gondolatok és elhallgatások elsődlegesek.

:8) ''A kép-mutogató'' egyenes folytatása a komor, középkori hangulatot árasztó ''Tetemre-hívás''nak, ahol családi - rokonsági - összefüggésekre irányult a figyelem. Itt is rokoni szálak sejlenek majd föl, családi „idillel” indul a ballada: kidobja lányát és a belé szerelmes íródeákot a zordon gróf.

:9) Belőlük több is fellép ''A kép-mutogató''ban. Az egyik a már a ''Tetemre-hívás''ban látott Bárczi, a másik a ''Híd-avatás''ban megismert, az ott egyértelműen beazonosítható, a Lánchídjára mutató Széchenyi István, a „bolond” gróf. („Enyém a hadvezéri pálca, mely megveré Napóleont/A többi sugdos: „a bolond!…”) Széchenyinek Lipcsénél, 1813-ban a Népek Csatájakor oroszlánrésze volt a francia császár vereségében. Innen indult pályája. Széchenyi grófnak lesz a vers végén egy alteregója: Arany.