„Szerkesztő:Gubbubu/Linkgyűjtemény/Személyes” változatai közötti eltérés

a
A történet vége (közepe?) annyi, hogy bátyám kinőve a kiskamaszos diszkó-korszakból és belépve a metál-korszakba, a régi diszkós anyagokat minden tiltakozásom ellenére letörölte, vagy szimpla utálatból, vagy hogy jobbára névtelen metál-anyagokat vegyen rájuk. Pedig üres kazettából igazán nem volt hiány. Én is hallgatok / hallgattam metált (zeneileg eléggé mindenevő vagyok, inkább dalokhoz "kötődöm", mint stílusokhoz), viszont egyrészt nem szeretem a szükségtelen rombolást, még a giccses vagy gagyi dolgok rombolását sem; másrészt egyszerűen hiányoznak ezek az anyagok. Amíg nem volt internet, Discogs, Youtube, Spotify stb., addig reménytelen volt rekonstruálni őket, de pár éve meglettek az eszközök. Szóljon hát, kakaót neki!
 
P.S. 1. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem valamit. Apám nem volt (pop)zenerajongó, nem is nagyon értett a zenéhez és kevéssé érdekelte, a high-tech audiocuccokat elsősorban azért vette meg, mert megtehette, és hogy megmutassa a világnak, hogy megveheti őket és neki van ilyenje. Ebben nem a sznobizmus és a szomszédpukkasztás volt a fő elem, inkább az a "nézd, hűdeklafa, ilyesmi egyáltalán létezik" -érzés. Apám főleg Apollónia ''Cigánydalait'' szerette, ha magára volt hagyhagyva, akkor ezt hallgatta újra és újra, és újra és újra és újra és ... szóval, érthető. Egyszer már az egyik szomszéd, Sz. Imre, aki át-át járt sörözni, illetve aki segített a házépítésben (mert éveken át épült egy kétemeletes ház, amúgy a high-tech hifitorony egy kétszobás nádtetős kis téglakunyhóból üvöltött ki a vakvilágba ...) , nos Imre bá' is megjegyezte, hogy „Nándi, hát nem lehetne már valami mást is hallgatni?” Másodsorban persze a gyerkőcök elkápráztatására és használatára lettek véve ezek a cuccok, használtuk is őket.
 
P.S. 2. Utóiratként gonosz bátyámról, hogy jusson valami elégtétel, nyilvánosságra hozom azt a rendkívül kompromittáló információt, hogy nem elég, hogy gyerekkorában Modern Talking-mixtapeket hallgatott szó szerint ronggyá (akik benebenne voltak a kazettakorszakban, azok tudják, hogy a szalagok pár ezer hallgatás után tönkrementek, a magnó a legfinomabb lejátszófej és legminőségibb szalag esetén is kinyúzta és szétszaggatta őket egy idő után), hanem, mielőtt [[:w:en:Iron Maiden|Iron Maiden]]-rajongó lett volna belőle, hallgatott [[:w:hu:Michael Jackson (énekes, 1958–2009)|Michael Jackson]]t is (megvette a ''[[:w:en:Bad (album)|Bad]]'' c. kazettát, a borítóján lévő, fekete férfi-énekesből fehér nővé alakulva debütált - már ti. hogy "nőként" debütált - Jackson anyámat és engem is sűrű szemöldökfelvonásokra késztetett), horribile dictu, tőle örököltem [[:w:hu:Sandra Cretu|Sandra]] ''[[:w:en:Into a Secret Land|Secret Land]]''jét is, horribilissime dictu, megvolt neki az azóta inkább csak [[:w:hu:Rickrolling|átverős mémként]], mint szívtipró énekesfiúként ismert [[:w:en:Rick Astley|Rick Astley]] egyik [[:w:en:Whenever You Need Somebody|kazettája]] is ( !!!!!! ).
 
===== Child-Age Mixtape 01 (Dance Misc ~'84) =====