„Olvasónapló/Az arany ember (regény)” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
197. sor:
Egy alkalommal azonban, amikor a kávéházi beszélgetés Tímárra terelődik, és mindenki csak jókat monda róla, a messziről jött idegen kifakad:
 
„Mit? – kiáltakiállta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”
 
Kacsuka ezért a mondatáért hívta párbajra az idegen és sebesítette meg, törte el a kardját. Az őrnagy azért jött most Timéához, hogy megkérdezze tőle, lehet-e bármi abban, amit az idegen mondott?! Mert ha igen, ha Tímár valóban rossz ember, akkor Timéa váljon el tőle. Kacsuka nem mondja ki ugyan, de az olvasó tudja, hogy még mindig szerelmes Timéába (az is szereti őt), és ha elválna Tímártól, hozzámehetne Kacsukához.
 
Timéa azonban méltó marad önmagához, és közli, hogy egy szó sem lehet igaz abból, amit az idegen állított. Tímár jó ember, aki őt többször megmentette fiatalkorában és a feleségül vette akkor, amikor mindenki más cselédnek tekintette. De még akkor is, ha Tímár rossz ember lenne, csaló, hűtlen, Timéa akkor is kitartana mellette, mert hűséget esküdött neki, és ő az esküjét meg nem szegi.
 
Tímár mindezt végighallgatja a szoba melletti rejtekhelyen, Timéa minden szava olyan, mintha arcul csapták volna. Hiszen ő az aki igazán tudja, hogy csalt, lopott és hazudott, hogy kettős életet él. Tímár most már menekül a rejtek folyosóról, menekül a házból, Komáromból, a világból is kimenekülne.