„Címerhatározó/Madocsányi címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
39. sor:
Hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával. DL 107831. (Madocsányi cs.)
'''Vajay:'''
Esetünkben egy okmányi hivatkozásokból már ismert, de elveszettnek tartott, ámbár szerencsére csak lappangó címeradomány felleléséről számolhatunk be. Az eredeti hártyát Párizsban őrzik, magántulajdonban. Minden jel szerint egy az 1945-ös hadműveletek során szétszóródott felvidéki családi levéltár kiadatlan törzsanyagában pihent viszontagságainak kezdetéig, amelyek végül is szerencsés felfedezéséhez és jelen ismertetéséhez vezettek[15] [15 Az adománylevél feltételezhető elfekvési helye a Weisz—Horstenstein bárók kálazi magánlevéltára volt, Nyitra megyében (vö., alább, 29. jegyzet). A Párizsban őrzött eredetiről 1971. nov. 3-án 1 : 1 arányú fényképmásolat helyeztetett el az Országos Levéltárban, ahol az ''U. 38'' törzsszámú gyűjteménybe („magánosok kezén levő eredetiek") sorolták.] ... A jó állapotban levő, háromrét hajtott hártya 45 X 39 cm méretű. Alsó szegélyéből egy sóskazöld és ibolyaszín selyemszálból sodort zsinór hat centiméternyit visszahajt. A zsinóron természetes méhviasz fészekbe ágyazott, teljesen ép, sárgásbarna pecsét függ. Külzetén
a Madocsányi-levéltár jelzete, XVIII. századi kézírással. E jelzet a Liptó megyei eredetű, de utóbb Trenesénbe, majd Nyitrába átszármazott, fiágon 1949-ben kihalt Madocsányi-családra irányítja a figyelmet. Nagy Iván családtani műve szerint címerük „a paizs kék udvarában álló daru, mely egyik felemelt lábával köveeset tart" [16] [16 Vö., Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, VII., Pest, i860, 234.] [Nagy Iván] A kötet pótlékában - valószínűleg az érdekeltek helyreigazítása nyomán a szakíró megemlíti Zsigmond királytól nyert korábbi címerüket is: "a paizs alján nyugvó koronán szétterjesztett szárnyakkal basiliskus áll, nyakán megkoronázva" [17]. [17 Uo., 590. — Ebből az információból kiindulva, a Siebmacherféle gyűjtemény Madocsányi-címerében a balrafordult, nyakörvkoronás, ezüst baziliszkusz egy arany koronán ágaskodó, jobbrafordult, zöld sárkánnyá lett... Még egy példája annak, hogy a kritikai kutatás nélkül összahalmozott címergyűjtemények tudományos felhasználása tekintetében fokozott óvatosság szükséges, vö., Siebmacher's Wappenbuch. Adel v. Ungarn, i. m., II. 386, 289. tábla.] Az 1971-ben előkerült eredeti adomány ábrája a fenti közlést megerősíti. Ezek szerint 1860-ban a hártya még a Zsigmond-kori adományosok fiági leszármazottainak kezén volt, akik azonban csak létének tényét és a vezérmotivumot közölték Nagy Ivánnal, aki eredetijét nem láthatta. Ezt a hiányt szándékszunk hic et nunc pótolni, kezdve az adományszöveg teljes közzétételével, amelynek helyes olvasatáért dr. Bertényi Iván kollegámnak jár köszönet[18] [18 Dr. Bertényi Iván 1969 óta leveiező, 1971 óta pedig rendes
tagja a Genfben székelő Nemzetközi Heraldikai Akadémiának.]
A hártya a hajtásnál elvásott, de a nehézség nélkül rekonstruálható négy szó híján teljesen ép szöveg a következő:
Sigismundus Dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex honorabili Nicoiao de Liptouia Vesprimiensis ac Vaciensis ecclesiarum canonico capellano nostro continuo commensali et fideli dilecto gratiam regiam et omne bonum. A claro lumine throni cesarei velud ( !) e sole (micantes radii) [19] nobilitates alie legittimo( !) iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non prouenit cesaree claritatis. Sane attendentes multiplicia merita probitatis ac experte constaiitie fideique merita, quibus progenitores tui ac tu similiter apud nos atque Sacrum Romanum Imperium diligentibus studiis ac indefessis hactenus caruisti, cotidie clares et in antea eoquidem studiosus clarere potens, quo te singularibus bonorum gratiis senties decoratum,
animo deliberate, non per errorem aut inprovide sed sano principum, comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii fidelium dilectormn accedeiit e consilio ac de certa nostra scientia tibi, patri, fratribus consanguineis, seu posteritatibus tuis necnon heredibus ipsorum de progenie tua legitime descendentibus hic depicta arma tua seu nobilitatis insignia virtute presentium tibi concedimus, necnon de habundantiori plenitudine specialis gratie nostre ad maiorem gloriam tue nobilitatis motu proprio confirmamus ac presentibus elargimur, ut tu et iidem pater, fratres, consanguiuei seu posteritates tui atque heredes ipsorum arma hic depicta, sicut in presentibus figuris oculis subiect a visibilibus pictoris magisterio distinctius sunt depicta, in preliis, hastiludiis torneamentis et in omni exercicio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto singularis gratie antidote tuo progenies merito exultet tantoque fideliori studio ad honorem sacri Romani Imperii eorum inante a solidetur mentio, quanto ampliori fauore preuentos se conspiciunt munere (gratiarum) [20]. Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis elargitionis et confirmationis paginam infringere aut ei quouis ausu te(merario ) [21] contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem nostram grauissimam se nouerit incursurum presentium sub nostre maiestatis sigilli appensione testimonio litterarum. Datum Constantie anno Domini millesimo quadringentesimo quintodecimo, vigesimo die januarii r(egno)rum[22] nostrorum anno Hungarie item XXYIII, Romanomu electionis quinto, coronationis uero primo.<br>
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::Ad mandatum domini regis Johannes<br>
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::prepositus de Strigonio vicecancellarius
[19] A ''micantes radii'' szavak a hajtási kopás miatt olvashatatlanok. Rekonstrukciójukat a Garázda-cimeradomány (vö., föntebb, 8. jegyz.) csaknem azonos szövege teszi lehetővé. Úgy látszik, 1409 és
1415 között a magyar királyi kancellárián már közkézen foroghatott egy címeradományozási szabványt is tartalmazó formulás-könyv. A szabvány-használat nyilvánvalósága annak vélelmét is megengedi, hogy a Zsigmond-kori eímeradományok sokszorosát tették volt ki a reánkmaradt eredetieknek.<br>
[20] A hártya-hajtásnál kikopott és a Garázda-adomány szövege alapján rekonstruált szó.<br>
[21] Úgyszintén<br>
[22] Az eredeti szövegben rövidítéssel: ''rrum''
*Irodalom:
48 ⟶ 67 sor:
--ZsO. VII. Bp. 2001. 450. (1962. szám) [https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_37/?pg=451&layout=s]
Vajay Szabolcs - Radocsay Dénes: Egy Zsigmond-kori címeradomámy. Művészettörténeti Értesítő. 21. 1972. 270-278.[http://real-j.mtak.hu/527/1/MUVTORTERT_21_1972.pdf]
*Külső hivatkozások:
| |||