„Növények/R/Réti bakszakáll” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
{{latin|Tragopogon pratensis|syn.: T. pratensis subsp. orientalis }}
{{népies|-}}
:- homoki bakszakáll ''(Tragopogon floccosus)'' Védett növény! Eszmei értéke:2 000 ,- Ft. (2012).
A réti bakszakáll az őszirózsafélék közé tartozó bakszakáll növénynemzetség egyik faja.
:- nagy bakszakáll ''(Tragopogon dubius)'',
:- réti bakszakáll ''((Tragopogon pratensis)'',
:- salátabakszakáll ''((Tragopogon porrifolius)'',
 
:A réti bakszakáll az őszirózsafélék közé tartozó bakszakáll növénynemzetség egyik faja.
Európában őshonos. Közép-Európában gyakori, észak felé azonban egyre ritkább. A Mediterráneumban hiányzik, ott más bakszakállfajok élnek. Magyarországról hiányzik, bár több kutató a [[Növények/K/Közönséges bakszakáll|közönséges bakszakállt]] (Tragopogon orientalis) a réti bakszakáll alfajának tartja Tragopogon pratensis subsp. orientalis néven, vagyis ebben az értelemben Magyarországon is előfordul. Két- vagy többéves lágyszárú, 0,3-0,7 m magas. Kaszálóréteken, száraz gyepekben, útszéli gyomtársulásokban országszerte gyakori.
 
: Kétéves vagy évelő lágyszárú, 20–70 cm magasra nő meg. Gyökere barna színű, orsó alakú karógyökér. Szürkészöld színű szára felálló, egyszerű vagy csak kissé elágazó, fiatalon még gyapjasan szőrös, de később lekopaszodik. Levelei a száron váltakozó állásban helyezkednek el, megjelenésük fűszerű: ülők, félig szárölelők, keskeny lándzsásak vagy keskeny háromszögletűek, hosszan kihegyesedők, ép szélűek, és a kétszikű növényekre nem jellemző módon párhuzamos erezetűek. Leveleinek jellegzetessége még, hogy a levélalap táján pirosasak. A növény szárának tövén mindig megfigyelhető az előző évi levelek maradványa. Hajtása tejnedvet tartalmaz.
 
: Az akár 7 cm átmérőjű, sárga színű fészekvirágzatok (fészkek) hajtásvégiek, magánosan fejlődnek, májustól júliusig virítanak. A kocsány a fészek felé egyre vastagabb, a vacok nem pelyvás. A fészekpikkelyek keskenyek, belül kopaszak, számuk gyakran nyolc, az alapjuk összenőtt, egy sorban helyezkednek el és csészeszerűen veszik körül a fészket.