„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
69. sor:
Akkoriban különbséget tettek a vörösprémek (de: Rotwerk), azaz a nyári vagy a vörösesbarna hátrészű prémek, valamint a szürkeprémek és a feketeprémek (de: Grauwerk und Schwarzwerk), azaz a sötétszürke hátrészű prémek között. Ha a háti és hasi részt egymással kombinálták, ez volt a tarkaprém (de: Buntwerk). Önmagában a háti részt szürkeprémnek (de: Kürsch, Grauwerk, Kleingrau, Kleinspalt) hívták. Ha csak prémet (de: Werk) említettek, azon mindig mókusprémet (Eichhörnchen bzw. Feh = {{Hl|evet}}) értettek. A hamisított prém (de: Feh) főleg fehér vagy kékes színű hermelinből készült. A tarkaprém (de: Buntwerk) a {{Hl|cobolyprém|coboly}} (de Zobel) és a {{Hl|hermelin}} mellett a középkorban a legértékesebb prémek közé tartozott.
 
Nisbet szerint a skót és angol királyok a ruhájukat hermelinnel bélelték és ez a brit nemesség rangjelölő eszközeként is szolgált, aszerint hogy hány hermelinsort használhattak a ruháikon. A herceg az állami (ceremoniális) palástján négy hermelinsort használt, a márki három és felet, a gróf hármat, az őrgróf és lord pedig a palástja külsején csak fehér prémet (Litivite, = mál?) használhatott.<ref>
A 17. század végén, a 18. század közepén Bécsbe is tömegével kezdtek érkezni a prémek (hód, vikunya) és tollak (strucc) a tengerentúli területekről, a francia és spanyol kereskedőkön, valamint az arisztokraták külföldi vásárlásain keresztül. A vásárlóknak azonban az áru eredetéről nem sok fogalmuk volt, ők egyszerűen csak egy francia kalapot vettek. Ekkoriban is pontosan szabályozták, hogy mely társadalmi rétegek milyen prémeket, prémkalapokat viselhetnek. Tiszta hódprémből készült kalapot csak az arisztokraták és az udvar tagjai viselhettek.
"The Kings of Scotland and England have their royal robes doubled with this furr [ermine]: And a distinguishing sign of the degrees of nobility in Britain, is, the number of rows or bars of ''ermine'' allowed to them by sovereigns, to wear on their robes, as signs of their degrees of nobility. A duke, in his mantle of state, has four bars of ''ermine'' allowed him ; a marquis, three and a half; the earls, three ; the viscounts and lords, say our present writers, have only their mantles find robes faced up with a white furr, taken for a Litivite's skin. This furr is so much esteemed by our European Kings, that, as Menestrier tells us, at the coronation of Henry II. of France, for want of true ''ermines'' to line his robes, they were forced to make use of cloth of silver, spotted with pieces of black velvet, to represent ''ermine''." Alexander Nisbet: A system of heraldry, speculative and practical, with the true art of blazon, according to the most approved heralds in Europe: illustrated with suitable examples of armoria figures, and achievements of the most considerable surnames and families in Scotland, together with historical and genealogical memorials relative thereto. Edinburgh, 1816. 17. (első kiadása: 1722.)[https://ia800206.us.archive.org/7/items/systemofheraldry01nisbuoft/systemofheraldry01nisbuoft.pdf]</ref>
A köznemesség és a közigazgatási, pénzügyi, közhivatalnokok, katonatisztek, közszolgák, a császári és a nemesi udvarok szolgálói, a tanácsosok és a települések bírói csak kisebb hódtartalmú kalapokat hordhattak (fél-hód, demi-castor). Az alacsonyabb rangú közszolgák, a nemesi udvarok szolgálói, a kereskedők, művészek, kézművesek, oktatók és utazók csak nyúlprém-kalapot viselhettek. A parasztok és a munkások csak egy guldennél kisebb értékű kalapokat viselhettek, melyek gyapjúból készültek.[https://www.academia.edu/32704390/Invisible_Globalization_French_Hats_in_Habsburg_Vienna_1650-1750]
 
A 17. század végén, a 18. század közepén Bécsbe is tömegével kezdtek érkezni a prémek (hód, vikunya) és tollak (strucc) a tengerentúli területekről, a francia és spanyol kereskedőkön, valamint az arisztokraták külföldi vásárlásain keresztül. A vásárlóknak azonban az áru eredetéről nem sok fogalmuk volt, ők egyszerűen csak egy francia kalapot vettek. Ekkoriban is pontosan szabályozták, hogy mely társadalmi rétegek milyen prémeket, prémkalapokat viselhetnek. Tiszta hódprémből készült kalapot csak az arisztokraták és az udvar tagjai viselhettek. A köznemesség és a közigazgatási, pénzügyi, közhivatalnokok, katonatisztek, közszolgák, a császári és a nemesi udvarok szolgálói, a tanácsosok és a települések bírói csak kisebb hódtartalmú kalapokat hordhattak (fél-hód, demi-castor). Az alacsonyabb rangú közszolgák, a nemesi udvarok szolgálói, a kereskedők, művészek, kézművesek, oktatók és utazók csak nyúlprém-kalapot viselhettek. A parasztok és a munkások csak egy guldennél kisebb értékű kalapokat viselhettek, melyek gyapjúból készültek.[https://www.academia.edu/32704390/Invisible_Globalization_French_Hats_in_Habsburg_Vienna_1650-1750]
 
Bakócz Tamás egri püspöksége idején (1493-1497) a téli ruhák közül az udvartartása minden tagjának kijárt a suba. A béresnek éppúgy, mint az udvartartás fejének, Eősy György udvarbírónak és főkincstárnoknak. Csak a prémek minőségében volt különbség. A legolcsóbb, 2 aranyforintos (juh?)subát a szabó és a szakácsok kapták, az előkelőbbek, de nem nemesek 6 forintos subában jártak, amely biztosan prémezve volt. A rókatorkos és hátisuba értéke 8-9 forint volt, a legdrágább azonban a 18 forintos nyestbőrsuba volt, melyet Bakócz ajándékozott Forgách Péter egri várnagynak.[http://real-eod.mtak.hu/5500/1/000907675.pdf Kerezsy 63.] A magyar viseletben a prémek rangszerinti sorrendje Apor Péter alapján nyuszt, nyest, petymet lehetett.<ref>"...az téli palást penig, kinek mi volt tehetsége, úgy béreltette ki nyuszttal, ki nyesttel, ki petymettel... A palást úgy volt bérelve, mint akinek rendi volt, mert akkor igen reá vigyáztanak, kit miféle egyet-más illet meg." (Apor 39. l.) <br>"Az férfiak azért ezelőtt az nagyja az embereknek pár nyusztos süveget viselt pompára medály rajta, s abból kolcsogtoll állott ki... A közönséges főemberek egyes nyusztos süveget viseltenek; az úrfiak két, három, némelykor négyszerű nyusztfarkas süveget, abban forgó vagy kerecsen, vagy rárótoll volt kétfelé kifordulván, néha összemenvén; némelyek sastollas forgót, de az úrfiak is többire mind egypár ráró- vagy kerecsentollat, aranyból csinált és drágakövekkel megrakott forgóban". (Apor 43. l.)</ref> Más helyen a nyuszt, hiúz, rókatorok sorrend szerepel.<ref>"Az uraknak, első főrendeknek az pompára való mentéjek hosszú volt, annak nagy hosszú szélyes galléra, hogy majd az háta közepit érte, az karjának felit, elől is az mellye felé jócskán leért. Némelyeknek ezen galléron kívül vagy nyuszt volt vagy hiúz, vagy rókatorok, vagy valami drága bőr; az két ujja úgy fityegett az földig; az mentéje ujja kutyafüles volt..." (Apor 47-48. l.)</ref> Ebben a felsorolásban a rendi helyzet is visszatükröződött.<ref>"Értem, hogy az nemesasszonyokon kívül nem volt három falusi asszonynak mentéje, azoknak is brassai posztóból, báránybőrrel bérelve s prémezve. Értékes, mind szabad, lófő, darabont, jobbágyembereknek feleségek, leányok, télben zekében, nyárban egy abroszt vagy kendőt kerítvén nyakok körül, úgy mentenek az templomba; gyolcsszokolyának, selyempántlikának híre sem volt közöttük..." (Apor 41-41. l.) "Fekete süveget is igen viseltenek az nagy emberek; selyemből volt az csinálva az nemeseké szép fekete báránygyapjúból; mikor megholt az férfi, olyan süveget vontanak az fejekben..." (Apor 45.)</ref> Apor említi még a főúri öltözékben a rókatorokkal bélelt mentét (11. l.), a rókabőrös süveget (29. l.), a főúri szolgák ünnepi öltözékében a párduc-, tigris-, farkasbőrt (44. l.).<ref>"Téli kesztyűt ki párducbőrből, ki hiúzbőrből, ki rókabőrből viselt, az nyári kesztyűk híre-helye sem volt..." (Apor 46. l.)<br>"Az lovak, amint odafel írám, tollasok voltanak s bokrétások, az lovakon kin oroszlánbőr, kin tigrisbőr, kin párducbőr, kin vizilóbőr (deákul hippopotamusnak hívják és az Nílus-vízben termik)..." (Apor 76. l.)</ref> A jobbágyokat csak a báránybőr illette meg. Gyakran ezt viselték az egyszerű nemesek is.<ref>"Hosszú mentéket is viseltenek az akkori emberek, melyet boér [bojár] mentének híttanak, az urak s főemberek jóféle posztóból, rókabőrrel megbérelve, az nemesemberek veres muszulyból, báránybőrrel bérelve". (Apor 48. l.)</ref>