„Címerhatározó/Izsó címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
II. Mátyás király, Bécs, 1618. március 16., magyar nemesség és címer Izsó (Isó, Isoó) István és a felesége, Király Orsolya részére, valamint egyik fiuk: Izsó György, az ő felesége Dancsik Dorottya és gyermekeik: Izsó János, István és Anna, továbbá István másik fia: Izsó Mihály és a felesége: Lengyel Katalin, valamint a fiaik: Izsó Ambrus és Márton; továbbá István harmadik fia: Izsó András és az ő lánya: Izsó Katalin részére, a férjével: {{Ch|Czakó címer#Czakó 1618|Czakó}} Mártonnal, valamint {{Ch|Földes címer#Földes 1618|Földes}} Istvánnak, az ő feleségének: Izsó Erzsébetnek és lányuknak: Izsó (sic!) Annának.
Az oklevelet a főkancellárnál, Pázmány Péternél őrzött felségpecséttel, egészen pontosan II. Mátyás▼
második, 1612-es császárrá koronázásától haláláig használt magyar királyi kettőspecsétjével erősítették meg. ▼
Kihirdetése: 1619. május 16., a megyei nemesség előtt, a Borsod vármegyei Edelényben tartott pecsételőszékén (sedes sigillatoria).
20 ⟶ 17 sor:
Horváth is kitért a szöveg és a festmény különbségeire, majd a szöveg szerinti, háromfelé osztott
pajzs helyessége mellett foglalt állást. Ennek alapján az Országos Levéltár a háromosztatú, az eredeti címereslevél miniatúráján láthatótól kompozíciójában lényegesen különböző címerváltozatot hitelesítette az Isoó család ősi címereként. Az ügyiratban ennek indoklásául Komáromy András tollából az a hagyományos felfogás2 [2 A szakirodalomban pl. Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan. (Történelemszakköri füzetek 15.) Budapest, 1986. 55.] szerepel, mely szerint: ha az armálisban a festett címer és a szöveges leírás eltér egymástól, akkor jogilag a szöveg az irányadó, mivel a festmény szerinte a szöveg alapján készült, a festő pedig nem volt szükségképpen járatos a címertanban. Ez azonban nem feltétlenül ilyen egyszerű. ... Logikailag tehát a címerfestmény legalább olyan súllyal kellene, hogy a latba essen, mint a szöveg, a magyarországi joggyakorlatban azonban mégis a szöveget tekintették fontosabbnak, ahogy Komáromy is írta, hiszen például egy nemességigazolási eljárásban egy armálisnak egy hiteleshely által kiadott, címerkép nélküli hiteles másolatát éppen olyan bizonyító erejűnek tekintették, mint az eredeti címereslevelet.
▲Az oklevelet a főkancellárnál, Pázmány Péternél őrzött felségpecséttel, egészen pontosan II. Mátyás
▲második, 1612-es császárrá koronázásától haláláig használt magyar királyi kettőspecsétjével erősítették meg. Érdekesség, hogy ehhez a pecséthez 1612 után (feltehetően 1613-ban)6 nem véstek új
typariumot, hanem az első kettőspecsét eredetileg 1610-ben készített7 pecsétnyomóját alakították át, amit egészen III. Károly koráig újra és újra megismételtek.8<br>
[6 1613-ban vésték meg (szintén a császárrá koronázás miatt) II. Mátyás új – harmadik – titkospecsétjét is. Ép, a felső korona abroncsának belső ívén az MDCXIII évszámmal ellátott lenyomata: MNL OL R 64 - 1. - No. 195.; 7 Az Országos Levéltár gyűjteményében megtalálható egyetlen ép példány (MNL OL R 64 - 1. - No. 171.) hátlapján, a felső, császári korona abroncsának belső ívén kétszer is szerepel az évszám: egyszer MDCX, egyszer pedig 1610 formátumban. A pecsét egyébként nem az adott jelzeten lévő címereslevélhez tartozik, mivel azt eredetileg a titkospecséttel erősítették meg.; 8 Kurecskó Mihály: A magyar címer a királyi kettőspecsétek tükrében 1526–1848. In: Heraldika. (Szerk. Kollega Tarsoly István–Kovács Eleonóra.) Budapest, 2018. 73. skk]
*Irodalom:
| |||