„Kertészet/Tünethatározó/Cseresznye nekrotikus gyűrűs foltosság” változatai közötti eltérés

: A betegséget először az 1960-as évek elején Észak-Amerikából közölték, később Európában is elterjedt és Magyarországon ismertté vált.
: A betegséget korábban stecklenbergi betegségnek nevezték.
: A beteg fák terméshozama csökken, gyengén fejlődnek, és korán elpusztulnak.

: A Cerasus nemzetségbe tartozó növényfajok legelterjedtebb betegsége. Legjelentősebb a cseresznyén és a meggyen, de előfordul még a dísz Prunus fajokon is.

: A betegségnek két tünettípusa van. Az egyik a sokk tünet, a másik pedig a krónikus tünet.

'''A sokk tünetre jellemző''', hogy a leveleken nekrotikus foltok figyelhetők meg, amelyek később kilyukadnak. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levéllemez nagy része hiányozhat.

'''A krónikus tünet jellemzője''', hogy a levelek fűzlevélszerűek és erősen fogazottak lesznek, gyakran két levélcsúcs is fejlődik.
: A legjellegzetesebb tünet a levél fonákán látható, ahol a levél felső harmadában, a levél széléhez közel, a mellékerek között sötétzöld, húsos, kakastaréjszerű kinövések (enációk) mutatkoznak.
: A cseresznye levelén elsősorban a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok találhatók.
: A krónikus tünetre jellemző keskenylevelűség és a levél fonákán enáció ritkán fordul elő.
: Más csonthéjas növényfajon csak a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok figyelhetők meg.

Lásd: [[Kertészet/Tünethatározó/A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága|A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága]].
: E védekezési eljáráson túlmenően azonban a Chenopodium quinoa-t mint lágy szárú indikátor növényt is használni kell.

: Hőterápia esetén a növényeket 37 °C-on 14–21 napig kell kezelni.
: Utóbbi csak nemesítési alapanyag esetén jöhet számításba.