„Heraldikai lexikon/Magyar heraldika” változatai közötti eltérés

==A magyar heraldika története==
 
1949-től csaknem két évtizedig megszűnt a kommunális heraldika művelése. A hatalom az 1949. évi alkotmányban kötelezővé tette rákosista államcímer használatát, mely a Szovjetunió és tagköztársaságai által használt álcímerekre emlékeztetett. Az 1960-as években a szigor enyhült. 1970-ben a Minisztertanács Tanácstervek Osztálya, majd 1974-ben a Minisztertanács határozata nyomán a városok településük múltjára és korabeli (szocialista) jellegzetességeire egyaránt utaló helyi címert alkothattak és használhattak. A törvény a címertervhez a {{Hl|Képző- és Iparművészeti Lektorátus}} hozzájárulását követelte meg.
 
Magyarországon a „fordulat évétől” (1948) a rendszerváltásig egyetlen hivatalos címer létezett, az államcímer. Ezt volt köteles használni minden állami intézmény, minden település.
 
1949. április 7-én megjelent a 124.454/1949. III. sz. belügyminiszteri rendelet véget vetett a települések címeres pecséthasználatának: „''A törvényhatóságok, megyei városok és községek régi szokás alapján pecsétjükön és kiadmányaikon különböző rajzokat magába foglaló jelvényeket (címereket) használnak. Ezeknek a jelvényeknek a rajzai sok esetben a régi feudális rendszert tükrözik vissza és így használatuk államhatalmunk jellegével nem egyeztethető össze. Felhívom ezért Alispán (polgármester) urat, intézkedjék, hogy a törvényhatóságok, megyei városok és községek régi jelvényeiket (címereiket) és e jelvényeket feltüntető pecsétjeiket a használatból vonják ki és a pecsétek megőrzéséről a törvényhatóság levéltárába való elhelyezésének útján gondoskodjék. Úgy a törvényhatóság, mint a megyei városok és községek a jövőben olyan pecsétet használjanak, mely a törvényhatóság, megyei város, község, mint hatóság megnevezését tünteti fel. Felhívom Alispán (Polgármester) urat, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg és 1949. május 1-től kezdődőleg az új szövegű pecsétet használja. Alispán úr a megyei városok polgármesterei és a községek elöljáróságát megfelelő eljárásra haladéktalanul utasítsa.''” (A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 4.228/1949. (185) M. T. számú rendelete a Magyar Népköztársaság címerének használata tárgyában, 4. § 1. bekezdés. Rendőrségi Közlöny, 23. szám, 1949. szeptember 15. 670.)
 
1949. szeptember 7-én a minisztertanács rendeletet alkotott a Magyar Népköztársaság címerének használatáról. A jogszabály szerint az „''állami hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmények az 1950. évi április hó 30. napját követően csak a Magyar Népköztársaság címerét használhatják''.” (A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 375/1949. számú határozata a Magyar Népköztársaság címerének használata tárgyában, I. Bélyegzők, Rendőrségi Közlöny, 23. szám, 1949. szeptember 15. 664.) Részletesebben szabályozta a kérdést a 375/1949. számú jogszabály. A rendelet első fejezete a bélyegzőkkel foglalkozott:
 
„''A közhatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél és intézményeknél mind a nedves
(gumi), mind pedig a száraz bélyegzőkön a Kossuth-címert a legrövidebb időn belül
a népköztársasági címerrel kell felcserélni<br>
Azokat a bélyegzőket, amelyek állami címerrel eddig sem voltak ellátva, ez alkalommal sem kell címerrel ellátni.<br>
Községi, megyei stb. hatóságok és szervek pecsétjein, ha helyi címert használtak
– amennyiben lehetséges –, a bélyegzőkből ki kell vágni.<br>
A címer kicserélését a bélyegzőknél a következőképpen kell lebonyolítani:<br>
A kicseréléssel kizárólag a Bélyegzőgyár N.''[emzeti] ''V''[állalat].'' (1949-ben a Bélyegzőgyár N(emzeti) V(állalat), Budapest, Andrássy u. 35., alighanem azonos az egykori {{Hl|Felsenfeld Ignác|Felsenfeld-féle}} bélyegzőgyárral (ami ugyancsak az Andrássy úton volt). Rainer Pál
közlése szerint.) ''(Andrássy út 35.) bízható meg.<br>
Az igényeket a minisztériumok jelentik be, összegyűjtve az alájuk tartozó szervek
igényeit is. Ebből a célból a minisztériumok haladéktalanul kérjenek az alájuk tartozó szervektől lenyomatmintát annak megjelölésével, hogy melyik mintából hány
darabot kell kicserélni. A bélyegzőmintákat a minisztériumok átadják a N. V.-nak és
megállapodnak vele a bélyegzők kicserélésének ütemtervében.<br>
Az ütemtervnek megfelelően a N. V. értesíti a szerveket, mikorra küldjék be
bélyegzőiket, és az előírt beküldési időben beérkezett bélyegzőket 24 órán belül a
népköztársasági címerrel ellátva küldik vissza az igénylő szerveknek.<br>
Az ütemterv megállapításánál a sorrend: 1. minisztériumok és felső hatóságok,
2. rendőrség, honvédség, 3. középfokú-, 4. alsófokú szervek. A minisztériumok a
keret-megállapodásokat szeptember hó végéig kötelesek a N. V.-tal lebonyolítani.<br>
Minden szerv köteles a bélyegzők kicserélése alkalmával egy régi bélyegzőt
magánál tartani folyó munkára.<br>
Közületeknek a bélyegző kicserélésére való elküldése alkalmával kötelesek a N.
V. által jelzett díjat befizetni.<br>
A bélyegzők kicserélését az ingók karbantartására előirányzott hitelösszeg terhére kell végeztetni, ezen a címen póthitel nem igényelhető.''”
 
1949–1990 között valamennyi hivatalos (állami, önkormányzati) szerv az ország éppen aktuális címerét használta pecsétjén, a különbség csak a pecsétek köriratában volt. Abból derült ki, hogy melyik község, város, bíróság, iskola, hivatal, vállalat stb. a pecsét tulajdonosa. De még a szervezeten belül is volt megkülönböztetés: a számnélküli pecsétet csak a szervezet első számú vezetője használhatta. A többi, számozott (címeres) pecsét a szervezeti hierarchia sorrendjében az egyes vezetők kapták. A pecsétek használatát szigorúan szabályozták.
 
A rendszerváltoztatás után nem sok változás történt. A hivatalos iratokon továbbra is csak az
állami címer szerepelhetett. A város címere, pecsétnyomója – rajta a város új, vagy
megújított hivatalos címerével – csak „másodlagos” szerephez jutott. Jobb esetben ahol lehetett és jogszabályok nem tiltották, a város, a település előszeretettel használta és használja.
 
== Intézmények ==
100 243

szerkesztés