„Szerkesztő:Gubbubu/Linkgyűjtemény/Személyes” változatai közötti eltérés

Gyerekkorban - kezdetben tulajdonképp csak jobb híján, később kedvtelésből - ronggyá hallgatott házi és gyári válogatáskazetták, ma ezeket '''mixtape'''-eknek nevezik (talán picit félrevezetően, hiszen a mixtape-en elvileg nem csak összeválogatni, hanem összemixelni is kellene a dalokat, de spongya rá). Abban az időben (a Kádár-rendszer utolsó évtizedéről van szó) a hanghordozókereskedelem még gyerekcipőben járt, különösen vidéken, Budapesten volt vagy 2 lemezkereskedés, és különben is drága volt és luxusnak számított a gyárilag felvett hanghordozó (családonként volt 4-10 bakelit a mai átlag 50-200 CD-t, mp3 listát, felhőlistát tartalmazó daltárak helyett). Azonkívül a korabeli technológia nehézkes és forrásigényes volt: a bakelitek gyakran ugráltatták a lejátszótűt, a tű tönkrement és nehéz volt újat venni stb. így a lemezjátszót azok engedhették meg maguknak, akik cselédet is tarthattak. Ezért mindenki rádióról vette fel a dalokat: a magnó és magnókazetta-technológia megjelenése forradalmi alapot jelentett a zene tömegcikké válásában.
 
Érdekesség - szerzői jogi szempontból - hogy abban a rendszerben, ahol a rosszabb kedvében lévő rendőr esetleg lekevert az utcán elkapott fiatal srácnak egy nyaklevest, ha zöld-fehér sálat vett fel (nem állítom, hogy mindennapos volt az ilyesmi, de potenciálisan bármikor megtörténhetett), senkit nem vittek el azért az őrszobára, mert rádióról felvett zenét hallgatott (hacsak nem skinheadzenéről, Horthy-korabeli katonadalokról, vagy egyéb rendszerellenes hangadásról volt szó, azért őrszoba és verés is járhatott). Maga a Magyar Televízió is, aminek két csatornája volt mindössze, teljesen illegálisan, de abszolút bőszen használta különféle élő nyugati és magyar előadók dalait szignálként - a [[:w:en:Deep Purple|Deep Purple]]-től és [[:w:en:Electric Light Orchestra|ELO]]-tól [[:w:en:Vangelis|Vangelisen]] és [[:w:en:Jean MitchelMichel Jarre|JMJ-on]] át egészen [[:w:hu:Presser Gábor|Presser Gábor]]ig. Igen erősen kétlem, hogy bármelyik előadónak valaha is egy fillér jogdíjat fizettek volna.
 
Családi háttértörténet. Apám Leányváron élt, a nyarakat ott töltöttük, apám főbérlőjének (Juditnak hívták, talán) a gyereke (az ő nevére nem emlékszem és személyesen nem is találkoztam vele soha) felvett nekünk efféle mixtape-eket, részben rádióműsorokból, részben saját gyári kazettáiról (Pl. a német "''Super 20''" sorozat egyes darabjait ill. a Hungaroton ''Super Hits'' cím alatti kiadványait másolta le). Apám nagyon büszke volt az iraki vendégmunkából (olajvezeték- és gázvezetékek építése) hazaúton Nyugaton - valószínűleg Németországban vagy Ausztriában vett márkás, akkoriban ultramodern Sony, Panasonic stb. kétkazettás rádiósmagnóra és ultramodern, érintőgombos HI-FI-toronyra, és természetesen maximum decibelen üvöltött a pop a leányvári telken (szerencsére a telek olyan óriási volt, hogy a szomszédokat nem zavarta a dolog, és amúgy is mindenki más is üvöltette a magnót ... )