217 076
szerkesztés
Növények/Sz/Szürke madársóska (szerkesztés)
A lap 2020. október 14., 21:57-kori változata
, 1 évvel ezelőttnincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
|
{{növény-abc}}
<br/>
[[Fájl:Oxalidales - Oxalis corniculata - Kew 1.jpg|bélyeg|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Oxalis corniculata|}}
{{népies|-}}
<br/>
:A '''szürke madársóska
A száron lévő szőrök elállnak vagy kissé visszahajolnak. Váltakozó állású levelei általában bíboros színűek, de zöldek is lehetnek. A levelek hármasan összetettek, a levélkék hosszuk egyharmadáig-egynegyedéig karéjosak. A levélnyél aljánál hegyes végű, 0,4-0,8 mm széles, derékszögben kiálló pálhalevelek figyelhetők meg. A többi madársóskához hasonlóan gyenge fényviszonyok között levelei összecsukódnak. Szára és levelei oxálsavtartalmuk miatt savanyúak.
Április-szeptember között virágzik. Virágzata ernyőszerű, 1-5 virágból áll. Öt sárga szirma 4–7 mm hosszú. A porzók száma 10. A virágkocsány legalább a terméses állapotban visszatört. A virágzati fellevelek 1,5–2,5 mm hosszúak.
:Kertekben, parkokban, járdaszéleken, üvegházakban gyakori . Fénykedvelő, de tűri az árnyékot is.▼
Termése 12–15 mm-es toktermés, amelyen hosszabb elálló és kisebb rásimuló szőrök találhatóak. 1,2-1,5 mm-es magvai sötétbarnák, rajtuk 6–8 barna élű keresztirányú ránc figyelhető meg.
A szürke madársóskán kívül Magyarországon három másik rokon faj fordul elő, az őshonos erdei madársóska (Oxalis acetosella) és a szintén invazív parlagi madársóska (Oxalis dillenii) és felálló madársóska (Oxalis stricta).
:A virágok áprilisban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.
:Eredetileg feltehetően a Földközi-tenger mentén volt őshonos, de mára az egész világon elterjedt. Európában északi határa kb. Észak-Franciaország szélességén található. Gyomnövényként egyaránt megtalálható Sri Lanka és Tajvan teaültetvényein, Japán rizs- és Etiópia gabonaföldjein; de előfordul Ausztráliában, Dél- és Észak-Amerikában és a trópusi Afrikában. Még az Antarktiszhoz közeli Crozet és Kerguelen-szigeteken is felbukkant.
Magyarországon első felbukkanása nem dokumentált. Az egész országban gyakori, kivéve a Tiszántúlon: ott csak szórványosan fordul elő. Inváziós növényfaj, de számottevő természetvédelmi gondot nem okoz.
Melegebb éghajlat alatt évelő, hűvösebb körülmények között (mint Magyarországon) egynyári növény. Főleg magokkal, kisebb mértékben vegetatívan terjed. Felnyíló tokterméseik több méterre is elszórják a magokat, amelyek legjobban 15–26 °C-on csíráznak. A virágok áprilisban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.
▲
Levelei ehetőek, kellemesen savanyú ízűek, de oxálsavtartalma miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva megköti a szervezet kalciumtartalékait, a kalcium-oxalát kristályok pedig károsíthatják a vesét.
A növénynek féreghajtó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, vízhajtó, menstruációt elősegítő, lázcsillapító és étvágykeltő hatást tulajdonítanak. Levelének nedve antibakteriális hatású.
<br/>
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/A/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]|[[Szakácskönyv/Diéta/Natúr gyógytea/{{SUBPAGENAME}}|Natúr gyógytea]]| | }}
| |||