10 176
szerkesztés
A többi vagy mixtape volt, vagy gyári anyag másolata. Sajnos ahol nem gyári anyag másolatáról van szó, ott csak hozzávetőlegesen tudtam rekonstruálni a mixtape-et emlékfoszlányok és internetes kutatás alapján.
A történet vége (közepe?) annyi, hogy bátyám kinőve a kiskamaszos diszkó-korszakból és belépve a metál-korszakba, a régi diszkós anyagokat minden tiltakozásom ellenére letörölte, vagy szimpla utálatból, vagy hogy jobbára névtelen metál-anyagokat vegyen rájuk. Pedig üres kazettából igazán nem volt hiány. Én is hallgatok / hallgattam metált (zeneileg eléggé mindenevő vagyok, inkább dalokhoz "kötődöm", mint stílusokhoz), viszont egyrészt nem szeretem a szükségtelen rombolást, még a giccses vagy gagyi dolgok rombolását sem; másrészt egyszerűen hiányoznak ezek az anyagok. Amíg nem volt internet, Discogs, Youtube, Spotify stb., addig reménytelen volt rekonstruálni őket, de pár éve meglettek az eszközök. Szóljon hát, kakaót neki!
P.S. 1. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem valamit. Apám nem volt (pop)zenerajongó, nem is nagyon értett a zenéhez és kevéssé érdekelte, a high-tech audiocuccokat elsősorban azért vette meg, mert megtehette, és hogy megmutassa a világnak, hogy megveheti őket és neki van ilyenje. Ebben nem a sznobizmus és a szomszédpukkasztás volt a fő elem, inkább az a "nézd, hűdeklafa" -érzés. Apám főleg Apollónia ''Cigánydalait'' szerette, ha magára volt hagy, akkor ezt hallgatta újra és újra, és újra és újra és újra és ... szóval, érthető. Egyszer már az egyik szomszéd, Sz. Imre, aki át-át járt sörözni, illetve aki segített a házépítésben (mert éveken át épült egy kétemeletes ház, amúgy a high-tech hifitorony egy kétszobás nádtetős kis téglakunyhóból üvöltött ki a vakvilágba ...) , nos Imre bá' is megjegyezte, hogy „Nándi, hát nem lehetne már valami mást is hallgatni?” Másodsorban persze a gyerkőcök elkápráztatására és használatára lettek véve ezek a cuccok, használtuk is őket.
|