„Heraldikai lexikon/Királyi könyvek” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
A '''Királyi könyvek''' (''Libri Regii'', Liber Regius) a [[Habsburg]]-házi uralkodók idején (pontosabban 1527-1867, illetve 1918) összeállított jegyzékek, kivonatok, melyekben különféle [[kancellária]]i ügykörök fő adatait gyűjtötték össze, mint birtokadományozás, nemesítés, [[nemességújítás]], [[nemesség megerősítése]], határozatok a kétes nemességi vizsgálat ügyében, leszármazási bizonyítások, cím- és méltóságadományozások (főispánság, királyi [[tanácsos]]ság, [[Zászlósúr|zászlósuraság]], a király legfőbb [[kegyúri jog]]a alá tartozó főpapi kinevezés), adományozások, [[honosítás]]ok és ezek érvényesítéséhez szükséges eskütétel bizonyítékai, testületek ([[város]]ok, [[vármegye|vármegyék]], [[káptalan]]ok, társulatok) részére adott címeres pecsét és jelvények használatának engedélyezése, községi kiváltságok adományozása (adó-, rév-, vámmentesség, vásártartás joga) és ezek megerősítése, testületi kiváltságok (céhlevelek, alapszabályok), a magántulajdonban levő ingatlanok felmentése a közterhek alól (exemptio), a királyi kincstár (fiscus) jószágainak lekötése az érdemek megjutalmazása fejében (inscriptio), magánügyletek királyi jóváhagyása ([[végrendelet]], [[jobbágyfelszabadítás]], birtokátruházás, ajándékozás, [[hitbizomány]]-alapítás), egyes jögügyletek hivatalos adatai (perhalasztás, pertörlés, megkegyelmezés, fizetési halaszás, házassági dispensatio, utódok törvényesítése, [[fiúsítás]] stb.), magán-oklevelek átírása, a találmányok szabadalmátbiztosító pátensek, elvi jelentőségű határozatok közigazgatási, igazságszolgáltatási, pénzügyi, katonai ügyekben, stb.
Egyes adatok szerint már az [[Anjou]]k idején is vezettek ilyen könyveket, de ezek [[Buda]] 1541-es elfoglalásakor valószínűleg elpusztultak. Biztosan 1356-tól állapítható meg, hogy az uralkodó által kiadott okleveleket regestrumba vezették. Ehhez hasonló helyi regisztereket vezettek úgyszólván a magyar okleveles írásbeliség kezdeteitől a [[hiteles hely]]ek, a [[káptalan]]ok is.
A Királyi könyvekhez ugyancsak hasonlóak voltak Cseh- és Morvaországban az ún. országos táblák (cs: Desky zemské, Desky zemské a dvorské, tabulae terrae, de: Landtafel).<ref> Ezek eredetileg (kb. a 13. század második felétől) olyan jegyzőkönyvek voltak, melyekbe a peres ügyeket, majd a birtokadományokat jegyezték be. Az udvari táblák (cs: desky dvorské, desky manské, desky lenní, tabulae curiae, de: Hoflehntafel) eredetileg a királyi udvari bíróság jegyzőkönyvei voltak. A legkorábbi 1380-83-ból maradt fenn és 1869-ig vezették ezeket. Fontos forrásai a genealógiának és a heraldikának is. </ref> Más Habsburg országokban is léteztek hasonló jegyzékek az uralkodói privilégiumok, nemesítések, rangemelések, címerjavítások, honosítások, törvényesítések stb. vezetésére. Ezek neve Magyarországon kívül Salbuch (Saalbuch) volt.<ref>Ezeket először a 18. század végén kezdték vezetni és a 19. században a bécsi egyesített udvari kancelláriákon vezették. A cseh részt 1920-ban átdták Csehországnak, melyek az 1530-1832 közti évekre 187 kötetet és 7 kötetnyi eredeti regisztet (mutatót) tesznek ki.</ref>
Kezdetben az összes ügyet egy könyvben iktatták, majd 1786-tól ''első-'' és ''másod osztályú'' könyvet vezettek. Az első osztályú könyvekben az állandó érvényű, gyökeres jogot biztonyító kiadványokat vezették (nemesség, cím-, pecsétadomány, privilégiumok stb.), a másod osztályú könyvekbe írták be a személyhez kötött, életfogytig tartó okiratokat (méltóság-, hivataladományozás, papi állások betöltése stb.).
9 ⟶ 11 sor:
1867-ben, az udvari [[kancellária]] megszűnésekor, és az "Ő Felsége személye körüli m. kir. minisztérium" felállításakor a királyi könyveket hosszas tárgyalások után 1872-ben Bécsből a Magyar Országos Levéltárba szállították át, azzal a feltétellel, hogy az azokban található nemeslevelekről, rangemelésekről, honosításokről név- és tárgymutató készüljön az Ő felsége személye körüli minisztérium számára. Ennek eredménye lett az Illéssy-Pettkó-féle kiadvány, mely 1895-ben nyomtatásban is megjelent.
A 340 év alatt a Királyi könvek 82 vaskos kötete (első osztályú) jött létre, ebből 67 a magyar udvari kancellárián és 15 az erdélyi udvari kancellárián. Az utóbbiakat (Liber Regius Transylvaniae) csak 1690-től vezették, amikor Erdély Habsburg uralom alá került, 1848-ig, [[Erdély]] és [[Magyarország]] egyesüléséig. Erdélyben a nemzeti fejedelmek kancelláriáján külön Királyi könyveket vezettek, melyeket részben a kolozsmonostori [[konvent]], részben a gyulafehérvári [[káptalan]] leváltáraiban őriztek.
A Királyi könyvekbe nem minden kiadott nemesi oklevelet vezettek be. Főleg a 16. és 17. században mutatkoznak nagy hiányosságok. A bejegyzések sem egységesek. Néha csak rövid utalás van egy-egy nemesi oklevél kiadására, máskor csak a címert írták le. Később a címereket már be is festették a Királyi könyvekbe (az első festett címer Mayer Mihályé, 1754. december 14., az erdélyi kir. könyvekben a Kökösi testvéreké, 1790. november 18.), de ez ezt követően is gyakran elmaradt, részben a hivatalos [[címerfestő]] hanyagsága miatt, részben azért, mert a megadományozott sajnálta érte a költséget.
| |||