„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés

'''petymet''': A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) szerepel a pegyvet (variolus: ''pegueth''), mint a szibériai szürke mókus, illetve ennek prémje.<ref>TESz III. 145. l.</ref> Ez tehát az {{Hl|evet}} megfelelője lehetne. Viszont a petymet, pegymeg, pitymeg, petyveg menyétféle prémes állat is volt, mely Apornál ugyancsak szerepelt a főúri viseletben, az újabb eredetű petymeg pedig cibetmacska-féle (Genella genella), mely ma Európában csak az Ibériai-félszigeten fordul elő. Kétséges, hogy élt-e valaha Erdélyben, noha Észak-Afrikából behozva a nemesek háziasították és a (francia) nemesi várakban, udvarházakban népszerű volt. Nem szükséges eldöntenünk, hogy Apor petymete mókus- vagy menyétféle (esetleg macskaféle) állat volt-e. A petymet heraldikai mintázata így is könnyen kialakítható az evetből, melynek minden fehér mintáját egy-egy köralakú fekete folttal díszítjük.
 
'''hiúzmál''': A hiúz hasi része, a főúri viseletben használt prém.<ref>1627-ben a török követ fehérvári fogadásán "4 tanácsúr és 12 főember, nuszthiúzsubások" vett részt. (R. Várkonyi Ágnes: ''A rejtőzködő murányi Vénus''. Bp. 1989. 40. l.); "Egy hiuz hát béllés" (Vectigal transylvanicum 4. l., M. nyelvtört. I. 203. l.)<br>A hiúzprém angol neve lucern volt, melyet néha magára a hiúzra is használtak. Hiúz volt a Worshipful Company of Skinners nevű londoni szűcs céh pajzstartója és sisakdísze is. A "lucern" nevű prémet egykor igen nagyra becsülték.</ref> Heraldikai mintázatként cölöpösen, harántosan és másféle elrendezésben is jól alkalmazhatók a zöld és fehér stilizált hiúzfülhiúzfülek belső részerészei, stilizált fülkagylóval és szőrcsomóval a fülek csúcsán.
 
'''rókatorok''': A róka torokrésze. A rókaprém különféle részei előfordultak a magyar viseletben (rókatorok, rókahát, rókanyak, rókabőr, rókafarok). Legértékesebb a rókatorok volt, mint a főúri viselet része. Mintázatát megrajzolhatjuk felfelé álló háromszögalakú vörös-fehér stilizált rókafülekkel.
100 784

szerkesztés