„Heraldikai lexikon/Borítás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
6. sor:
 
en: tincture
 
"A mezőnek okvetlenül zománczczal kell birnia, mely lehet vagy fém, t. i. arany vagy ezüst, vagy szin, mint veres, kék, zöld, fekete és bibor, vagy pedig szőrme (Pelzwerk, Fourrure, Furs), milyen például a hermelin." (Tagányi 1880. 5.)
 
"[Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica című művének XIV. fejezetében] A heraldikai színek kétfélék, azaz tulajdonképeni színek és érczek. Hajdan főként csak három színt használtak: ''pirosat'', ''kéket'' és ''feketét''; az a ''vérkiontást'', amaz az ütéshelyet, ez a ''halált'' a hazáért jelentvén; a ''fehér'' és ''sárga'' csak akkor vétetett be a czímerészetbe, ha a dolgoknak természeti színe olyan volt. És később is a paizs mezejét soha sem festették fehér- vagy sárgára, hanem erre ''aranyat'' és ''ezüstöt'' használtak. A zöld és biborszín is sokáig kihagyatott, csak később vétetett be, színtúgy a rózsaszín, bársonyszín és hermelin. ''Színt színre nem lehet tenni''. S nem minden fejedelem ugyanazon színekben gyönyörködik, hanem a különböző fejedelmek különböző színeken. Az érdem ugyan egy, de a kitüntetés többféle lehet, s míg egyik egy pályán szerez kitüntetést, a koczka is más lehet, melylyel jutalmaztatik. Úgy látszik, hogy első helyen áll a császári fekete sas. A régi sziléziai népek paizsukat s testöket feketére festették és sötét éjjel kezdtek harczhoz, hogy szörnyű tekintetökkel az ellenséget megrémítsék. A szászok Nagy Károly előtt paizsokon fekete lovat hordoztak, hogy keresztyénné lettek, fehérre változtatták. A lüneburgi herczegek czímerében maig is fennmaradt a ló. ... A színeknek is van saját jelentőségük, így a ''fekete'' a gyász, a ''fehér'' az öröm színe; a ''piros'' a katonai bátorság, a ''zöld'' a remény, a ''bibor'' a szemérem, a ''kék'' a tisztaság, ártatlanság, szentség, az ''arany'' a bölcsesség színe. Így továbbá a berlini nagy könyvtárban a theologiai könyvek, mind ''kék színnel'' vannak jegyezve, minthogy égi dolgokat tárgyalnak; a jogi munkák pirossal, minthogy a vér körül sokat foglalkoznak; az orvosiak ''zölddel'', minthogy a gyógyszerek ''füvekből'' kerülnek; a politikai munkák ''biborral''; a szám- és mértaniak ''aranynyal''. Néha szebb színeket kap az illető jutalmazásból, mint a szász Witekind fehér lovat, fekete helyett, a mint már említettük; s a mecklenburgi ház IV. Károlytól természetes ökörszarvak helyett arany szarvakat; máskor büntetésűl szolgálnak a czímerszínek változásai vagy a kitörlések." (Deák Farkas: Az első magyar czímertan. Turul, 1883/3.[http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/myfiles/htmls/turul/1883-84xw/1883-84xw.html])