„Címerhatározó/Madocsányi címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
61. sor:
[21] Úgyszintén<br>
[22] Az eredeti szövegben rövidítéssel: ''rrum''
Az adományos egyházi férfiú, Zsigmond király udvari káplánja, veszprémi és váci kanonok, aki a központi adminisztráció körül szerzett érdemeiért nyeri a címer-kitüntetést [23]. [23 A fennmaradt oklevélanyag megengedi Liptai Miklós egyházi pályafutásának nyomon követését. 1412-ben még csak „pap"
(Nicolaus clcricus), de már ugyanabban az esztendőben Branda bíboros, pápai legátus specialis-nak a titkári teendőket ellátó káplánja. Ez a bizalmi állás indíthatta el szépen ívelő egyházi és diplomáciai pályafutását. Az itt vizsgált adománylevél tanúsága szerint 1415-ben már Zsigmond király udvari káplánj a és két kanonoki stallum kedvezményezettje; 1417-ben esztergomi presbiter, mikor is protektora Veszprémbe javasolja, ahol 1420-ban már prépost. 1424-ben a konklávén tevékenykedik, és a Szentszéktől megszerzi, maga és hivatali utódai részére, a pápai insigniák adományozásának jogát. Ez
utolsó említése a regesztákban: Suppl(icaüo) Nicolai de Liptovia, prep(ositi) et c«»(onici) eccl(esiae) Vespr(emiensis), Rom(anorum) et Hung(aTiao) regis capell(ani), servitorisque conclavis pape, de lic(entia) conferendi insignia pontificalia sibi et successoribus suis concedenda. — A Szentszék 1424. ápr. 14-én járult hozzá a kérelemhez: Fiat utpetitur de anulo 0., RP. XVIII. kai. Maii. a. VII., vö., Libri supplicationum Pontificatus Martini V., S. 177, f. 281t., közli: Dr. Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei, I.: V. Márton pápa (1417 — 1431), „Olaszországi Magyar Oklevéltár", I., Budapest, 1931, 158, No 737.] A kedvezményezett az adománynak atyjára és
fivéreire való kiterjesztését is kieszközölte, akik azonban névleg megemlítve nincsenek. Maga a káplán is csak származáshelye szerint mint Liptai Miklós szerepel. - Ellenben, ugyanez a Miklós pap és fivérei, László, Lőrinc és Jakab, valamint atyjuk, László fia Pál, már előfordulnak Zsigmond király egy 1412. április 17-én kelt adománylevelében [26] és az azt szeptember 11-én követő iktatásban [27], Zsigmond ekkor noveque nostre donationi titulis megerősíti őket a Liptó megyei Madacz, - utóbb Madocsány — birtokában [28], Az adományosok közül utóbb Jakab lesz a Madocsányi-család fenntartója, amely fiágon, mint már említénk, 1949-ben halt ki [29].
[26] Nagyvárad, Szt. György előtti vasárnapon (Waradini die dorn. a. Georgii = 1412. ápr. 17): Zsigmond Madacz-i László fia Pál érdemeiért és ennek fia: Miklós pap, Branda bíboros legátus specialis káplánja kérésére, Pált és fiait, az említett Miklós papot, Jakabot, Lőrincet és Lászlót, valamint az utóbbi háromnak utódait cum cunctis ipsorum possessionibus et iuribus ab omni servitudis conditione . . . qua hactenus ad Castrum nostrum Nagwar vocatum obligati fuisse dinoscuntur . . . eximentes, segregantes, libertantes et absolventes, az említett Madacz ( — Madocsány) Liptó megyei birtokkal sub mere et sincere nnbilitatis novequc nostre donationi titulis adományozza meg. — Nyílt alakban, hátán Zsigmondnak nagyobbik magyar királyi pecsétjével. — Kiadatlan: Országos Levéltár, Fényképgyűjtemény, ''U. II.'' törzsszámú anyag, 386/1948, 233/1934, a sorozatnak 20. ideiglenes ceruzajellel ellátott száma. — E kiadatlan oklevél fontos adatanyagáért Mályusz Elemér professzor úrnak jár hálás köszönet. — Nagy Iván szerint a felemlített László és Lőrinc utóbb magtalanul hunyt el; a testvérek köziil Jakab lett a Madáczi, utóbb Madocsányi család fenntartója, vö., Nagy Iván : i. m., VII., 589.<br>
[27] Zsigmond 1412. aug. 20-án kelt (in beati Stephani regis) iktatóparancsa nem maradt reánk, de a szept. 3-án Libellei Fülpös Bálint (a Kisfaludi Lipthayak őse) királyi ember által foganatosított
iktatás nyolcadán, Szt. Egyedet követő vasárnapon kelt (VIII. die diei introductionis, sc. dominice p. Egidii — 1412. szept. 11) iktatólevél megemlíti. Ez utóbbit Bernát prépost állította ki a turóci konvent nevében. A fentebb már elsorolt (vö., 26. jegyz.) családtagokon kiviil szerepel még benne László fia Pálnak testvére, Miklós (Miklós pap névadó nagybátyja) és ennek fia, Simon. — A beiktatás ellentmondás nélkül történt. Kiadatlan: Országos Levéltár, Fényképgyűjteménv, U. II. törzsszámú anyag, 386/1948, 233/1934, a sorozatnak 22. ideiglenes ceruzajellel ellátott száma. Kielemzéséért ugyancsak Mályusz Elemér professzor úrnak jár köszönet.<br>
[28] Zsigmond király 1412. ápr. 17-én kelt adományát (vö., föntebb, 26. jegyz.) és a turóci konvent szept. 11-én kelt iktatólevelét (vö., föntebb, 27. jegyz.), 1420. júl. 13-án (III. Id. lui.) Liptai
Miklós kérésére, aki már veszprémi prépost, átírja és újfent megerősíti. Kiadatlan: Országos Levéltár, Fényképgyűjtemény, U. II. törzsszámú anyag, 386/1948, 233/1934, a sorozatnak 19. ideiglenes
ceruzajellel ellátott száma. Mályusz Elemér professzor úr szíves közlése nyomán. <br>
[29] Madocsányi Gyula, Nyitra vármegye utolsó főispánja személyében, 1949. szeptember első napjaiban. Nevezettnek báró Weisz-Horstenstein Natáliával kötött házassága gyermektelen maradván, családi iratait sógorának, Jenő bárónak, Kálazban őrzött levéltárában helyezte el a Zsigmond-kori Madocsányi-címereslevél eredetijével egyetemben.
A címer leírása a következő: <br>
Sárga cifrázatú palakék keretben, arany szegélyű négyeskarély. A sarkok karmazsinveres levéldísze fekete körvonalú és arannyal cifrált[33]. [33 A Zsigmond-kori adományok keretezése sok tekintetben
jellegzetes lévén, kívánatos hogy szabatos meghatározásukat a heraldikai leírásba belefoglaljuk.] A tengerkék belső mezőben, 45°-os szögben balra döntött, azaz a magyar heraldikai szokást követő, kerektalpú pajzs skarlátpiros mezejében balra fordult, tűzokádó, ezüst baziliszkusz ágaskodik, nyakán egy három-liliomú arany korona-örvvel. A pajzs jobb csücskén balra fordított, koronás, nyílt lovagsisak dísze a pajzsbéli nyakörvvel egyező koronából, ezüst szárnyai között növekvő baziliszkuszfej. Takaró mindkét oldalt veres-arany. ... Az adomány levelet hitelesítő egyes-pecsét méhviasz-fészekben foglal helyet. A 10,5 cm átmérőjű, teljesen épen maradt, sárgásbarna lenyomat Zsigmondnak 1411 és 1420 között használt, első római királyi pecsétje [34], A rex Romanorum koronáját viselő, jobbjában liliomos jogart, baljában egyszerű kereszttel tetézett országalmát tartó uralkodó mennyezetes trónuson foglal helyet, amelyet jobbról a római király (sas) és Csehország (oroszlán)
címere, balról pedig a magyar királyi hatalom (kettőskereszt) és az országcímer (sávozat) pajzsai kísérnek. A trón lábánál Luxemburg (sávozatra helyezett oroszlán) és Dalmácia (Három koronás leopárdfő) címere [35]. A pecsét körirata: SIGISMVNDVS. DEI. GRA. ROMANOR. REX. SEMP. AVGVST. AC HVGA. DALMAT. CROAC. RAME. SVIE. GALLICIE. LODOMER. COMAE. BVLGARIEQ. REX. MARCHIO. BRANDENBVRGENS. NEC. NO. BOHEMIE. ET. LVCEMBVRGENS. HERES [36].
[34] Vö., Carl Heffner: Die deutschen Kaiser- und Königs-Siegel, nebst denen der Kaiserinnen, Königinnen und Reichverweser, Würzburg, 1875, XIV, 98. és Otto Posse: Die Siegel der deutschen Kaiser
und Könige von 752 bis 1806, II. (1347—1493), Dresden, 1910, 8. és 13. tábla, No 3.<br>
[35] Ez a római királyi egyespecsét közvetlenül Zsigmond 1411. évi koronázása után tűnik fel, és 1420-ban még használatban áll. Az új, második királyi pecsét 1421, jan. 12-én fordul elő első ízben. <br>
[36] Azaz kiteljesítve: Sigismundus Dei gratia Romanorum Rex, semper augustus, ac Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Comaniae, Bulgariaeque Rex, Marchio Brandenburgensis, necnon Bohemiae et Luxemburgensis heres. — A Madocsányi-címert megerősítő pecsét Zsigmond eme sigillum-ának egyetlen példánya az Országos Levéltárban. Néhány kopottabb szavát a
Posse által (vö., föntebb, 34. jegyz.) közölt variánsok alapján egészítettük ki.
*Irodalom:
| |||