„Kertészet/Tünethatározó” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
KeFe (vitalap | szerkesztései)
187. sor:
 
12-40 mm. Palearktikus faj. Késő tavasztól októberig repül. Lárvája fenyőkben (Pinus, Picea, Larix, Abies), ritkán lombfákban Nyárfa, Kőris, (Populus, Fraxinus), általában 3 év alatt fejlodik ki. A tojásrakó nőstény egy Amylostereum areolatum nevű gombát injektál a fába, mely a fát korhasztja, ezzel optimális táplálékforrást biztosítva a lárváknak. Ezek kezdetben a felszínhez közel rágnak, később fúrnak mélyebbre. Jelenlétükre a fatörzsön gyakran gyantafolyás utal. Magyarországon elsősorban a hegyvidékeken találkozhatunk vele.
 
 
* [[Hársfa-sátorosmoly]] ([[Phyllonorycter issikii]]),
A fajt 1963-ban Japánban írták le. 1986-ban oroszországi, 1996-ban lengyelországi, 2001-ben csehországi előfordulásáról tudósítottak. Azóta elterjedt Ausztriában, Németországba, Svájcban. Magyarországon 2002-ben jelent meg.
Megjelenésről az első cikk 2003-ban tudósít. Azóta az egész országban megtalálható a hárson. Lárvája a levélen 1-2 cm átmérőjű foltaknát képez. Elsősorban sor-és parkfákat fertőzi, de erdei fákon is előfordul. Nagy méretű kártételétől nem kell tartani, mivel – ausztriai felmérés szerint – a lárvák 50-90 %-a parazitált.
 
 
* [[Hársbodobács]] ([[Oxycarenus lavaterae]])
A természetes előfordulása Északnyugat Afrika-Ibériai félszigettől Európa mediterrán vidékein át az Arab félszigetig terjed, ahol 3-4 nemzedéke is van évente.
A hárs bodobácsot már megtalálták Szlovéniában, Svájcban, 2001-ben ausztriai előfordulásáról is beszámoltak. Magyarországon is megjelent. Remélhető, hogy nem fog nagyobb gondot okozni, mint közeli rokona a suszterbogár.
A lepényfa Gleditsia magokban fejlődik ki, azokat a fán és a kipergetve is károsítja. Trópusi faj, Magyarországon 2001 januárjában szabadból gyűjtötték be. Akklimatizációja várható.
== Képek ==
<gallery caption="A fa fontos részei és meghatározása" widths="200" heights="200">
Fájl:2012-12-15 13-00-02-Gleditsia-triacanthos-30f.jpg|A lepényfa magja
Fájl:Gleditsia triacanthos Maryhill Museum 01.jpg|A fa az ősz színeiben
Fájl:Gleditsia triacanthos only seeds.jpg|A hüvelytermés - ebben találhatóak a magok
Fájl:Gleditsia triacanthos 01.JPG|A fa még vad fajtája
Fájl:Gleditsia-triacanthos-hojas.jpg|A levél formája
</gallery>
 
* [[Platán csipkéspoloska]] ''([[Corythucha ciliata]])''
Amerikából az 1960-as években Olaszországon át behurcolt kártevő. A platán csipkéspoloskának „előnyös tulajdonsága”, hogy a platánmoly (Lithocolletis platani) kártételét visszaszorította.
 
* [[Puszpáng-takácsatka]] ([[Eurytetranychus buxi]])
Amerikából 2000 körül került Európába a . Magyarországi előfordulásáról még nincs tudomásunk. A levélek színén elszórtan apró fehér, vagy sárga szívásnyomok láthatók. Az erősen fertőzött levél megbarnul és lehull. Nagyobb fertőzés esetén a levelek elszáradnak, lehullnak.
Parkokban, temetőkben súlyos károkat képes okozni. Szövedéke nincs. Felszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Az '''Örökzöld puszpáng''' Buxus sempervirens-t erősebben fertőzi, mint a kislevelű puszpáng Buxus micrphyllus-t. Tojásalakban a fás részeken telel. Az első nemzedékkel április-májusban jelenik meg.
Az imágókat nehéz észlelni, mert nem érik el a 0,5 mm-t. Európában 5-8 nemzedéke fejlődik.
* [[selyemfényű puszpángmoly|puszpáng-tűzmoly]], vagy selyemfényű puszpángmoly ''(Cydalima perspectialis)
* [[puszpáng-gubacsszúnyog]] ''(Monarthropalpus flavus)''
* [[puszpáng-levélbolha]] ''(Psylla buxi)''
* [[puszpáng-gubacsatka]] ''(Eriophyes buxi)''
 
 
* [[szelídgesztenye-gubacsdarázs]] ([[Dryocosmus kuriphilus]])
Új jövevény Európában. A szelídgesztenye Kínában őshonos kártevője. 2002-ben fedezték fel jelenlétét Torinó mellett Olaszországban.
A 3 mm hosszú nőstény darazsak feketék. A 0,1-0,2 mm nagyságú fehér petéket június-augusztusban a fiatal hajtások rügyeibe rakja. A peték 1 hónap alatt kikelnek, de fejlődésüket csak a rügyfakadáskor kezdik el: a fiatal hajtásokon, a levelek főerén 8-15 mm átmérőjű gubacsot képeznek, amelyben több lárva is élhet.
Ezzel jelentősen csökkentik hajtásképződést, több évig tartó erős fertőzés a fa pusztulását is eredményezheti. A lárvák június-júliusban bábozódnak, a bábállapot 10 nap. Az elszáradt gubacs több évig is a fán maradhat.
 
 
 
* [[Vadgesztenye aknázómoly]] ([[Cameraria ohridella]])
1985-ben fedezték fel, Magyarországon először 1994-ban írták le. 2002-re már Dániában is megtelepedett.
Jelenleg a vadgesztenyét közterületeken is folyamatos védeni kell ellene.
 
* Fenyőgyilkos fonalféreg (Bursaphelenchus xylophilus)
Az EU növényvédelmi karantén intézkedései kiszorítják kontinensünkről. Terjedését megakadályozták azzal, hogy Portugáliában 50 000 fenyőfát semmisítettek meg a fenyőgyilkos fonálféreg okozta kárkép alapján.
 
 
* [[Tuja-aknázómoly]] ([[Argyresthia thuiella]])
1997-es megjelenése!
 
* [[Citrus kabóca]] (Metcalfa pruinosa)
A széles gazdanövény körrel rendelkező '''citrus kabóca''' európai előfordulásáról 1980-tól tudunk. A mediterránon gyorsan felszaporodott, 2003-ban már Bécsben is előfordult. Hazánkba is behurcolták, egyre nagyobb kártételéről érkeznek tájékoztatás.
 
Az imágó 8-10 mm. nagyságú, szürkésbarna, testfelülete viaszporral fedett. A lárvák
testén viaszpehely fejlődik, ami a növény felületén is megtalálható. Zavarásra pattanva menekülnek. Évente egy nemzedéke fejlődik. Tojás alakban telel.
 
A lárvák májustól jelennek meg. Szívogatásuk hatására hajtások deformálódnak, növekedésük gyengül. A felvett tápanyag nagy részét mézharmat formájában ürítik, amelyen megtelepszik a korompenész, amely tovább rontja a növény díszértékét.
Polifág, lágy- és fás szárú növényeken is károsít.
 
 
 
* [[Júdásfa levélbolha]] ([[Cacopsylla pulchella]])
Magyarországi jelenlétét 2003-ban
tapasztalták Budapesten.
Tavasszal, a rügyfakadással együtt jelennek meg az imágók, majd a fakadó hajtáson
szívogatnak. A hajtás érintésére a 2-3 mm-es imágók pattanva menekülnek. Szívogatásuk hatására a hajtások torzulnak, el is száradhatnak. A leveleken, különösen a levéléren szívogató lárvák, nimfák a felvett tápanyagot nem tudják felhasználni, azt ragadós mézharmatként ürítik. A levelek a mézharmattól fényesen csillognak, majd megtelepszik rajt a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. A hajtásnövekedés idő előtt leáll, a fák télálló képessége csökken.
 
Az áttelelt imágók május elején rakják tojásaikat a júdásfa leveleire. A kikelő lárvák zöldessárgák, a nimfák kékeszöldek, az imágók világoszöldek.
Több nemzedékes, a nemzedékek egybe folyhatnak. A lárvák és a nimfák mindaddig tojást
raknak a júdásfa levelén, amíg a hajtások, hüvelyek növekedése tart. Az imágók júniusban valamely fenyőfára repülnek.
 
 
* [[Akác-gubacsszúnyog]] ([[Obolodiplosis robiniae]]).
Amerikában honos kártevőt Európában 2003-ban (Észak-Olaszország) észlelték először. Hazánkban elsőként 2006-ban Ajka környékén találták meg. Azóta az ország számos helyén megfigyelték, rohamos elterjedésére kell felkészülni.
Évente 3–4 nemzedéke van, az első nemzedék röviddel az akác lombfakadását követően rajzik. A nőstények fiatal levélkékre rakják petéiket. A levélkék szegélye lefelé besodródik, a sodrat kissé megvastagszik, a levél színénél általában kissé világosabb lesz gyakran az egész levél megpirosodik. Gyakori, hogy a megtámadott friss levélkék ki sem bomlanak, a levélzet
minden egyes levélkéjén találunk esetenként 3-4 gubacsot is. Egyes leveleken a régi, megbarnult gubacsok együtt láthatók a friss gubacsokkal. Egy-egy gubacsban akár 10 lárva is élhet. A fehéres színű lárva két vedlés után éri el a 4 mm-es maximális hosszúságot. A nyári
nemzedékek lárvái a gubacsban, az őszi nemzedékéi pedig lehullva a talajban bábozódnak. Mivel az akácon az egész vegetációs időszakban vannak friss levelek, a további nemzedékek is folyamosan találnak tojásrakáshoz ideális helyet.
 
* [[Tűzelhalás]] ([[Erwinia amylovora]])
Egyik legjelentősebb új szerzeményünk a '''tűzelhalás''', amely fertőzés következtében sok Rosaceae családba tartozó faj hajtásai nagyon gyorsan elpusztulnak. Több tíz hektáron irtották ki a vele fertőzött gyümölcsösöket, vágták ki az út menti körtefákat, csakhogy a betegséget megállítsák. Nem sikerült.
 
 
* [[baktériumos levélfoltosság]]
Hazánkba valószínűleg gyümölcs oltványok behozatal került a Prunusokon baktériumos levélfoltosság és '''csonthéjasok fekélyét okozó''' Xanthomonas arboricola pv. pruni. 2004-ben észlelték először. A fertőzést követően a P. armeniaca, P. davidiana, P. domestica, P. laurocerasus, P. persica, P. salicina levél fonákán apró, sötétzöld vizenyős foltok jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak, barnára, sötétordóra színeződnek, majd kihullnak. Körülötte a levél elsárgul. A sárgult levelek tömegesen hullnak. A gyümölcsön, hajtáson a folt képződést mézgafolyás is kíséri. A hajtáson a folt beszárad, de szegélye vízzel átitatott marad. A sebek több éven át aktívak maradhatnak, mély sebbé alakulnak és az ág pusztulását is okozhatják. Zárlati károsító! Azonosítása csak laboratóriumban lehetséges.
A kórokozó a gazdanövény rügyében, kérgén, szállítószöveteiben, a lehullott, de el le nem bomlott levélbe telel. Felszaporodásának a mérsékelten meleg, csapadékos, szeles idő kedvez.
 
 
*
 
===