„Növények/V/Vadalma” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
A vadalma a rózsafélék családjába tartozó alma növénynemzetség egyik faja. Kifejlett egyedei fanyar, kis méretű gyümölcsöt érlelő erdei fák. Hazája szinte egész Európa – észak felé Skandinávia déli részéig, illetve a Brit-szigeten Skóciáig megtalálható. Magyarországon szintén őshonos –, sehol sem gyakori, és nem erdőalkotó.
A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Törzse általában rövid és sokszor görbe, illetve csavarodott, kérge szürkésbarna, repedezett, pikkelyes, de a vadkörte kérgénél világosabb és simább. Lombkoronája nagyon sűrű, ágrendszere szabálytalan, fiatalon felfelé törő, idősebb korában azonban sokszor visszahajló; az ágak gyakran tövisesek.
Levelei a hajtásokon szórtan állnak, azokhoz 2–3 cm hosszú nyéllel kapcsolódnak; kezdetben nemezesen szőrösek, később általában lekopaszodnak. A levéllemezek kerek-tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus alakúak, fűrészes vagy csipkés szélűek, 4–10 cm hosszúak és legfeljebb 5 cm szélesek, színükön mattzöld, fonákjukon világosabb zöld színűek. A levélváll szélesen lekerekített, vagy ékszerűen keskenyedik a nyél felé, a levélcsúcs kihegyezett. Virágai kis csomókban, a lombfakadással közel egy időben, április-májusban nyílnak, kellemes illatúak, 3–6 cm szélesek, öt sziromlevelük fehér vagy kissé rózsaszínű. A bibék alapjuknál összenőttek. A virágok többsége a sokéves, rövid szártagokkal (szárközökkel, internódiumokkal) tagolt rövidhajtásokon, az úgynevezett termőnyársakon fejlődik. Termései gömbölyű almák: 2–4 cm átmérőjűek, éretten zöldessárga színűek, esetleg pirossal árnyaltak (gyakran a napsütötte oldalukon), ízük nagyon fanyar, húsuk kemény.
| |||