|
__NOTOC__
[[Kategória:Dísznövények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Inváziós fajok]]
{{latin|Ailanthus altissima| Ailanthus glandulosa }}
{{drog|Ailanthi altissimae cortex| }}
{{népies|mennyország-fa, vagy égigérő fa}}
<br/>
A '''bálványfa (Ailanthus)''', a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe tartozó bálványfafélék (Simaroubaceae) családjának egy nemzetsége. Kelet-Ázsiától dél felé haladva Észak-Ausztrálázsiáig találhatók meg őshonos fajai. Neve az indonéziai ambonéz nyelvű ailanto szóból származik, melynek jelentése „mennyország-fa” vagy „égigérő fa”[1]
A báványfákbálványfák gyors növekedésű, lombhullató fák, szerteágazó ágakkal, nagy (40–100 cm) levelei 15-41 csúcsos végű levélkéből általában páratlanul összetettek, az alapi helyzetű levélpár gyakran karéjosodó. Levélmérete igen nagy: hosszúságuk akár 40–60 cm, de a sarjlevelek az 1 métert is elérhetik. Az apró, sárgás-zöldes virágok elágazó bugavirágzatban nyílnak, később megvörösödnek, végül megbarnulva hosszú ideig a fán maradnak. A porzós virágok gyakran átható, macskavizeletre emlékeztető szagot árasztanak magukból. Július elején virágzik, sok nektárt és virágport termel, jó mézelő. Levelei a selyemhernyók egyik tápláléka. A levelek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen. A termés lependék, szeptemberben érik, az éretlen piros színről megbarnul és télen hullik le. Magjai képesek éveken keresztül megőrizni csírázóképességüket. Termései a szél útján akár több kilométeres távolságra is eljuthatnak. Fája dekoratív megjelenésű, törzse egyenes, a kérge sima és szürke, magassága a 20-25 métert is elérheti. A bálványfa jól tűri a légszennyezést, hazánkban az 500-600 méteres tengerszint feletti magasságok alkotják elterjedésének magassági határát. A mérsékelt égövben nem élnek természetes ellenségei, kórokozói.[2]
Gyökérzete oldalirányban terjed, a felső 50 cm-es talajrétegben, és a gyökerei által raktározott nagy tápanyagmennyiség miatt nagyon gyorsan regenerálja a hajtásait, illetve sok gyökérsarjat növeszt, ami miatt kiirtása nagyon nehéz. Kiirtását mechanikus úton nehéz megoldani, ezért inkább a glifozát tartalmú vegyszeres kezelés ajánlott.
{{haszn-rész|gyöktörzs}}
:{{tartalmaz| ailanthin (quassiin), szaponin, tannin, quassin, neoquassin, amarolid, ailanthon }}▼'''Hatóanyag'''
▲: ailanthin (quassiin), szaponin, tannin, quassin, neoquassin, amarolid, ailanthon
{{Gyógyhatása| keserű-anyag, étvágyjavító szer ''(amarum)'', féreghajtó ''(vermifugum)'', hasmenés ellen ''(antidiarrhoeicum)'', féregűző, féreghajtó, féregellenes ''(anthelminticum)''.}}
: Az Ailanthus a Samia cynthia nevű selyemszövőhernyó tápláléknövénye, mely olcsóbb és erősebb selymet sző az eperfalevéllel táplálkozó selyemlepke hernyójánál, de finomságban, fényességben nem közelíti meg azt. Az Ailanthust fogyasztó lepkék közé tartozik még az Endoclita malabaricus.
{{ellenjav|-}}
<br/>
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/GB/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]| | | }}
: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
<br/>
|
