„A zene története/Ókori népek zenéje” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam 87.97.109.93 (vita) szerkesztését (oldid: 368908): a „meg-” igekötő a „van” igéhez járul, így egybe írandó
Címke: Visszavonás
5. sor:
Kínában már ősidők óta magas zenei műveltség volt. A zene mindig a vallás szolgálatában áll. Kozmikus, mágikus behatások érvényesülnek – magyarázatuk szerint. A zenét a társadalmi és vallási rendszer alakítja, irányítja. (Jó zene – jó államvezetés, rossz zene – rossz államvezetés.)
 
A kínai zene elmélete az 5-ös számhoz vezethető vissza. Az <u>5 szent szám</u>. Öt főméltóság volt az államban. Minden állami főméltóságnak meg voltmegvolt a hangja. A császáré a kung (nagy F és Fisz között). A bíróé a „c”, a főpapé a „g”, aztán a „d” és „a”. Erről tudták meg, ki közeledik. Ilyen nagy távolságban nem alkotnak hangsort.
 
Egy oktávon belül ez pentaton hangsor: ''f-g-a-c-d = kung-csang-kio-cse-ju''. A hangokat 16 Herz és 20000 Herz között halljuk. A sok rezgésből minden nép a neki megfelelőt választja ki. Bizonyos hangok kiemelése minden finális-vonatkozás nélkül. Ha egy a többi fölött uralkodik, ez az alaphang, ehhez viszonyul a többi. Így alakul ki a [[w:tonalitás|tonalitás]]. A szerint, hogy mit veszünk záró-hangnak, 5 hangnemet kapunk – különböző pentaton hangnemek (do re mi so la). Kína mind az ötöt használta, pl. la-pentaton az 5. számú hangnem. Ez a '''pentatónia'''.