„Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Visszavontam 2A02:AB88:2540:2C00:9C0B:4D18:5C78:486B (vita) szerkesztését (oldid: 373851) Címke: Visszavonás |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
56. sor:
:„Az útkereső, a magyar költészet modernségét megalapozó Arany a népiességből és a történelmiségből indult ki, hogy mindkettőt túlhaladja. Az, ami mai szemmel is modern Aranyban, az nem más, mint az előadásmód, a kifejezés, a nyelv és a stílus sajátossága, /…/ A népiességet és a történetiséget olyan keretnek kell felfognunk, melybe néha valami nem-népies és nem-történelmi illeszkedik, ami egy eljövendő korszakot jelez és amit néha csak egy-egy sorban, egy képben, egy szóhasználatban lehet megtalálnunk” <ref><small>Sőtér István - in: Imre László i.m., 239. old. </small></ref>
:Idézett helyen pár sorral lejjebb ugyanebben a könyvében pedig azt írja a Sőtért idéző Imre, hogy „Bartók és Kodály felismerései sejtelemként szunnyadtak a ''Tengeri-hántás''t, ''Vörös Rébék''et író Aranyban…”
===<center>A ballada részletesebb asztrálmitikus elemzése</center>===
:A Bakból indulunk és ugyanide érkezünk is majd vissza. Ennek a jegynek adja a lelkiségét a Nyilas (az atyaság, a teremtő) A Bak köves-lepusztult, de épített tájék is - a kövesítő (Péter!) Szaturnuszt ne felejtsük Itt, épp ilyen helyen találjuk a kettőt, térdeplő helyzetben (a térd is a Bakra utal - Csízió pl) A csata közben rommá lőtték Drégelyt. (A neve is rejti a térdelés (térgyel) szót) A két apród itt imádkozik és ezen át lelki kapcsolatba lép az irántuk atyjukként (és nem apjukként) viseltető Szondival.
:Három témakört érintenek énekükkel:
:1) Szondi hősi küzdelmét - oroszlánként harcol (Oroszlán)
:2) a csatát (Kos) és
:3) Szondi atyai szeretetét. (Nyilas)
:Ezek a fő csomópontok kiadják a tüzes jegyeket: Oroszlán-Kos-Nyilas.
:A Bika (török) is hasonló „körben mozog” majd, csak nála nem olyan feltűnő ez az ugrás, mert a lelkületet ugyanaz a jegy adja majd, mint a szellemiséget. (azaz a Bika)
:Csalogat elsőként kincsekkel és minden földi jóval (Bika). Mikor belátja, nincs esélye, témát vált és logikus meggyőzéssel próbálkozik (Szűz), de midőn ez is kudarcba fullad, nyúl a fenyegetés-megkötés-bezárás eszközéhez és ér el hozzájuk a Bakba. E három kiadja a földes trigont.
:Az elbeszélés - múltba fordulás, az idő átvált valósról történetire - azzal kezdődik, mikor meghoz Márton (Merkúr) egy üzenetet (rejtett erővesztes Merkúr - az üzenethozó) a magyaroknak az Ikrekbe. „Add meg kegyelemre, jó Szondi magad!” Itt csak veszíthetünk - és mégis meg kell próbálni…
:Látjuk, vesztes bolygó hoz üzenetet - ez előre vetíti a csatavesztést - és nincs foganatja se szavainak. Rejtett Merkúr itt, mert nagyon el van dugva a sok jegy között Márton, akit. a legjobb szándék vezérel. Így csakis a Tejúton jöhet, névnapjának megfelelően a Skorpióból érkezik (november 11). Az idefelé Tejút Hadak útjává válik vissza, mikor lemegy vissza a „gyöngypárral” és Szondinak a megadást elutasításával (kegyelem? - úgy sincs olyan az Ikrekben! - hisz Jupiter száműzött). Harc fog fellépése után következni. Neve ezt szinte predesztinálja is: a Mars otthon lévő bolygó a nevében, hiszen a MáRton-ba nem kell sok fantázia belelátni MaRsot. Nemcsak hangtanilag rokon mássalhangzók alkotják a két nevet, hanem jegytulajdonságok szempontjából is Mars van otthon a Skorpióban.
:Ali atyjuk helyett lesz apjuk a gyermekeknek. Szondi az atyaság (Jupiter), Ali pedig a szülővé válás (Hold) bolygója szeretne lenni. (Általában női szerep…) Így nevelőapja lesz a gyerekeknek. De azt se tévesszük szem elől, hogy ellenfele-„elődje”- nevének anagrammájára disznóvá válhat, hiszen sokan homoszexuális vágyak kielégítésének igényét, gyermekek megrontását is látják a fiak iránti odaadásában. (A másik oldalon lévő ballada fő motívuma a törökbúza!)
:A magyarságot képviselő Szondi számára rossz hír, amit Merkúr hoz. Ő manapság csak ilyeneket hord. (Néptelenednek is a templomok. Ez a Márton „kicsúszott” templomából, a névünnepe novemberre, a Skorpióba esik - ő pedig a Nyilasból indul az útján a szemközti jegybe, a magyarokhoz.)
:Erre a török követ veszi át a szót: megkezdi csalogató (bikai) „hadműveletét”, amit folytat is a 6. és 8. versszakban: „Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom,/Odalenn vár mézizü sörbet." :Kifejezetten csábít, gazdagságot, jólétet ígér, testi irányból próbálkozik.
:A másik cselekményszálon Szondi visszautasítja a török ajánlatot - és arra utal, neki „külön bejárása” van Jézushoz. A magyarság nyelvi kapcsolatban áll a Teremtő magasabb minőséggel. Érdekes, hogy Arany „Jézusa kezében kész a kegyelem” - így ír, mikor pedig kínálkozna a Krisztusa is - ettől még teljesebb lenne az alliteráció. Miért hagyta ki…? (Mert Jézus az egyező, míg Krisztus a keresztező tendenciákra utal…?)
:A „Hadd zúgjon az álgyu” (9. vsz) - kifejezetten csatakezdő jelenet, tehát Kos jeggyel
:hozható összefüggésbe. Vér folyik és tűz lángol, Mars tombol, ő adja a kereteit a
:történéseknek. „És pattog a bomba, és röpked a gránát:/Minden tüzes ördög népet, falat ont”.
:A „Szép úrfiak, a Nap nyugvóra hajolt” kezdetű 10. szakaszban érezhetően taktikát vált a követ - bár stratégiai célja még mindig az apródok lecsalogatása és Alinak átadása. Ebben a kígyó sziszegését érezzük-halljuk, („Szél zendül az erdőn”, a “bíborszinű kaftán” és az “Idekinn hideg éj sziszeg aztán” sorokban kifejezetten), ami keletről jött személy esetén a keleti zodiákus Skorpiójára (=kígyó) utal (a vörös is). Tehát felveszi a Bika testiségét is a „repertoárba”, fenyeget, hogy testi lesz a büntetésük, ha nem engednek szavának.
:Erre a fenyegetésre a magyarok szintén a testiség eszközéhez nyúlnak: az Ikrekből a Nyilasra utalnak vissza a ló feláldozásának felemlítésével. (Ló a Nyilas megfelelője, hogy a keletről jöttek is értsék) „Harcos paripái nyihognak alant:/Szügyeikben tőrt keze forgat” (11.vsz.)
:A török a Skorpióban időzik, mikor a halomról, a kopiáról és Aliról zeng. („Zászlós kopiával hõs Ali temette;/Itt nyugszik a halmon, -- rövid az eset --;/Zengjétek Alit ma helyette”. 12. vsz) A kopja szúróeszköz, a halom egy felfelé történő megindulást idéz - akár a skorpió szúrós farka -, Ali pedig a Skorpióban lévő - vesztes! - Hold. (Természetesen azonnal felmerül a "hogy értve" kérdése: katonailag-erkölcsileg-fizikailag avagy másképp-e...)
:A Skorpió után a Nyilas következik. Itt mintha felvenné a török diktálta sorrendet a szöveg, mert ez a részlet (13. vsz: „Két dalmoka is volt/.../Öltözteti őket bársonyba, puhába/Nem hagyta cselédit -- Ezért öli bú --/Vele halni meg, ócska ruhába”) a Nyilas bőkezű, gondoskodó, adakozó és atyáskodó arcát (jupiteri uralom!) mutatja felénk. Jupiter mindent megad és mindenkiről gondoskodik, akinek szüksége van rá. Itt viszik el a gyerekeket a törökhöz, tehát valamiféle „szinkron” szükséges, hogy legyen átjárásuk az egyik helyről a másikra.
:A következő (14.) versszakban kiderül, a fiúk - lányok! („Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála”) Persze, csak képletesen értve ezt is...) Az Ikrek-Szűz (lány) lelki-szellemi párt alkotnak és kölcsönös a viszony köztük. Ez azt jelenti, a Szűzben találkozhatunk az Ikrekre jellemző párhuzamosító, versengő, egymást túllicitálmi akaró tendenciákkal, ami fordítva is igaz: az Ikrekben feltűnhetnek a Szűzre jellemző tulajdonságok is - pl. a lányság. (Ezt erősíti majd meg A kép-mutogató, de Szerb Antal egyik kiváló novellája is, az Ajándok mátkasága...)
:Érdekes, hogy a 14. szak utolsó sora - „Fiaim, hozzá köt a hála” - két beszélő mondandójába is illeszkedhet: Szondiéba is, de a török követébe is… Szondi hálás Alinak! Ez valóban magasztos, ha belegondolunk, pár óra múlva nála lesz Szondi - feje. Ha viszont azt halljuk bele, hogy itt is a török csábító beszél, akkor nincs többről szó, minthogy ismét az urának gazsuál - persze, van olyan ügyes, hogy nem direkt mutatja ki Ali iránti le- és elkötelezettségét, hanem áttételesen, másnak mondja, de úgy hogy ő is hallja. (Szaturnusz elhallgatásos nyelvi ügyessége - ami egybenbölcsességet is rejt - és leleménye bámulatra méltó, ezt tapasztalhatjuk a Tetemre-hívásban is…)
:A Nyilas utáni Bakot látjuk a 15. vsz-ban, aki kivont karddal (Mars erőben), egyedül és teljes elhagyatottságában, bástyaként - ami a Szaturnusz figurája pl. a sakkban építettsége folytán - áll előttünk. „Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedûl!/Mint bástya, feszült meg romlott torony alján;/Jó kardja elõtt a had rendre ledűl,”
:A 16. versszakban a török is ebbe a csatajelenetbe kapcsolódik be - az előbb mi alkalmazkodtunk hozzá, most fordítva! - és török mondák, regék egyik főszereplőjéhez méri Szondi hősi küzdelmét. „Rusztem maga volt ő! - s hogy harcola még” - mintha dicsérné Az Ikrekben Vénusz is erőben van - csak rejtve -, így azt súgják ezek a sorok, bár halkan, hogy valahol barátok is a küzdő felek.
:A 17. szakasz a Bak-Rák napfordulós tengelyt adja vissza: az önfeláldozás (Rák) és a köves
helyen való halál (Bak) ellentétét érezzük kézzelfoghatónak. „Õ álla halála vérmosta fokán, /Diadallal várta be végét.”
:A 18. szakaszban a követ kimutatja igazi énjét és leveszi álarcát: ő tényleg tör és tényleg kő (vé változtat, és börtönbe zár (hurkos farkú Bak!)), mert ő Szaturnusz - Szaturnuszon álarc volt A hamis tanúban is! -, a Bika rejtett erővesztese, hisz alulmarad - nem övé az utolsó szó mert még jön egy versszak!
<center>
{{idézet|
Apadjon el a szem, mely célba vevé,<br />
Száradjon el a kar, mely õt lefejezte;<br />
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,<br />
Ki miatt lõn ily kora veszte!| | }}</center>
:Ezt a zárást nem sorolnánk a Bakhoz - pedig kínálkozna -, hisz az egy átokra emlékeztet - ezért megköt az is - de igazából ez el sem hangzik benne.
:Inkább a cselekmény zárlatát adó Ikrekre utaló leszálló Holdcsomót érezni - benne is a lefejez szó és még több más elem, ami lefelé mutat-, ami az Ikrek erővesztese, így az jogosult a :cselekményt lezárni.
--------
Jegyzetek
<references/>
| |||