„Kertészet/Madarak/Békászó sas” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
{{Kert fejezetek}}
<br/>
[[Fájl:Lesser Spotted Eagle Nationalpark Bayerischer Wald 01.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
<br/>
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Aquila pomarina|-}}
{{népies|-}}
A békászó sas a madarak osztályának a vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó faj.
{{Védett-madarak|}}▼
▲{{Védett-madarak|1 000 000}}
: Európa középső és keleti részén honos, telelni Dél-Afrikába vonul. Európában az alábbi országokban számít fészkelő fajnak : Németország, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Albánia, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Görögország, Törökország, Moldova, Ukrajna, Fehéroroszország, Észtország, Lettország, Litvánia és Oroszország. Jelenleg a globális populáció mérete ismeretlen, de 20 000 párra becsülik. Európában összesen 13 000-16 000 pár található.
: Testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres, testtömege 1100–2000 gramm közötti. A legkisebb faj az Aquila nemből, de így is nagyobb, mint egy egerészölyv. A két nem egyforma, azonban a tojók nagyobbak. Teljes felnőtt tollazatát 3 éves korban éri el. A vadon élő békászó sas átlagéletkora nem meghatározott, de a maximumot 26 évre becsülik.
: Tápláléka apró emlősökből (Apodemus, Microtus, Cricetus, Citellus), kétéltűekből (Rana), madarakból (Alauda, Emberiza, Coturnix), hüllőkből (Lacerta, Natrix) és rovarokból (Iacuste) áll. A Kárpát-medencében kedvelt tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), telelőterületén a piroscsőrű szövőmadár (Quelea quelea), apró emlősök valamint termeszek.
: Természetes élőhelye a rétekkel szomszédos erdők. Északon (Németország, Lengyelország, a Baltikum és Oroszország) nagyrészt nedves síkságain lomhullató és vegyes erdőket részesít előnyben, melyek mocsarakkal és nedves rétekkel szomszédosak. Közép-Európában leginkább Magyarország és Szlovákia területén többnyire dombokon, hegyeken lévő lombhullató erdőkben fészkel, míg Romániában 300-1600 méter magasságban, valamint Bulgáriában 1400 m magasságokban él. Elterjedésének déli részén (Észak-Görögország) viszont csak fenyvesekben él, elkerüli a lombhullató erdőket.
: A faj három fő módszert használ vadászatkor: talajon sétálva rövid távon akár futnak is; valamilyen kiágazó helyen várja zsákmányát (szénaboglya, fa, kerítés); vagy alacsonyan siklik egy adott területen és csap le a véletlen meglátott zsákmányra.
: Az udvarlás általában megkezdődik, amint megérkeznek a költőterületre. Fára, gallyakból építi fészkét, melynek belsejét naponta zöld ágakkal frissíti. A fészekalja két, fehér alapon lila-barna foltos tojásból áll, melyen 38-40 napig kotlik általában a tojó. A kikelt fiókákról még 55-60 napig a szülők gondoskodnak. A békászó sas fiókáinál rendszeresen előfordul a káinizmus.
: Magyarországon márciustól októberig tartózkodik. Rendszeres fészkelő, de csak kis egyedszámban.
: A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján szerepel, de még mint nem veszélyeztett. Európában ritka fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett!
<br/>
</div></div>
{{Madarak-trt}}
{{portál|Gomba||Növények||Kertészet}}
{{Forrás|'''Magyar Wikipédia''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|'''Papp László''' Zootaxonómia. (1996
<br/>
{{commonskat|Aquila pomarina|{{SUBPAGENAME}}}}
| |||