„Heraldikai lexikon/Lófő” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A szerző honlapjára mutató link beszúrása. Címke: Visszaállítva |
a Visszavontam Vargaijanos (vita) szerkesztését (oldid: Szegedi László): unnecessary links or spam Címkék: Visszavonás SWViewer [1.4] |
||
20. sor:
A XV. századi székely társadalom a hadi kötelezettségek teljesítésének módja szerint hármas rétegződésű volt. A ranglétra felső fokán a hadban három-öt lovassal megjelenő ''főemberek'' (primor) álltak, őket követték az ugyancsak lóháton hadakozó ''lófők'' (primipili), végül a katonai- társadalmi ranglétra alsó fokán a gyalogosan katonáskodó ''közszékelyek'' (communitas) foglaltak helyet. A három rend között az átjárás kezdetben úgy volt lehetséges, ha az illető székely igazolni tudta a felsőbb rendbe jutáshoz szükséges anyagi erejét (megfelelő mennyiségű nyílföldet) a király által kinevezett vezetője, azaz a székely ispán előtt.
Az 1562. évi székely felkelés leverése, illetve a kollektív nemességet felszámoló segesvári végzéseket követően a Székelyföldön is "szokásba jött" a címeres nemeslevelek, a lófőséget osztogató primipilárisok és a gyalogpuskás státust biztosító oklevelek adományozása, birtokkal vagy birtok nélkül. Az adományozás János Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben (1569–1571) kezdődött, majd II. Rákóczi György uralkodása alatt érte el a tetőpontot, aki – akárcsak a "jó gazda" édesapa, az "öreg" I. Rákóczi György fejedelem – háborúiban nagyban alapozott a székely katonaságra, s egymaga több adományt adott székely katonáinak, mint az összes többi fejedelem. 981 kiváltságolása (ebből 344 nemesítés, 517 lófősítés) majdnem tízszerese a Bethlen Gábor fejedelemsége idejéből származóknak. Tehát az Erdélyi Fejedelemség idejében a székelységgel kapcsolatos fejedelmi politizálás egyik alapeleme a következetes kiváltságolás révén történő rangemelés volt, ugyanis ezáltal a székelyek jó részét hadra fogható állapotban lehetett tartani (Lásd
A Királyi Könyvekbe azonban nem minden nemesítést, lófői vagy gyalogpuskás kiváltságlevelet vezettek be. Erre nagyon jó példa az az eredeti (''originale'') lófősítő levél, amely nemrég került elő Lövétén egy kaszten fiókjából, s amelyet az alábbiakban részletesebben ismertetünk.korán elkerült Lövétéről Sepsiszentgyörgyre. A nagymama 2000-ben bekövetkezett halálát követően a családi házban maradt nagynéni, Trinfuly (szül. Demeter) Ilona "lelte meg az iratot" a kaszten alsó fiókjának legalján, a ruhák alatt. Ő 2007-ben úgy döntött, hogy megmutatja és átadja azt a testvére, Demeter Imre gyermekeinek, mert végül is "ők a Demeterek, ők viszik tovább a nevet."
| |||