„Címerhatározó/Szapolyai címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
[[Fájl:Özv._Zápolyai_Istvánné_emlékczímere.jpg|thumb|Özvegy Zápolyai Istvánné emlékcímere]]
26. sor:
I. János 1540. július 17.-én szélhűdésben meghalt, de felesége, Izabella lengyel főhercegnő még az év július 10-én fiúgyermeknek adott életet. Halálos ágyán királlyá választatta fiát, János Zsigmondot (1540. július 17.-1571. március 14.). A szultán seregei kardcsapás nélkül elfoglalták Budát, aki János Zsigmondot, Izabellát és hű emberét, Fráter Györgyöt Erdélybe küldte, melyet évi adófizetés fejében rájuk bízott. Ezzel megtörtént az ország három részre szakadása. János Zsigmond és Miksa 1570-ben a speyeri egyezményben rendezte Erdély közjogi helyzetét, melynek értelmében János Zsigmond lemondott a „választott magyar király” címről, és mint fejedelem tovább uralkodhatott Erdély és a Részek felett, amelyek együtt Magyarország elválaszthatatlan részét képezik. Az így létrejött fejedelemséget János Zsigmond fiú utódai öröklik, viszont kihalásuk esetén az országrész a magyar királyra száll. Sajnos a fejedelem 1571. március 14-én fiú utód nélkül meghalt, viszont a fejedelemség nagynénje férje, Báthori István által fennmaradt.
[[Heraldikai lexikon/Nagy Iván|Nagy Iván]] szerint (X. 490) a család ősi címere az angyal által tartott egyszerű pajzs, benne egyszarvúval, amint az István nádor 1495-ös pecsétjén is látható. (Lásd [[Heraldikai lexikon/Wágner Károly|Wágner]], ''Analecta Scepus'' IV. 44.) Hogy a farkas miként került a címerbe, nem teljesen világos. Ez sérült pecsétnyomatok által, az egyszarvú félreértermezése nyomán is kialakulhatott, de családi hagyomány is lehet mögötte. Nagy Iván szerint a farkast címerbővítésként Imre vagy valamelyik testvére (talán István) nyerhette Mátyás királytól vagy II. Ulászlótól 1492 előtt, amit a pecsétnyomatok összehasonlítása is gazolni látszik. A farkas gyakran tart kettős keresztet is a mancsában. (Lásd CNH, No. 320, WAU 22-28 füzet, 435. tábla.) Gróf [[Heraldkai lexikon/Fugger krónika|Hans (Johann) Jakob Fugger]] ''Ehrenspiegel des Hauses Österreich'' című művének 733. lapján Szapolyay Imre címere vörös mezőben hármas halomból kiemelkedő farkas. István nádor György nevű fia 1524-es pecsétjén Wágner szerint egyszerű pajzsban farkast viselt, de az általa, közölt metszeten kétfarkú oroszlán látható, amit [[Heraldikai lexikon/Lehoczky András|Lehoczky]] is átvett (''Stemmat.'' II. 437). A kopott pecsétnyomatok alapján számos téves rajz készült, melyek a farkast vagy egyszarvút oroszlánnak nézték. Iyen például Szapolyay István nádor 1492-es pecsétje is, melyet [[Heraldikai lexikon/Batthyány Ignác|Batthyány Ignác]] közölt (''Leges Ecclesiastcae'' I. 528.), ahol a négyelt pajzs mindegyik mezőjében oroszlán látható. Ennek oka az lehet, hogy egyes ábrázolásokon a farkast kövérebb testtel és rövidebb, kerekebb fejjel jelenítik meg. (Lásd például Szapolyai István nádor síremlékét.)
64. sor:
|}
===A család eredeti címere===
<big>'''Uralkodói címerek'''</big> ▼
[[Fájl:Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya († 1500) sírköve, porvai pálos kolostor.png|thumb|Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya (†1500. április 12.) sírlapja, a család eredeti címerével]]
'''Lővei:'''
A szokatlanul lilás színezetű vörös márványból faragott sírlap a középkori pálos kolostortemplom
maradványait magában foglaló barokk plébaniatemplom szentélyében talalható, az északi falba falazva (a XIX. század közepén mar ugyanitt volt, feltehetően a templom újjáépítésekor helyezték ide). Keretén a jobb felső sarokban kezdődő, reneszánsz kapitális betűtípusú, vésett körirat, amely a belső mezőben végződik: ''EPITHAPHIV(m) AD MAR(m)ORE(m) D(omi)NE VRSVLE RELICTE Q(von)DA(m) PAVLI PENEZI SORO(r)II ET Q(von)SA(n)GVI(n)E Q(von)DA(m) SPECTABILIS ET MAG(n)IFICI D(omi)NI STEP(ha)NI D(e) ZAP°LIA CO(m)ITIS PE(rpe)TVI TER(r)E SCEPVSI(ensi)S AC REG(n)I V(n)GA(r)IE PALATI(ni) FV(n)DATO(r)IS HVI(vs) CLAVSTRI B(ea)TE MA(r)IE VIRGI(ni)S D(e) PO(r)VA Q(ve) OBIIT SABATO DIE
AN(te) D(omi)NICAM I(n)VOCAVIT AN(n)O D(omi)NI MCCCCC.'' A halálozás napja: húsvét előtti szombat
(''sabbatum die ante Dominicam''), 1500-ban április 12. A homorlattal mélyülő mezőben domborművű
ábrázolás: karikáról kettős szalagon függő, csücskös talpú, felső sarkain ferdén levágott, alló címerpajzs, fölötte és alatta kétoldalt bojtban végződő, kígyózó szalagok. A cimerábra: lefelé forduld, hatküllős fél kocsikerékből kinövő, könyökben hajlított, páncélos jobb kar, a kéz rövid, egyenes kardot markol. A kő felülete nem csiszolt, a finom megmunkálás apró vésőnyomai jól látszanak.
A felirat hibásan tekinti Szapolyai (Zápolya) István nádort a Garai Laszló alapította porvai pálos kolostor alapítójának, ő csak a Garaiakat követő birtokos és nyilvanvalóan a kolostor támogatója volt. A sírkő felirata alapján Orsolyát hagyományosan Szapolyai Imre és István nádorok, valamint Miklós erdélyi püspök Orsolya nevű testvérével, Szapolyai Vajdafi Laszló, Solymos vára ura és első felesége, Dorottya leányával, egyben az 1493-ban török fogságban meghalt Derencsényi Imre dalmát-horvát-szlavón bán feleségével azonosítottík. A sírkövön szereplő Perneszi Pál ezt követően vehette volna el az özvegyet feleségül. Kubinyi András mutatott rá, hogy Derencsényi özvegye 1508-ban még élőként szerepel, ugyanakkor Perneszi Pál, Garai Laszló macsói vicebánja (1447) majd alnádora (1447-1457), utóbb Újlaki Miklós és Szapolyai Imre szlavón bánok vicebánja (1464-1465) 1470-ben már nem élt. A Somogy megyében honos Osztopáni Perneszi család sarja, Perneszi Pál 1500-ban elhunyt özvegye tehát egy másik Orsolya, aki ugyancsak rokonságban Állott Szapolyai Istvánnal, ahogy azt a sírfelirat ''soror et consanguine'' kifejezése jelzi is, ez azonban ebben az esetben nem egy vérből való leánytestvért, hanem más női rokont jelölhetett Kubinyi szerint. Ez utóbbi feltevést alátamasztani látszott a sirkő címere, amely sem Perneszi Pál 1439-ben kapott, koronából növő egyszarvút ábrázoló címerével 91 [91 Koronából növő balra forduló egyszervú, amely a sisakdíszben ismétlődik: Nyulásziné 1987. 145., 244. oldal (30. sz.)] nem egyezett, sem a Szapolyaiak közismert címerváltozataival 92 [92 A Szapolyai-címerekről összefpglalóan: Soós 1999. 41. oldal; Gyulai 2004; Neumann 2011. 123-128. oldal] nem mutatott kapcsolatot. Neumann Tibor hívta fel a figyelmet arra, hogy a sírkövön latható címer valójában a Szapolyai család legrégebbi címere, vagyis Pernesziné mégis Szapolyai-lány volt: valószínűleg a két nádor, Szapolyai Imre és István apjának, Vajdafi Lászlónak lehetett egy fiútestvére, akinek a leánya volt Orsolya. Perneszi Pál ismert gyermekeinek ugyanakkor nem ő lehetett az anyja, viszont ő volt az az Orsolya, aki 1499 decemberében Pápán jelen volt Szapolyai István végrendelkezésénél — a végrendeletben a nádor az asszonyt unokatestvérének, "soror"-janak nevezi. Derencsényi Imre Orsolya nevű feleségének viszont semmilyen köze nem volt a Szapolyai családhoz.93 [93 Neumann 2011. 124-126. oldal; Neumann 2012. 431-435. oldal]
[[Kép:Coa_Hungary_Country_History_John_I_of_Hungary_(Szapolyai)_(1526-1540).svg|bélyegkép|Szapolyai János magyar királyi címere]]
| |||