„Szerkesztő:Gubbubu/Linkgyűjtemény/Személyes” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
==== Child-age Mixtapes sorozat ====
Gyerekkorban - kezdetben tulajdonképp csak jobb híján, később kedvtelésből - ronggyá hallgatott házi és gyári válogatáskazetták, ma ezeket '''mixtape'''-eknek nevezik (talán picit félrevezetően, hiszen a mixtape-en elvileg nem csak összeválogatni, hanem összemixelni is kellene a dalokat, de spongya rá). Abban az időben (a Kádár-rendszer utolsó évtizedéről van szó) a hanghordozókereskedelem még gyerekcipőben járt, különösen vidéken, Budapesten volt vagy 2 lemezkereskedés, és különben is drága volt és luxusnak számított a gyárilag felvett hanghordozó (családonként volt 4-10 bakelit a mai átlag 50-200 CD-t, mp3 listát, felhőlistát tartalmazó daltárak helyett). Azonkívül a korabeli technológia nehézkes és forrásigényes volt: a bakelitek gyakran ugráltatták a lejátszótűt, a tű tönkrement és nehéz volt újat venni stb. így a lemezjátszót azok engedhették meg maguknak, akik cselédet is tarthattak. Ezért mindenki rádióról vette fel a dalokat
Érdekesség Családi háttértörténet. Apám Leányváron élt, a nyarakat ott töltöttük, apám főbérlőjének (Juditnak hívták, talán) a gyereke (az ő nevére nem emlékszem és személyesen nem is találkoztam vele soha) felvett nekünk efféle mixtape-eket, részben rádióműsorokból, részben saját gyári kazettáiról (Pl. a német "''Super 20''" sorozat egyes darabjait ill. a Hungaroton ''Super Hits'' cím alatti kiadványait másolta le). Apám nagyon büszke volt az iraki vendégmunkából (olajvezeték- és gázvezetékek építése) hazaúton Nyugaton - valószínűleg Németországban vagy Ausztriában vett márkás, akkoriban ultramodern Sony, Panasonic stb. kétkazettás rádiósmagnóra és ultramodern, érintőgombos HI-FI-toronyra, és természetesen maximum decibelen üvöltött a pop a leányvári telken (szerencsére a telek olyan óriási volt, hogy a szomszédokat nem zavarta a dolog, és amúgy is mindenki más is üvöltette a magnót ... )
|