„Kertészet/Rovarok/Pajzstetvek” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
{{Kert fejezetek}}
[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
__NOTOC__
<noinclude>[[Kategória:kártevők]]</noinclude>
{{Kert-növényvédelem}}
[[Kép:Wax scale.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Viaszpajzsaik egy citromfa törzsén]]
A '''pajzstetvek''' ''(Coccoidea)'' a félfedelesszárnyúak ''(Hemiptera)'' rendjének növénytetvek ''(Sternorrhyncha)'' alrendjébe tartozó öregcsalád. A pajzstetvek nemzetközileg elismert kutatója az amerikai magyar Kosztarab Mihály.
:Apró termetű (< 10 mm), viaszkiválasztó, szipókás rovarok. Kétségtelen, hogy az összes szipókás rovarok között a legkülönösebb formájuk a pajzstetveknek van. Nőstényeket a háti mirigyeikből kiválasztott kemény viaszpajzs fedi. Az egyedeken kialakult fedőpajzsok, ha összeérnek, valóságos kérget képezhetnek a növényen, amelynek színe szürkésfehér, vagy barnás. A hímek törékeny, kétszárnyú, szájszerv nélküli lények, amelyek rövid életük során ide-oda röpdösnek. A nőstényeknek sohasem nő szárnyuk, tehát a felnőtt állatok gyakran a lárvákhoz hasonlók. Számos faj megtartja lábait, a táplálkozási helyen ide-oda vándorol. A legtöbb pajzstetű nőstény azonban sohasem hagyja el azt a helyet, amelyen egyszer szívását megkezdte.
:Általában ivarosan szaporodnak, de egyes fajoknál [[szűznemzés]] is előfordul. Párzás után a nőstények alaktalan tömeggé duzzadnak, végtagjaikat levedlik, testüket viaszburokkal veszik körül. A legtöbb pajzstetű petéket rak, de vannak elevenszülők is. Évente több nemzedékük van. Nőstényeket a háti mirigyeikből kiválasztott kemény viaszpajzs fedi. Ez alatt rakják le petéiket és ennek védelme alatt kelnek ki a lárvák. A fiatal pajzstetvek kezdetben csaknem olyanok, mintha parányi atkák volnának, s eleinte még elég mozgékonyak, lassan mászkálnak hat rövid lábacskájukkal. A hím lárvákat mindig viaszburok veszi körül, a kész hímek végül ebből vergődnek ki.
:A pajzstetvek szúró-szívó szájszervükkel átszúrják a szöveteket, és sejtnedvvel táplálkoznak. A zöld növényi részeken világos szívásfoltok keletkeznek. A megtámadott növény gyengén fejlődik, nem nő, összeaszalódik, nem virágzik, súlyosabb esetekben el is szárad. A fertőzött részeken a pajzstetvek által kiválasztott, cukorban gazdag „mézharmat”-ra korompenész telepszik. A megtámadott növény könnyen felismerhető a fehér, gyapjas, vattacsomókhoz hasonló védő viaszburokról – amely alatt a tetvek szívogatnak – és a fekete, koromszínű rétegről.
'''Védekezés'''
*'''1.''' Hatásos lehet a levelek alapos ledörzsölése. Ehhez szappanos vízzel átitatott szivacsot használjunk, és minden növényi részt módszeresen tisztogassunk meg. A szivacsot folyamatosan öblítsünk ki, és szappanozzuk újra.
*'''2.''' Ha nem tűnik úgy, hogy ez önmagában segítene, öntözzük be a növényeinket ''Actara 25 WG''-vel a megfelelő hígításban. A szer gazdaboltunkban kapható.
*'''3.''' A szabadban (pl. erkélyen, kertben) lepermetezheti növényeket ''Vektafid A/E aerosollal'' kezeljük.
*'''4.''' Keressünk hormonhatású rovarölő szereket, mivel ezek a vedlést gátló, illetve a fotoszintézist gátló vegyületekkel szemben a rovarok fejlődését és átalakulását szabályozó mechanizmusokba avatkoznak be, és kímélik a növényt. Magyarországon elsősorban a hidropén-, az eopfenonán- és a fenoxikarb-tartalmú készítményeket próbálták ki sikerrel, főként az erdészeti és a kertészeti kártevő lepkék (Lepidoptera) és kabócák (Cicadomorpha), levélbolha-félék (Psyllidae), pajzstetvek (Coccoidae) ellen.
= Pajzstetvek fajtái =
== Citrom-pajzstetű ==
{{latin|Coccus hesperidum|}}
:Ovális, lapos, kb 5 mm hosszú, színe általában világosbarna, közepe sötétebb. A lárvák élve születnek, s levélfonákon található erek mentén helyezkednek el. Megfelelő hőmérsékleten egész évben képesek a szaporodásra.
== Kávé-pajzstetű ==
{{latin|Saissetia coffeae|}}
:Sötétbarna színű, alakja változó, gyakran félgömb. 3 mm-es hosszúságot ér el, s akár 2000 petét is le tud rakni egy-egy viaszos pikkely alá. Megfelelő hőmérsékleten egész évben képes a szaporodásra.
== Barna pajzstetű ==
{{latin|Parthenolecanium corni|}}
:Ez a csak bizonyos növényeket megtámadó kártevő a hidegházban vagy félig védetten fejlődő őszibaracknak, nektarinnak vagy szőlővesszőnek okozhat problémát. A pajzstetvek kolóniái a megszokott helyeken kívül a fás szárakon is megtalálhatóak, néha nehéz észrevenni őket.
== Fodros pajzstetű ==
{{latin|Icerya purchasi|}}
:Ez az Ausztráliából származó faj az üvegházi citrusféléket támadja meg. A kifejlett példányok oválisak és barnák, s akár 1 cm hosszúságú petéket raknak.
== Bíbortetű ==
{{latin|Dactylopius coccus|Coccus cacti}}
{{népies|bíborbogár vagy pirék, Cochinelle-tetűnek is nevezik| }}
:A '''bíbortetű''', a pajzstetvek közé, a ''[[Dactylopiidae]]'' családjába tartozó rovarfaj.
'''Előfordulása'''
:Eredeti hazája Mexikó, ahol a [[fügekaktusz]]ok (Opuntia-fajok) nedvét szívja.
'''Megjelenése'''
'''Kármin'''
<div style="float:right; font-size:90%; text-align:center; margin-right:0.5em; margin-left:1.5em; margin-bottom:1em; background-color:#ffffff; border:solid 1px #000000; width: 120px">
<div style="height:120px; width:120px; background-color:#a12830; border-bottom:solid 1px #000000;"></div></div>
:[[Kármin (szín)|Kárminvörös]], [[szárny]]as [[hím]]je 1,6 mm hosszú; nősténye majdnem félgömb alakú, szárnyatlan, 2 mm hosszú. Mexikóban a [[bíbortermő kaktusz]] ''(Opuntia cochenillifera)'' [[parazita|parazitája]]. Itt, továbbá [[Közép-Amerika|Közép-]], és [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]], Nyugat-és Kelet-[[India|Indiában]], [[Spanyolország]]ban, [[Algéria|Algériában]], [[Jáva|Jáván]] és a [[Kanári-szigetek]]en a bíbortermő kaktuszon és más [[fügekaktusz]]fajokon ''(Opuntia sp.)'' mesterségesen tenyésztik.
:A nőstények sárga [[Petesejt|petéket]] raknak, amikből 8 nap múlva bújnak ki a [[lárva|lárvák]], hogy többszörös [[vedlés]] után 14 nap alatt fejlődjenek ki teljesen. A hím lárvák [[viaszfonal]]akból összeillesztett, hátul nyílt csőben bebábozzák magukat; a [[báb (biológia)|bábokból]] 8 nap múlva kelnek ki a szárnyas hímek; a nőstények nem bábozzák be magukat. [[Párosodás]] után a hímek elpusztulnak, a nőstények még két hétig élnek, és ez alatt lerakják petéiket. Mivel a bíbortetvek élete rövid, egy esztendőben négy-öt, olykor hat nemzedékük is kifejlődik.
'''Felhasználása'''
:A bíbortetű teste szép [[vörös]] festéket tartalmaz. A ''Dactylopius coccus Costa'' rovar nőnemű példányainak szárított testéből áll a [[kosnil]], és ebből nyerik vizes-alkoholos, vagy alkoholos extrakcióval a kármint és a kárminsavat. Engedélyezett élelmiszerfestékként használják E-120 jelöléssel.<ref>{{cite web |url=http://www.omgk.hu/Mekv/1/129436.pdf |title=Magyar Élelmiszerkönyv |accessdate=2013-06-06 |format=PDF}}</ref>
'''Tenyésztése'''
:A [[19. század]] első felében, a [[Kanári-szigetek]]en öltött óriási méreteket. A szigeteken ma mindenhol látható ''[[Opuntina gosseliana]]'' [[fügekaktusz]]fajt a tetvek táplálékául telepítették be. Miután [[1856]]-ban feltalálták a [[kátrány]]ból előállítható anilinvörös festéket, a Kanári-szigeteken a bíbortetű-tenyésztők tömegesen tönkrementek, csak a kaktuszok nyertek az ügyön. Napjainkra már csak [[Lanzarote]] szigetén tenyésztenek bíbortetűt. Amikor kiderült az anilinfestékek genetikai kockázata és mutagenicitása, ártalmatlanabb volta miatt újra divatba jött, és napjainkban tenyésztése újra felfutóban van.
== Karmazsintetű ==
{{latin|Coccus ilicis|}}
:A '''karmazsintetű''' ''(Kermes ilicis)'' a [[rovarok]] ''(Insecta)'' osztályába a [[félfedelesszárnyúak]] ''(Hemiptera)'' rendjébe és a ''[[Kermesidae]]'' [[család (rendszertan)|családba]] tartozó [[faj]].
:Egyes rendszerezések a [[teknős pajzstetvek]] ''(Coccidae)'' családjába sorolják, ''Coccus ilicis'' néven.
:[[Dél-Európa|Dél-Európában]] és [[Elő-Ázsia|Elő-Ázsiában]] honos. A [[gubacstölgy]] ''(bíborgubacstölgy, karmazsintölgy; Quercus coccifera)'' és néhány rokon tölgyfaj élősködője.
:Életciklusa a [[bíbortetű]]éhez hasonló; a modern irodalomban gyakran össze is tévesztik őket. Sajátossága, hogy nőstényei peterakás előtt a fa törzséhez rögzítik magukat, és úgy rakják petéiket a fa kérgére, hogy testük óvja azokat. A nőstény ezután meghal, testéből karmazsinszínű folyadék szivárog, és vörösre festi környezetét.
:Már az Ószövetség is említi, de igazi jelentőségre a kereszténységben tett szert. A borsónyi nőstény rovarokat összegyűjtötték, kiszárították és így árulták. Porukból vonták ki kémiailag a [[Kármin (festék)|kárminhoz]] meglehetősen hasonló karmazsinfestéket, ami az ókorban igen elterjedt és értékes színezőanyag volt, a [[Alizarin|buzérvörös]] nagy vetélytársa. Mivel a keresztények hasonlóságot véltek felfedezni a karmazsintetű és Krisztus élete között (Krisztus is 'a fán' halt meg és ontotta vérét), ezért előszeretettel festették karmazsinvörösre kegytárgyaikat. Végül [[II. Pál pápa]] [[1464]]-ben a „bíborosok színévé” nyilvánította.
== Hasonló fajok ==
== '''Kermes vermilio''' ==
{{latin|Kermes vermilio|Coccus vermilio}}
:A '''''Kermes vermilio''''' ugyancsak a festéktetvek közé tartozik; felhasználása a karmazsintetűével analóg. A két faj példányait gyakorta össze is keverték.
== Lengyel bíborpajzstetű ==
{{latin|Polish cochineal|}}
[[Fájl:Polish cochineal.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Lengyel bíborpajzstetű]]
:A Lengyel bíborpajzstetű egy [[pajzstetvek]]hez tartozó [[rovar]], melyből a középkorban a [[Kármin (festék)|kármin]] festéket állították elő Európa szerte. A gazdasági jelentősége az 1500-as évek közepén megjelenő mexikói [[Bíbortetű]] festékének elterjedésével erősen csökkent.
:Míg korábban Franciaországtól Kínáig előfordult, napjainkra Európa keleti felén fordul elő. A laza, homokos talajon lévő lágy szárú növényeket kedveli, az évelő szikárkán (Scleranthus perennis) a leggyakoribb. 20 egyéb növényfajon is megfigyelték, például a [[ezüstös hölgymál]], [[szamóca]].
:[[Fájl:Scleranthus perennis.jpeg|bélyegkép|jobbra|200px|Évelő szikárka]]
:Július közepén 600-700 petét rak a föld alá, egyetlen telepbe. A lárvák augusztusban és szeptember elején alakulnak ki de a tél végéig nem hagyják el a peteburkot. Március végén- április elején a lárvák előbújnak, hogy a gazdanövény alsó leveleiből táplálkozzanak, aztán megint visszatérnek a föld alá, hogy a gyökereket fogyasszák. A gyökérbe üreget alakítva többszörös átalakuláson mennek keresztül, míg végül gubót készítve bebábozódnak. A gyökér[[ciszta]] mely a tetűt védi a nőstény esetén 3-4 milliméteres, míg a hímeknél ez feleakkora. Átlagosan 500 nőstényre jut egy hím. A kikelés után a nőstények lárvaszerű alakjukban [[Neoténia]] felmásznak a gazdanövény felső részére, hogy egy szárnyakkal rendelkező hím megtermékenyítse őket. Ezután lemászva peterakás után elpusztulnak. A kikelt ([[imágó]]) hím példányok egyáltalán nem táplálkoznak, a párosodást követően hamarosan elpusztulnak.
[[Fájl:Matthisen_Stefan_Czarniecki_01.jpg|bélyegkép|jobbra|200pxleft|[[Stefan Czarniecki]] (1599-1665) lengyel parancsnok jellegzetes vörös lengyel nemesi öltözetben]]
:A középkori Európában, különösen a reneszánsz idején széles körben kereskedtek a lengyel bíborpajzstetűből készített [[Kármin (festék)|kármin festékkel]]. Az 1400-1500-as években a só, fűrészáru, gabona mellett ez volt Lengyelország és Litvánia fő export terméke. Leginkább Dél-Németország, Észak-Olaszország, Franciaország, Anglia, Ottomán Birodalom és Örményország voltak a felvásárlók. A kereskedelem zsidó kereskedők monopóliumának számított, akik Lengyelország keleti területeiről, például [[Vörösoroszország]]ból vásárolták fel a a kiszárított rovarokat a földművesektől. A kisebb tételeket a nagy lengyel városokban gyűjtötték össze, mint [[Krakkó]], [[Poznan]] és [[Gdańsk]]. Ezután a nagykereskedők a lerakatokba juttatták: ([[Wrocław]]), [[Nürnberg]], [[Frankfurt]], [[Augsburg]], [[Velence]] és további városokban voltak. A kereskedelem mennyiségi csúcsa az 1530-as évekre tehető, például 1534-ben csak Poznanban 30 tonna festőanyagot adtak el. A festékkereskedelem busás hasznot hajtott a zsidóságnak, fél kiló szárítmány eladáskor már 4-5 velencei fontba került. A hatalmas üzletet a Mexikóból olcsón behozott bíbortetű törte le, a lengyel termék egy évtized alatt teljesen elvesztette a jelentőségét. 1547-re megszűnt a nagykereskedelme, és 1566-ra már eladhatatlan lett. A parasztok ezután saját céljaikra használták a festéket: a vodkát színezték, gyógyszerekbe adagolták, illetve a lovak farkát festették meg.
:[[Lengyelország három felosztása]] idején újra felkapott termék lett, de ezúttal a nagykereskedelme kelet felé történt. Oroszország mellett az Ázsia felé történő kereskedelem [[Buhara]] városán keresztül haladt. Innen Kashgar város [[Xinjiang]] tartományban és [[Kabul]] valamint Herat városok [[Afganisztán]]ban voltak a nagykereskedelem célpontjai. Feltehetően több értékes [[Keleti szőnyeg]] és [[Lengyel szőnyeg]] a lengyel kármin festékkel készült.
:Az első leírása [[1595]]-ből származik amikor Urzędów-i Marcin lengyel pap részletezi a Herbarz Polski (lengyel gyógynövénykönyv) című művében. Az első tanulmányt [[1731]]-ben írta Johann Philipp Breyne a rovarról. 1934-ben Antoni Jakubski írt könyvet a lengyel bíborpajzstetűről, annak történelmi-gazdasági vonatkozásait is kibontva.
== Viaszos pajzstetvek ==
[[Fájl:Pink hibiscus mealybug.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|''[[Maconellicoccus hirsutus]]'']]
:A '''viaszos pajzstetvek''' ''(Pseudococcoidae)'' a [[rovarok]] ''(Insecta)'' osztályába, ezen belül a [[félfedelesszárnyúak]] ''(Hemiptera)'' rendjébe és a [[növénytetvek]] ''(Sternorrhyncha)'' alrendjébe tartozó család.
'''Megjelenésük'''
:A nőstények testét lágy, fehér viaszszemölcsök vagy sűrű szálakból álló fehér viaszváladék borítja, ami tulajdonképpen a pajzsot helyettesíti. Egyesével vagy csoportosan telepszenek meg, főként a szártagok elágazásainál és a szemölcsök tövénél. Kedvezőtlen környezeti feltételek esetén (+ 2°C alatti hőmérsékleten) a lárvák lehúzódnak a talajba, és a gyökereken, főleg azok elágazásaiban telepszenek meg.
'''A családba az alábbi nemek tartoznak'''
*''Antonina'' Signoret, 1875
*''Brevennia''
*''Chaetococcus'' Maskell, 1898
*''Chlorizococcus''
*''Chlorococcus''
*''Clavicoccus'' Ferris, 1948
*''Dysmicoccus''
*''Ferrisia'' Fullaway, 1923
*''Gallulacoccus''
*''Geococcus'' Green, 1902
*''Laminicoccus''
*''Maconellicoccus''
*''Nesococcus'' Ehrhorn, 1916
*''Nesopedronia''
*''Nipaecoccus''
*''Ohiacoccus''
*''Palmicultor''
*''Phyllococcus''
*''Planococcus''
*''Pseudococcus'' Westwood, 1840
*''Pseudotrionymus''
*''Rhizoecus''
*''Saccharicoccus''
*''Tomentocera''
*''Trionymus'' Berg, 1899
*''Tympanococcus''
== Néhány gyakoribb pajzstetűfaj ==
* [[w:Apró kaktuszpajzstetű]] {{latin|Diaspis echino-cacti|}}
* [[w:Gyapjastetű]] {{latin|Planococcus citri|}}
* [[w:Viaszos gyökérpajzstetű]] {{latin|Rhizoecus falcifer|}}
* [[w:Hosszúfarkú kósza pajzstetű]] {{latin|Pseudococcus adonium|}}
* [[w:Rövidfarkú kósza pajzstetű]] {{latin|Pseudococcus citri|}}
* [[w:Gyapjas kaktuszpajzstetű]] {{latin|Erinococcus cactarum|}}
<br />
</div></div>
19 ⟶ 161 sor:
{{portál|Gomba||Növények||Kertészet}}
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
{{Forrás| |'''Magyar Wikipédia:'''
| |||