„Kertészet/Tünethatározó/Szilva” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
194. sor:
:Szilván a betegséget először 1932-ben Bulgáriában írták le, később Európa számos országában is megfigyelték. Hazánkban a betegség 1950-ben vált ismertté.
:{{latin|Prune dwarf ilarvirus| (PDV)}}.
:Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
'''Gazdanövény'''
:Szilva, ringló, kajszi, őszibarack.
:'''Tünetek:''' :A levélen és a gyümölcsön láthatók a tünetek. ▼
:'''Tünetek:'''
:A levélen sárgászöld 2-3 mm-es foltok és 6-10 mm-es gyűrűk láthatók. A foltok és gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöldek.
:A gyümölcsön enyhén vagy mélyen besüppedő, gyűrű vagy szabálytalan alakú rajzolatok figyelhetők meg.
243 ⟶ 245 sor:
== A szilva tafrinás ágsöprűsödése ==
{{latin|Taphrina insititiae| (exoaszkuszos gomba)}}.
A betegség a szórvány telepítésű, idős szilvafákon fordul elő. A tünetekre az ágsöprűsödés jellemző. A levelek aprók, hullámosak, csavarodottak, a fonákon pedig szürkésfehér exoaszkuszbevonat található. A betegség kórokozója a Taphrina insititiae (Sad.) Joh. exoaszkuszos gomba. Fertőzési források a vesszők, ahol a kórokozó a kéregparenhimában micéliummal telel át. Az aszkuszok áprilistól júniusig a levél fonákán jönnek létre. Védekezésként rügypattanás előtt az elsöprűsödött ágak és vesszők eltávolítása javasolható.
249 ⟶ 251 sor:
== A szilva lisztharmata ==
'''Kórokozó'''.
{{latin|Polystigma rubrum| ( Gazdanövény. Szilva, ringló, mandula és kökény.▼
'''Gazdanövény'''.
A betegség főleg hosszan tartó száraz időjárás esetén nyár közepétől jelentkezik. Elsősorban a levél színén finom, szürkésfehér bevonat (epifita micéliuma konídiumláncokkal) látható. Kleisztotécium elvétve található. Kórokozó, betegség lefolyása, védekezés: Lásd: A kajszi lisztharmata.
A szilva polisztigmás levélfoltossága▼
▲== A szilva polisztigmás levélfoltossága ==
A betegség Európa melegebb részein elterjedt. Hazánkban is mindenütt és rendszeresen előfordul. A betegséget népiesen vörösfoltosságnak nevezik.▼
▲A betegség Európa melegebb részein elterjedt. Hazánkban is mindenütt és rendszeresen előfordul.
A betegséget népiesen vörösfoltosságnak nevezik.
261 ⟶ 268 sor:
A fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a gomba az endogén sztrómába ágyazott peritéciumkezdeményekkel telel át. Tavaszra a peritéciumok kifejlődnek, belőlük az aszkospórák kiszóródnak és sziromhullás után, lombfakadáskor légmozgással a levelekre jutnak. Az aszkospórák csíratömlői a sztómákon át hatolnak a levelekbe. Fertőzésre a 18–22 °C hőmérséklet és a levélfelület nedvessége kedvező.
Az első tünetek általában a fertőzést követően 6 hét múlva, május végén jelentkeznek, majd fokozatosan kialakulnak az endogén sztrómák, és azokban a piknídiumok. A piknídiumokban fejlődő piknokonídiumok azonban sterilek, fertőzésképtelenek. Fertőzés tehát kizárólag a peritéciumból kiszabadult aszkospórákkal lehetséges. A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt a lehullott lomb DNOC-tartalmú szerrel történő permetezése a betegség mértékét csökkenti. A betegség eredményesen leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd sziromhullást követően 10 naponként június végéig védekezünk. A védekezés ideje előrejelző készülékkel pontosítható. Eszerint a legfontosabb meghatározó tényezők, más szóval domináns faktorok (levélfelület-nedvesség időtartama, léghőmérséklet) mérésével a fertőzés létrejötte megállapítható. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, valamint benomil és tifanát-metil tartalmú szerek hatásosak.
268 ⟶ 276 sor:
A betegséget szilván már 1796-ban észlelték, azóta rendszeresen előfordul. Egyes szilvafajták (pl. Stanley) virág- és hajtáspusztulását a Monilinia laxa
A gyümölcsön mindkettő külön-külön, vagy egymás mellett is megtalálható. A kórokozók sérüléseken keresztül, elsősorban a kártevő állatok, így a szilvamoly (Grapholita funebrana Treitschke), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta Busck.) berágása helyén hatolnak a gyümölcsbe. Ezt követően a gomba a csoportban elhelyezkedő gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jut tovább. A betegség leküzdésére elsősorban a fenti kártevő állatok elleni védekezés javasolható. == Szilvarozsda ==
[[Fájl:2008-05-01 Tranzschelia pruni-spinosae (Pers.) Diet 221248.jpg|bélyeg|jobbra|200px|]]
'''Kórokozók'''
:Tranzschelia pruni spinosae
Köztesgazdái az Anemone ranunculoides, valamint a Thalictrum fajok. Főgazdái a szilva, a ringló, a kajszi és a kökény. :Tranzschelia discolor (Fuck.) Tranz. et Litv.
285 ⟶ 297 sor:
A szilva levelén a két kórokozó faj uredoalakja által kiváltott tünetek azonosak. A levél színén apró, 1 mm-nél nem nagyobb sárga, szögletes foltok, jelentkeznek. A foltok később beszáradnak, szürkésbarna színűek lesznek. A levél fonákán világosbarna uredoszóruszok figyelhetők meg. A két kórokozó faj teleutoalakja által kiváltott tünetek eltérőek. A T. pruni spinosae esetében a levél színén kezdetben apró, sárgászöld, később 2–3 mm átmérőjű szürkésbarna szögletes foltok jelentkeznek. A fonákon 2–3 mm átmérőjű, vörösbarna, elporzó teleutoszóruszok figyelhetők meg. A T. discolor esetében a Ievél színén kezdetben apró,: sárgászöld, később sárga foltok jelentkeznek. A fonákon apró, pontszerű, sötétbarna,. nem elporzó teleutoszóruszok vannak. Egy levélen vagy egy fa különböző levelein mindkét kórokozó faj kórképe egyaránt megtalálható.
'''A betegség lefolyása'''.
Az áttelelt uredospórák, vagy ritkábban a köztesgazdákon fejlődő ecidiospórák a szilva zsenge levelét fertőzik meg, és az első tünetek már nyár elején megjelennek. A betegség rendszerint csak a nyár vége felé válik epidémikussá, mert a nyári uredonemzedékek újabb fertőzést idéznek elő. A betegség lefolyásában az uredospóráknak döntő szerepük van, mert egyrészt az áttelelésben, másrészt a folyamatos fertőzésben vesznek részt. A gombafajok köztesgazdáinak a kórfolyamatban csak alárendelt szerepük van.
299 ⟶ 312 sor:
A betegséget, amelyet korábban koniotíriumos betegségnek neveztek, Magyarországon 1938-ban írták le, akkor a levélen szórványosan fordult elő. A betegség jelenleg rendszeresen jelentkezik, s nemcsak a levélen, hanem a hajtáson és gyümölcsön is jelentős károkat idéz elő. Kártételét gyakran a sztigminás betegségnek tulajdonítják.
'''Gazdanövény'''
:A szilva, a kajszi, a cseresznye, ritkán a meggy, az őszibarack és a mandula. :A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
:A levélen apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. Később a foltok megnagyobbodnak, 2–4 mm átmérőjűek, barna színűek lesznek. A foltok közepe fokozatosan kifakul, szélüket pedig barna szegély határolja. A levélfoltok kezdetben meddők, és csak később találhatók a foltok közepén apró, fekete piknídiumok. Végül az egészséges és beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki, a foltok kihullanak és a levelek lyukacsosak lesznek.▼
:A hajtáson ovális alakú, 4–5 mm hosszú, liláspiros, később pedig szürkésbarna foltok jelentkeznek. A foltokon az apró piknídiumok szintén megfigyelhetők.▼
:A gyümölcsön lévő tünetek növényfajonként változnak. A szilva gyümölcsén a tünetek kezdetben nehezen vehetők észre. A kifejlett gyümölcsön viszont apró, kissé kiemelkedő, barna, parás foltok vannak, amelyeket világos udvar övez. A foltokon piknídiumok elvétve találhatók.
▲A levélen apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. Később a foltok megnagyobbodnak, 2–4 mm átmérőjűek, barna színűek lesznek. A foltok közepe fokozatosan kifakul, szélüket pedig barna szegély határolja. A levélfoltok kezdetben meddők, és csak később találhatók a foltok közepén apró, fekete piknídiumok. Végül az egészséges és beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki, a foltok kihullanak és a levelek lyukacsosak lesznek.
:A cseresznye és a meggy esetében a tünetek már az éretlen és éredő gyümölcsökön is szembetűnőek. A gyümölcsökön először 1–2 mm átmérőjű, barna foltok jelennek meg.
▲A hajtáson ovális alakú, 4–5 mm hosszú, liláspiros, később pedig szürkésbarna foltok jelentkeznek. A foltokon az apró piknídiumok szintén megfigyelhetők.
'''A betegség lefolyása'''.
▲A gyümölcsön lévő tünetek növényfajonként változnak. A szilva gyümölcsén a tünetek kezdetben nehezen vehetők észre. A kifejlett gyümölcsön viszont apró, kissé kiemelkedő, barna, parás foltok vannak, amelyeket világos udvar övez. A foltokon piknídiumok elvétve találhatók. A cseresznye és a meggy esetében a tünetek már az éretlen és éredő gyümölcsökön is szembetűnőek. A gyümölcsökön először 1–2 mm átmérőjű, barna foltok jelennek meg. Később a megnagyobbodott, 2–5 mm-es barna foltokat élénkpiros, a kaliforniai pajzstetű szívásnyomához hasonló udvar veszi körül. Az érett gyümölcsökön a foltok tovább növekednek és besüppednek. A foltokban koncentrikus körökben apró piknídiumok figyelhetők meg. Végül a gyümölcsök összeaszalódnak vagy elrothadnak (105. ábra).
'''Védekezés'''
▲A betegség lefolyása. A fertőzési források a gyümölcsmúmiák, a lehullott levelek és a kiesett levélfoltok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok esőcseppekkel és légmozgással a levelekre és a gyümölcsökre kerülnek, és csíratömlőjük a sztómákon keresztül a növényekbe hatol. Az első tünetek május végén figyelhetők meg. A gomba fejlődésére a csapadékosa meleg időjárás kedvező, mivel hőmérsékleti optimuma magas, 24–30 °C között van. Ilyen körülmények között a levél- és gyümölcsfoltokon kialakuló piknokonídiumok újabb fertőzések létrehozói.
:A lehullott lombot a talajba kell forgatni. A védekezést sziromhulláskor kell megkezdeni, majd a sziromhullást követően 10 naponként július végéig kell permetezni.
:A fenti alappermetezéseket követően csak nagymértékű megbetegedés esetén van szükség az augusztusi kiegészítő kezelésekre.
== A szilva sztigminás betegsége ==
| |||