„Heraldikai lexikon/Nevezéktan” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
A kérdés fontosságának felismerése nyomán a magyar címertanban elsőként {{Hl|Csergheő Géza}} törekedett az egységes szaknyelv kidolgozására, de ebben a halála megakadályozta. Ezt a feladatot végül Bárczay valósította meg, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának a megbízásából, mely azt némi változtatásokkal el is fogadta. Ebben különösen {{Hl|Szily Kálmán}}, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt a segítségére.
"Mindenekelőtt kifogásolom a czikkíró által használt eme kitételt, «virít», t. i. «a szikla és torony kétoldalán stb. (sárga?) liliom virít.» – Erre vonatkozólag szolgáljon tájékozásul, hogy ismerünk ugyan stilizált és ismerünk természetes liliomot (rózsákat stb.); az előbbieket röviden «liliom»-nak, az utóbbiakat pedig «természetes liliom»-nak nevezzük; de semmiképen sem ösmerünk «virító liliomokat», ép oly kevéssé, mint ragyogó csillagot, mérges kigyót, dühös farkast stb. A ki tehát ily jelzökkel él, az vét a megállapodott czímertani terminologia ellen, vagy túl akarja magát azon tenni, a szakirodalom rovására. Ha oly tekintélyes szakférfiú, mint a czikkíró, megenged magának eféle szabálytalanságokat, nem csodálkozhatunk, ha más, kevésbbé hivatottak őt utánozzák; és így megtörténhetik, hogy soha sem, vagy csak a legnehezebben fogunk előbbre haladni. És valóban ideje is, hogy valahára – miután annyi sok történt már nálunk is a heraldika előmozdítására – elejét vegyük az ily eljárásnak.
Kétségtelen, hogy szaklapoknak (mint a miénknek is) kevesebbet ártanak a nem ritkán előforduló s majdnem kikerülhetlen különféle tévedések, mint az ilyen (helytelenűl) úgynevezett «kisebbszerű hibák»; mert hogyan volna érthető máskülönben, hogy mai napság is némelyek itt-ott a blasonozás czopfjához ragaszkodnak, a mely nekünk nemcsak «tátott szájú, kiöltött nyelvű, felemelt farkú oroszlánokról stb.» szól, hanem annyira megy, hogy a heroldalakoknak, sőt még a színeknek is bizonyos sajátságokat akar tulajdonítani, sőt mi több, a heroldalakokból közönséges alakokat akar csinálni." (Csergheő Turul 1887/1. 35.)
Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a {{hl|színek}} és a {{hl|címerábra|címerábrák}} megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a {{hl|címerelmélet|címertudomány}} vagy a {{hl|címerhatározás}}. A {{hl|címertan}}i nómenklatúra – eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől – alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum (címerábra) definiálására néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a {{hl|címerleírás}}okat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de ezáltal egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.
| |||