„Heraldikai lexikon/Magyar heraldika” változatai közötti eltérés

http://herald-dick-magazine.blogspot.sk/search/label/Hongrie
 
 
==A magyar heraldika története==
 
1949-től csaknem két évtizedig megszűnt a kommunális heraldika művelése. A hatalom az 1949. évi alkotmányban kötelezővé tette rákosista államcímer használatát, mely a Szovjetunió és tagköztársaságai által használt álcímerekre emlékeztetett. Az 1960-as években a szigor enyhült. 1970-ben a Minisztertanács Tanácstervek Osztálya, majd 1974-ben a Minisztertanács határozata nyomán a városok településük múltjára és korabeli (szocialista) jellegzetességeire egyaránt utaló helyi címert alkothattak és használhattak. A törvény a címertervhez a {{Hl|Képző- és Iparművészeti Lektorátus}} hozzájárulását követelte meg.
 
== Intézmények ==
A 19. században és a 20. század elején még létezett az országgyűlési címerbizottság. (Lásd Nyáry Albert, A heraldika vezérfonala 26.)
 
'''Országos Községi Törzskönyv Bizottság''' - a 19. század végén hozták létre a városi és községi pecsétek egységesítésére.
 
'''Címerzsűri'''
 
A {{Hl|Képző- és Iparművészeti Lektorátus}} mellett működő testület. 1970-ben a Minisztertanács Tanácstervek Osztálya, majd 1974-ben a Minisztertanács határozata nyomán a városok településük múltjára és korabeli (szocialista) jellegzetességeire egyaránt utaló helyi címert alkothattak és használhattak. A címerterv jóváhagyását a Lektorátus véleményéhez kötötték. Ezért a lektorátuson belül létrejött egy címerzsűri, melyben négy-öt, a címertanban járatlan grafikus mellett mindössze egyetlen heraldikus kapott helyet. Az újonnan megalkotott címerek használatba vétele a címerűri jóváhagyásán múlott és bírságolási joggal is rendelkezett. A címerzsűriben egymást váltó heraldikusok Érszegi Géza, Nyulásziné Straub Éva, majd a leghosszabb ideig Bertényi Iván voltak. Ennek ellenére az újonnan megalkotott címerek heraldikai színvonala egyáltalán nem javult, mert a grafikusok általában semmibe vették a szakemberi „okoskodást”. Bertényi Iván már az Élet és Irodalom 1975. február 1-jei számában szót emelt az akkoriban alkotott rossz városcímerek több hibája ellen. A címerzsűriben – főleg a korai időszakban – leginkább olyan személyek foglaltak helyet, akiknek fogalmuk sem volt a címertan tudományának létezéséről. A városcímereket a helyi pártszervezetek telerakták vörös csillagokkal, gyárkéményekkel, fogaskerekekkel, stilizált könyvekkel. A helyzet némileg javult, amikor 1983-ban megjelent Bertényi Iván Kis magyar címertana, s most már legalább a heraldika alapelveit be lehetett tartani (szín mellé szín, fém mellé fém nem használható, a térbeli ábrázolás nem megengedett stb.). A zsűri elnökének személye is örvendetesen változott. Az 1980-as évektől már az újjászervezett Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság is (kívülről) támogathatta a zsűri heraldikus tagját. A viták most már (a címereket megrendelők és a zsűri közt) elsősorban a konkrét címerszimbolikai kérdésekről folytak. Kunszentmárton 1985-ben elkészült címerterve a névadó szent lovon ülő alakját abrázolta, amikor éppen megfelezi köpenyét egy koldussal. A felsőbb pártszervek vétót emeltek, túlzottan klerikálisnak találták a címertervet. Az új címerben végül a szent kardjának egy darabja maradt, de föléje még egy lebegő ötágú vörös csillagot el kellett helyezni. Kecskemét kecskéje alá hármas halmot terveztek, de a helyi hatalmasságok ez szerintük „a kapitalizmus és a fasizmus restaurációjának” a „rémképét” felidéző történelmi magyar címer hármas halmára emlékeztetett, s „irredentizmusra” vallott. Ezért a kecske alatti pajzstalpat ötös halomra alakították át. 1990 után az Iparművészeti Lektorátus ellenőrző szerepe megszűnt, s ezzel a városcímerekből elhagyhatóvá váltak a vulgármarxista, primitív szimbólumok, valamint az önkényuralomhoz kötődő jelképek is. Más kérdés, hogy szabályozó szerv hiányában a rendszerváltás után újonnan megalkotott címerek heraldikai színvonala sem javult nagy mértékben, sőt talán még romlott is. Elegendő lett, ha egy kisvárosi rajztanár egy papírlapra felvázolt valamilyen címertervet, amire aztán a helyi önkormányzati képviselők rábólintottak. Ismét címertani szörnyszülöttek kezdtek előbukkanni, sokszor egy gyermekrajz színvonalára emlékeztető címerekkel. Nem jobb a helyzet már, régi heraldikai hagyományokkal rendelkező országban sem. A Besanconban tartott 2000. évi genealógiai és heraldikai világkongresszus is kiemelten foglalkozott a kérdéssel. A párizsi nemzeti levéltár mellett működő országos címerbizottság az érdeklődők rendelkezésére áll, de az új címert választó helységek nagy része meg sem keresi, vagy nem veszi figyelembe szakmai véleményét. Ott is a helyi (városi) tanács dönt az egyes települések címerhasználatáról, ezért is sok a rossz címer Franciaországban. Egy címertani bizottság az ezredfordulón Kóczy T. László professzor vezetésével működött. Ezt követően jött létre a Nemzeti Címer Bizottság.
 
'''Nemzeti Címer Bizottság'''
100 243

szerkesztés